Petőfi Népe, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-01 / 1. szám
CSODALATOS SZÍNEK Egy terjedelmes és beszédes hölgynek sikerült bejutni Ficassohóz. A hölgy a festőművész műtermének egyik székén foglalt helyet. — Oh, mester — kiáltott fel a hölgy, — milyen csodálatos! Ha legalább egy tűhegynyit vihetnék magammal ezekből a cső dálatos színekből! — Hölgyem, vihet — válaszolt Picasso mosolyogva. — Tudniillik épp az egyik palettámon ül... JÓ VÁLASZ Két förtelmesen rút férfi egy ház előtt az utcán elhaladó fehérnépeket nézegette. Amint álldogáltak, egy gyönyörűszép asz- szony haladt el előttük. — No — mondotta az egyik férfi, — én ennél az asszonynál szebbet életemben nem láttam. Az asszony kíváncsian megfordult, hadd lássa, hogy ki dicséri. Mikor látta, minő rút ember magasztalja, csípősen ekként válaszolt: — Bár én is hasonlót mondhatnék az úrról. — Könnyen megcselekedheti kend, — vágott vissza amaz, —• csak hazudjék, mint én is tettem. GYEREKSZÁJ A kis Karolina elcsúszott a konyhakövön és leült a földre. Pillanatnyi meghökkenés után elkiabálta magát: — Milyen szerencse, hogy nem vagyok tányér. Kisasszony, maga az új méli- királynő? KELL-E DOLGOZNI AZ ÉGBEN? Haldoklott az öreg paraszt, a tisztelendő ott ült az ágya mellett. Egyszer csak felnézett a haldokló. — Tisztelendő úr — szólalt meg gyenge hangon. — Hogy lesz az égben? Ott is dolgoznunk kell? Söveges tisztelendő megnyugtatta az élettől búcsúzót, hogy a mennyeknek országában nem kell dolgozni. — Akkor örömmel halok meg — sóhajtott a paraszt, mert idáig abban a hiszemben voltam, hogy odafönt nekünk kell a mennydörgést csinálni. NÉHÁNY OK AZ IVÁSRA De most már elég legyen Bimbó! Mondtam már, hogy nincs nálam több mogyoró. (A Schweizer Illustrierte Zeitung karikatúrája.) FOGAS KÉRDÉS A professzor már a tizedik kérdést adta föl a jogásznak, de az mindegyikre csak mély hallgatással válaszolt. Végtére ezt kérdezte a tanár: — Meg tudná-e mondani, amice, hogy elveheti-e valaki a saját özvegyének a testvérét? Némi fontolgatás után a jogász igennel válaszolt. — Helyes ■— mondta a professzor — alkalomadtán próbálja csak meg. Szilveszteri mazsolák Ül az ember a meleg szobában. Cigarettafüstön át nézi a karácsonyfát. Élvezi az ünneppé lett napok hangulatát, bölcsel- kedik az ajándékok fölött. PIPEREKÉSZLET Mindep nőnek, aki szép akar lenni, azt tanácsolom, felejtse el azt, amit tükre mond. Mondja el magában naponta tízszer: »Szeretnek.« Egy nő, aki azt hiszi magáról, hogy fontos szerepet játszik valakinek az életében, nem lehet csúnya és nem mozoghat esetlenül, LÉPKEDŐ ELEFÁNT öcsi érdeklődéssel bámulja aj lépkedő elefántot, aztán a következő kérdéssel fordul hozzám:! Ez az az állat Apu, amelyet; Anyu a szúnyogból csinál? Ólomkatona Egy hadbavonult sánta kato-; nát bajtársai kinevettek. A sán-, ta rájukripakodott: nem olyan] katonára van szükség, aki jól! tud futni, hanem olyanra, aki] helyt tud állni, EGY ÜVEG BRANDY Valaki meghívta barátját Szilveszterre. Megmondta, hol lakik, aztán így folytatta: Felmégy a harmadik emeletre, keresed a D jelzésű lakást. Könyököddel le-. szorítod a kilincset és berúgod az j ajtót. Mire jó ez? Nem nyithat-; nám ki egyszerűen kézzel