Petőfi Népe, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-01 / 1. szám

„Tiszta“ demokrácia vagy osztálydemokrácia? A z ellenforradalmi erők egyik leghatásosabb ide­ológiai fegyvere a demokráciá­ról hangoztatott hamis jelsza­vak, tetszetős demagóg frázisok a »tiszta demokráciáról«, a nyugati demokráciáról«, a »min­denkinek szabadságot« stb. A marxi társadalomtudományok ismeretével nem rendelkező vagy azokat kevéssé ismerő jószándé­kú emberek tömegeinek tisztán­látását úgy megzavarták, elkö- üösítették ezek hangoztatásával, hogy nem látták meg az esemé­nyei forgatagában az ellenfor­radalom erőinek fölfejlődését, nem tudták megkülönböztetni a jót a .rossztól, s így számosán olyan törekvéseket támogattak, melyek erői dolgozóink érdekei ellen fordultak. Miután ezt az ideológiai fegy­vert ellenségeink nem tették le, s tapasztalataink szerint számo­sán magyarázatot várnak, vagy aggályaik vannak, szükségesnek tartottuk, hogy e kérdés néhány jellemző vonását felvessük. Ahhoz, hogy a demokrácia ér­telmezésével helyesen bánjunk, ismernünk kell a társadalomtu­dománynak az államról szóló ta­nítását, az államnak lényegét és szerepét, mint olyan szervezet­nek, amelynek befolyása a tár­sadalom életére a történelem so­rán egyre növekedett. A társa­dalomtudomány számos kérdé­seire —* közte a demokrácia kér­déseire — adott válaszunk attól függ, hogyan fogjuk fel az ál­lam' lényegét. E felfogást illető­en alapvető különbség van a marxi—lenini és a nem marxista elmélet közölt. A burzsoá elméletek az állam történetét és lényegét kiforgatva magyarázzák abból a célból, hogy reakciós, népellenes politi­kájukat leplezzék és »megindo­kolják*. Az állam lényegének marxi—lenini felfogása tudomá­nyos képet ad az államról, sem­mit sem leplez, semmit sem szé­pít, olyannak mutatja be, ami­lyen a valóságban. Következés­képpen megfelel a tényeknek. Nézük a tényeket. — Vegyük azonban szemügyre először az állam történetéről szóló nem marxista elméletek közül néhá­nyat. Az államról alkotott egyik legkorábbi elmélet, melyért még napjainkban is kiállnak nemcsak papok, jogászok is: a teológiai elmélet. E szerint az államhata­lom isteni eredetű, s ami létre­hozza, vagy megsemmisíti — isten akarata. Minthogy vallá­sos nézetekből indul ki, nyilván tudományellenes. A XVII. és XVIII. században a burzsoázia ideológusok a szerződési elmélettel léptek fel. Ha nem is történelmi tény­ként fogták fel, hogy emberek szerződéssel hozták létre az ál­lam alapjait, mégis vele indo­kolták a fennálló politikai szer­vezet alapelveit, Rousseau a népszuverenitás alapjait, Hob­bes az abszolút királyságot. Minthogy sem történelmi jelle­ge, sem tudományos, alapja nem volt, ma már elvesztette jelentő­ségét. Ezeket követte a XIX. század végén az erőszak-elmélet, mely az állam keletkezésének okát, tévesen, nem a gazdasági folya­matokban. hanem a hódítás po­litikai aktusában látja. Ez az el­mélet, mely szerint egy »maga- sabbrendű« faj, legyőzve az ala­csony abbrendű fajokat, hozza létre az államot, ideológiai alap­ja a fasizmusnak is. A XX. szá­zadban elterjedt az úgynevezett pszichológiai elmélet. E szerint az állam az emberek állítólagos engedelmességi hajlama követ­keztében jön létre. Az emberek felismerték anak szükségszerű­ségét, hogy bizonyos személyek­nek alá kell rendelniük magu­kat. Az állam keletkezéséről alko­tott felfogások szórás kapcsolat­ban vannak az állam lényegéről szóló tanításokkal. Mit mond a burzsoázia az állam szerepéről? Az államnak az a különleges feladata és képessége, hogy a társadalmat »egyesítse«. »kÖZOS együttműködést« hozzon létre, »az érdekek összhangját« te­remtse meg. H. Kelsen burzsoá szociológus (1928) úgy határozza meg az államot, hogy az a »jog­rend megszemélyesítője«, nem materiális alakulat, nem szerve­zet és nem is mechanizmus, ha­nem csupán jogrend. Néha a té­nyek kényszerítő hatása alatt el­ismerik a különböző szociális ré­tegek, vagy osztályok közötti el­lentéteket, ilyenkor az állam ki­egyenlítő, igazságos megoldást biztosító szerepéről beszélnek. N yilvánvaló, hogy az állam lényegéről szóló tanítást azért kószálták úgy össze, mert minden kérdés közül leginkább ez érinti a burzsoáziának, mint uralkodó osztálynak érdekeit. A marxizmus—leninizmus tudomá­nyosan feltárta az állam kelet­kezését és igazi lényegét: az ál- iam a társadalom ellenséges osztályokra való szakadása alap­ján azért keletkezett, hogy kor­dában tartsa a kizsákmányolt többséget a kizsákmányoló ki­sebbség érdekében. Az állam az uralkodó osztály szervezett ere­je, gépezet, mely az adóst állam­ban kényszerítő erővel, egjsége- sen lép fel az uralkodó osztály akaratának, érdekeinek megva­lósításáért. A marxizmus—leni­nizmus azt tanítja, hogy a poli­tikai hatalom szülőnyja a gazda­sági hatalom és hogy az osztály elsősorban gazdasági fogalom. Az az osztály, amelynek egy megdöntött elődje kénytelen volt a gazdasági hatalmat átadni, szükségképpen kivívja a maga részére a politikai hatalmat is. A magántulajdon megjelenésé­vel elkeseredett osztályharc színterévé vált a társadalom, s ilyen körülmények között jele­nik meg az állam a kizsákmá­nyoló osztályok eszközeként, a kizsákmányoltak elnyomására, fékentartására. Ezekből következik, hogy min­den társadalom gazdasági ala­kulat, mely osztályra tagozódik és ebben az állam valamely osz­tály diktatúráját valósítja meg. A rabszolgatársadalom állama nem lehet más, mint a rabszol­gatartók diktatúrája a rabszol­gák felett; a hűbéri állam a hű- bérurak diktatúrája a jobbá­gyok felett; a tőkés társadalom állama a burzsoázia diktatúrája, a kapitalizmusból a kommuniz­musba való átmenet korszaká­nak a munkásosztály diktatúrája felel meg. Ha nem akarunk gúnyt űzni a józan észből és a történelem­ből — mondja Lenin —, akkor világos, hogy ameddig osztályok léteznek, csakis osztálydemokrá­ciáról lehet szó. A demokrácia görög szó, népuralmat jelent. Nép alatt azonban koronként mást-mást értettek. Például a görög demokrácia idején a rab­szolgatartókat. Bármennyire kü­lönbözőképpen határozták is meg a nép fogalmát, a lakosság nagy többségét jelenti. A burzsoá demokrácia, bár nagy történelmi haladás volt a középkorhoz képest, mindig meg­marad — és nem is lehet- más­ként — szűknek, megnyirbált- nak, hamisnak, képmutatónak. Ilyenképpen nincs elvi különb­ség a rabszolgatartó társadalom demokráciája —, melyben a la­kosság többségét kitevő*rabszol- gák teljesen jog nélkül voltak — és a burzsoá társadalom demok­ráciája között, melyben a lakos­ság többségének vannak ugyan bizonyos jogai, de ezek korláto­zottak, formálisak. Emellett a burzsoázia, érdekei szerint, foly­ton