az aj-! tót — így a barát. — Csak nem* akarsz üres kézzel jönni Szilveszterkor — méltatlankodott a házigazda* KÖRVASÚT A legnehezebb onnan eljönni,] ahol fölöslegesnek érezzük ma-] gunkat, Felvidéki István Az utóbbi időben különböző vállalatoknál nagyon clburjánz ott az eszem-iszom — az államkassza terhére. . Lesen. Fö A TISZTASÁG Valahányszor Tikmonyi leül’ szokott helyére a kocsmában mindig így szólt: — öblítse ki kend ezt a poharat, úgy érzem, valaki vizet ivott belőle. Ugyancsak Tikmonyival történt meg az alábbi eset is, amikor egy szép napon így szólította a szakácsnőjét: — Sára asszony lelkem, vegye csak elő a szekrényből az ünneplő ruhámat! — Minek az most magának, hiszen ma szombat van ... — A kocsmába megyek, Sára lelkem, s mire kijövök, mái vasárnap lesz. A BÖLCS SALAMON Salamon tanár úr pofonüti Gált, mert rendetlenkedik. Előfordul ilyesrfíi. Csakhogy tévedés történt, mert ezúttal kivételesen Gál szomszédja rendetlenkedett. A fiú ártatlan arccal így szólt: — Tanár úr kérem én úgy tudom, hogy Salamon igazságos volt. — Rosszul tudod, fiacskám, Salamon bölcs volt! AZT HITTE, HOGY Luigi kilép a gyógyszertárból. Barátja, Pedro meglátja s megkérdi: — Hogy érzed magad? — Miért kérded? — csodálkozik Luigi. — Mert a gyógyszertárból jössz. Azt hittem, beteg vagy. — S ha majd a temetőből látsz kilépni, azt hiszed, hogy halott vagyok? HANGVERSENYEN A hangversenyteremben az egyik néző együtt dudclt a színpadi énekessel. — Kretén! — suttogja a szomszédja. — Nekem mondta? — kérdi az illető. — Óh, dehogy. A színpadi énekesnek mondtam, aki állandóan zavar, hogy magát élvezhessem. KECSKEMET! SETA A kecskeméti „Vörös kocsma" KÉT ARANYMONDÁS Jayne Mansfield Rómából vitte magával a következő aranyos megjegyzést egy ifjú hősszerelmesről: »Külseje hülye és gonosz, de belülről éppen ellenkezőleg: gonosz és hülye.« Robert Rocca mesélte: »Egyes« fukar szülők arról a szentről nevezik el gyermekeiket, amelyiknek a napján születtek, hogy ne kelljen külön ajándékot venni névnapra és születésnapra. Engem is majdnem Pünkösdnek kereszteltek.« A mozllátogató közönség bizonyára jól emlékszik még a „Vörös kocsma“ című francia filmre, amelyben Feráandel barátruhába öltözve nyújtott hátborzongatóan derűs alakítást. No nem éppen Fcrnandel volt a hátborzongató, hanem a „Vörös kocsma“ vendégfogadósa és felesége. A két díszes emberpéldány vendéglátás örve alatt egyremásra a másvilágra küldözte a „Vörös kocsma“ vendégszobáiba tévedt, főleg jópénzü idegeneket. Már a századik áldozaton is túl tartottak, amikor Fernandel leleplezte őket. Deliát ez a filmre és a mozilátogató közönségre tartozik! Az azonban, hogy a múlt század első felében Kecskeméten is volt egy kocsma, amelyben titokzatos bűntényeket követtek el, és amely bűntények elkövetői soha le nem lepleződtek, az már egy kicsit a Kecskemét múltját búvárkodőkat is érdekli. Nem változtat a tényen, hogy a kecskeméti kocsmát nem „Vörös kocsmádnak hívták. „Cimbalmos” volt a neve, amíg tárt-nyitott ajtaja hívogatta a vendéget faggyúgyertyafényes termeibe. Merre volt ez a hírhedt szórakozóhely? Ha a Jókai utcán, a budai kútnál lévő autóbuszmegállónál leszál- lunk a modern útburkolattal nemrégiben