nyirbálja az állampolgárok­nak korábban megadott jogait. Ä proletár állam létrejötte fordulatot jelent a világ­történelemben. A proletár állam lényege, funkciója eltér minden korábbitól. Történelmi rendelte­tése, hogy kíméletlen harcot foly­tasson a belső és külső reakció támadásai ellen, általában az el­lenforradalom minden formája ellen. Ugyanakkor fel kell építe­nie a szocialista gazdaság rend­jét Szocialista termelési viszo­nyokat hoz létre. Minthogy a termelési. viszonyok a tulajdoni tormákban nyilvánulnak meg, a termelő eszközöket társadalmi tulajdonba veszi és a dolgozók igazgatása alá helyezi. Ugyan­akkor fokozatosan megvalósul a termelt javak munka szerinti elosztása is. Már a múlt században voltak és ma is vannak utópisták, akik azt hiszik, hogy a szocializmust csak úgy be lehet vezetni, nem kell más, mint megismertetni az emberekkel, mivel a szocializmus mindenki számára előnyös. A történelem bebizonyította, hogy a kizsákmányolok és kiszolgálóik ellen irányuló szervezett erő­szak nélkül nem lehet megszün­tetni a kizsákmányolást és más társadalmi rendszert bevezetni. A szocialista gazdaság alapjá­nak megteremtéséhez, a szocia­lista termelési és elosztási mód megvalósításához a proletáriá- tusnak államra van szüksége. A szocialista állam — így a népi demokratikus állam is — a mun­kásosztály diktatúrája. A szo­cialista termelési viszonyok és az elosztási mód nemcsak a munkásosztály érdeke, hanem az ossz dolgozóké. Ezért a mun­kásosztály bevonja a hatalom gyakorlásába a dolgozó paraszt­ságot és más, nem proletár ré­tegeket is. A valódi népuralomban az ál­lam akarata a nép akaratának kifejezése. A szocialista társa­dalomban ennek szervezeti biz­tosítékai vannak. Mindenekelőtt a választórendszerben. Míg a kapitalista rendszerben külön­féle korlátokkal milliókat re- kesztenek ki a választásból — elsősorban a dolgozókat — a szo­cialista rendszerben csupán a nép aktív ellenségeit, mely a la­kosság elenyésző része. H azánkban pl. 1920-ban 2 millió 200 000, 1931-ben 2 300 000 állampolgár nevét vet­ték fel a választói névjegyzék­be. Egyéb önkényes intézkedé­sek mellett az ország nagyrészé­ben nyilt szavazás folyt. A nem­zetgyűlés választójogi bizottsága szerint (1932) »a szavazás tit­kossága nem követelménye a demokráciának«. Ezzel szemben 1945-ben, a nép államában 5164 000, 1949. májusában 5 730 000 állampol­gár kapott szavazati jogot. A tanácsválasztásokon pedig több mint 6 millió állampolgárt ille­tett meg szavazati jog. Ezeken a választásokon titkosan válasz­tották meg a dolgozók küldöt­teiket. Bizonyítja ezt a képvi­seleti szervek összetétele. Mun­Megyénhben a minisz­tériumok ellenőrzése alá tartozó vállalatok, az előző év utolsó két hónapjához viszonyítva, megtet­ték az első bátor lépéseket a termelés emelése érdekében. A jelentés megállapítja, hogy 1957. januárjában 17 millióval termel­tek kevesebbet megyénk üzemei, mint 1956. azonos időszakában. Ezt követően februárban és márciusban ismét növekedett a termelés. Az első negyedév vé­gén 21 millióval termeltünk ke­vesebbet, mint az 1956-os év azonos időszakában. A munkások és vezetők közös. összefogása a továbbiakban újabb termelési sikerekben nyilvánult meg. En­nek ellenére még nem jutot­tunk el ahhoz a célhoz, amelyet pártunk úgy határozott meg: — érjük