ellátott Talfája utcával találjuk szemben magunkat. A Talfája utcán a körút felé haladva balkéz felől egy kis térre érünk. Kazinczy nevét viseli, de elhanyagoltsága sehogy sincs összhangban a magyar irodalom atyjának kényes ízlésével. Ugyancsak balkézre a következő kiágazás a Talfája utcából már a Czimbalmos utca. Ez a név maradt meg a régi kocsmából. Az utca tipikus külvárosi utca, apró házakkal, hosszú kerítésekkel, itt-ott foghíj- jas járdával és az ősi anyaföldből készült természetes kövezetlenséggel. Végig kell mennünk az egész utcán, mert legkülső végén állott a „Czimbalmos kocsma“. Csak a helye van meg. Már más épület áll a helyén. Szemben, a városárkon kívül, ahol most a Mátyás téri iskola áll, magyaros rajzolatokat hordozó falával és kackiás, harang nélküli harangtornyával, egy szárazmalom állott. Maga a „Czimbalmos“ a városárkon belül díszlett, Városi tulajdon volt és a benne megtelepedett vendégfogadósok bérben bírták. Bére. mint a városkapubeli kocsmák bére általában, felényi volt a központban fekvő vendégfogadók béréhez képest. A bérleten kívül is sokszor szerepel a ..Cimbalmos“ neve a város irataiban. Többnyire vendégek, vagy az azokat képviselő hatósági személyek panaszaival kapcsolatosan. Egyik ilyen panasz Katona József fiskális- sága idejében a bírószéki jegyzőkönyvben 1821. augusztus 14-én, 1124. sz. a. a következőképpen van megörökítve: „Nagy József főhadnagy úr részéről az a jelentés tétettetvén, hogy a múlt kedden éjjel egy a Czimbal- mosi kortsmában borozó közlegénynek a kardja ello- pattatván, minekutánna szorgossabb vizsgálat után is az ott nem találtatot (noha egy ott levő személy, Cros- sin Kati megvailaná, hogy a pintzében látta függeni) végre tegnapi napon egy másik ott levő személy által a kard megtaláltatván kézhez szolgáltattatok Mellyre nézve a kortsmárost mint gyanús tolvajt és rejtegetőt fenyíttetni kéri. — Mind az, hogy a kardnak ellolvaj- lásában a kortsmáros vagy annak íelesege részes lett volna bé nem bizonyosodván, de sőtt inkább az egész dolognak csak a korstmabeli személyeknek patvarkodó és egymással ellenkező vádaskodásából való származása kijővén, a kortsmáros és felesége (Faragó István és Tóth Zsuzsanna) a rendetlensegekről keményen meg- dorgáltatott egy éjjeli árestom imputáltatván. Grossin Katalin, Horváth Erzsébet, Vas Lizi pedig, mint passus nélküli csavargó személyek eredeti helyeikre utasíttatni rendeltettek.“ Az első világháború után már csak az utca nevében élt az emléke a hírhedt régi kocsmának. Akkor, az 1930-as évek felé a rég megszűnt „Czimbalmos“ helyén egy új építkezés alkalmával a volt vendégfogadó pincéje helyén felásták a talajt és borzalmas leletre bukkantak. Több csontváz került elő a föld mélyéből. Az, hogy koporsómaradványok nem kerültek elő és a csontvázakon, főleg azok koponyáin töréses sérülések voltak láthatók, arra mutatott, hogy ismeretlen bűntények áldozatai kerülhettek napvilágra. Rendőrorvosi megállapítás szerint sok évtizede pihenhettek a csontok a megszűnt vendéglő pincéjének földjében. Kik voltak és ki, mi módon tessékelte ki őket ebből az árnyékvilágból, ha megtudhatnánk is, mit segítene az ma már rajtuk! Joós Ferenc, • TTIT tagja JoM j.