el a tavalyi színvonalat. Nézzük meg ezt a szá­mok tükrében. Bács-Kiskun me­gyében kilenc hónap alatt 73 millió forinttal kevesebbet ter­meltünk, mint 1956. ugyanezen időszakában. A száz forint bér­re jutó termelési érték csak 73.1 százaléka a tavalyinak. Ha le­számítjuk azt, hogy üzemeink­ben a létszám az előzőkhöz vir szonyítva 3.8 százalékkal csök­kások, dolgozó parasztok, kiváló értelmiségiek határoznak az or­szág ügyeiben, Számosán felvetették: lehet-e demokrácia több párt nélkül? Igen, lehet. Mert államunk köz­ponti és helyi szervei, és számos más társadalmi szerv lehetősé­get ad minden becsületes állam­polgár közreműködésére az ál­lami vezetésben, népünk jöven­dőjének formálásában. A szo­cialista demokrácia kiteljesedé­se olyan szintet ér el, amilyen mértékben az erkölcsi felelős­ségtől eltelve növekszik az ál­lampolgárok cselekvő részvétele a szocialista építésben, másrészt amilyen mértékben támaszkodik erre a központi párt és állami vezetés, illetve ezek helyi szer­vei. Ez adja a szocialista állam erősségének alapját is. A szocia­lista demokrácia magasabbren- dúsége tehát megnyilvánul a képviseleti szervek rendszeré­ben és működésében. Mint pl. a tanácsok, népfront-bizottsá­gok, szakszervezetek, ifjúsági és nőszövetségek, stb. A többpárt­rendszer követelése Magyaror­szágon reakciós követelés, mert a szocializmus erőinek széthú­zásához vezethetne. A szocialista demokrácia a nép politikai uralmát megfelelő gazdasági alappal is biztosítja. Azzal, hogy a terme­lési eszközök társadalmi tulaj­donba kerülnek, a szocialista ál­lam megakadályozza a dolgozók gazdasági kifosztását. Ha ezt megengednénk — mint ahogy az a kapitalista társadalomban van — rendszerünket nem nevezhet­nénk sem szocialistának, sem de­mokráciának. 1933-ban Magyar- országon 700 000 munkanélküli volt, a diplomások nem tudtak elhelyezkedni, 1933. végén két és félezer állástalan tanító volt. Ma nincs munkanélküliség, s a dolgozók kezébe van letéve, mi­lyen ütemben emelkedik az anyagi jólét, a termelés növelé­sének útján. A szocialista rend­szer az egész nép érdekében használja fel polgárainak ter­melő munkáját és állandóan a termelés bővítésére törekszik. Nem ismer válságokat, terv­szerűen irányítja a népgazdasá­got. Ezért növeltük az üzemi de­mokráciát az üzemi tanácsok létrehozásával is. Minden államhatalom, a gazda­sági uralom mellett, ideológiai uralmának megszilárdítására is törekszik. A szocialista eszme és tudat terjedése a társadalomban adja meg a nép politikai ural­mának tartalmát. A tudat sze­repe mérhetetlen jelentőségű a kent, akkor sem lehetünk elége­dettek az elért termelési szín­vonallal. Már csak azért sem, mert e csökkenő termelés mel­lett megyénk üzemeinek mun­kássága 28 százalékkal több bért kapott, mint 1955-ben. Jelen pil­lanatban a minisztériumi ipar­hoz tartozó vállalatoknál a munkások átlagkeresete eléri az 1138 forintot. Es mit mutat a novem­beri statisztika? A tavalyi no­vemberi eredményeket az idei­vel nem tudjuk összehasonlítani, mert tavaly úgyszólván egyálta­lán nem folyt termelőmunka üzemeinkben. Éppen ezért kény­telenek vagyunk az 1955. évi no­Megyénk termelőszövetkezetei, egyéni termelői több, mint száz­ezer sertést hizlaltak az idén el­adásra. A hurka-kolbásznak- valóból decemberben került leg­több a piacra. Csak az ünnepi héten több, mint háromezret vásárolt meg a Terményforgalmi Vállalat. Ezenkívül többezret szocialista építés üteme szem­pontjából, mert hiába vannak meg az anyagi feltételek a terv­szerű építés kifejtésére, ha az eszme nem terjed el a töme­gek között. Ezért elsőrendű ér­dekünk, hogy a tömegek szocia­lista tudatra ébredjenek, meg­értsék alapvető érdekeiket. A kapitalizmusból a szocializmus­ba való átmenet időszakában a tudatlanság, a régi rendszertől örökölt nézetek, szokások, er­kölcsök kerékkötői társadalmunk fejlődésének. Az új társadalmi viszonyok a közös munka új fe­gyelmét, a haza, a társadalom, az igazságosság, az emberek egymáshoz való viszonyainak úi formáit, új erkölcs kifejlődését tételezik fel. A szocialista államnak egyik fő funkciója ideológiai uralmá­nak erősítése a közjó érdekében, ugyanakkor korlátokat állít min­den megnyilvánulás elé, melyek visszahúzzák, rombolják a szo­cialista erkölcs és tudat terje­dését, s az ellenséges reakciós eszméket terjesztik. Mi a szó­lásszabadság és a szabad viták mellett vagyunk, csupán ezek jellegére ügyelünk, hogy azok előre mutassanak, népi demok­ratikus rendünk politikai és gazdasági erősödését szolgálják. Í me, néhány jellemző, vo­nása a burzsoá és a szo­cialista demokráciának. A »tisz­ta demokrácia« és más hasonló jelszavak hangoztatása — a reakció taktikai fegyvere. Ha egy adott társadalomban a de­mokrácia érvényesülését vizs­gáljuk, első kérdés: kinek a ke­zében van a hatalom? Kinek a számára demokrácia cs mely osztályok, milyen törekvések elé állít korlátokat? Ha így szemlél­jük, nem nehéz felismerni: csak megrögzött reakciósok ecsetelik a burzsoá demokrácia gyönyö­reit azért, hogy ártsalak nép* demokratikus rendünknek. A politikai hatalom sohasem öncélú, mindenkor az a rendel tetése, hogy egy meghatározol! politikának —• az uralkodó osz­tály — politikájának eszköze le­gyen. Azokkal szemben, akik el­lene törnek, erőszakot alkalmaz, mint diktatúra lép fel. Hazánk­ban a politikai hatalom a mun­kásosztály és annak pártja ve­zetésével a dolgozó nép kezé­ben van, s állami, gazdasági és társadalmi szervein át megvaló­sítja a legszélesebb demokráciái a lakosság túlnyomó többsége számára. De egyben a kíméletlen diktatúrát is a szocialista rend ellenségeivel, a lakosság elenyé­sző kisebbségével szemben. DALLOS FERENC vemberi termelést alapul venni. Ezek szerint az idén november­ben, az 1955. évi novemberi ter­melésnek csak 77.2 százalékát termeltük és a 100 forint összes bérre jutó termelési érték 61.9 százalék. . Amint a példák mutatják, dol­gozóink átlagkeresete jelentősen emelkedett, ugyanakkor a ter­melési szint még nem éri el a kívánt mértéket. Ez utal arra* hogy üzemeinkben baj van a szervezettséggel, a munkáskezek hasznosításával és a kapacitás kihasználásával. Reméljük, az 1958-as év vé­gén jobb eredményekről adha­tunk számot. vásárollak meg a megye lakosai is. . Hízotlsertésből új év után is gazdagnak Ígérkezik a felhoza­tal. Bizonyíték erre az, hogy a megyei termelőszövetkezetei, egyéni gazdálkodói eddig mái több, mint 60 000 sertésre kötöt­tek hízlalási szerződést . Még nem értük el az 1956-os termelési színvonalat az Iparban Többezer hízott sertés cseréit gazdát az ünnepi-héten a megyében

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom