Petőfi Népe, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-01 / 1. szám
i AKIKET HUNKÁBAN TALÁL AZ ÚJESZTENDŐ f—* Hol történt? Életveszély van? A káreset terjedelme? önt hogy hívják? Azonnal riasztok, — s már nyomja is a csengőt Tormási Mihály telefonügyeletes a tűzoltólaktanyában. Persze, a képen csak imitálja a szerepét, hogy az olvasó láthassa: hogyan csinálná, ha neadjisten felrepülne a vörös kakas valamelyik házra. (Ha meggyulladna a pálinka valakiben, — azt nem neki kell jelenteni, hanem a mentőknek.) Eleget pendlizté' már, megfordulté mindenütt, aho kánkánt jár a víg- ság, teleszívtad magad is — jókedvvel; bizony, meg kell pihenned kicsit, hogy újult erővel részi vehess Szilveszter bachanáliáján. Ülj hát le, úgy, szépen, az asztalhoz, de ne mélázz el —, mert az ábrándozás az élet megrontója —, hanem légy tevékeny: rendelj valami harapni- valót, ágyat a hegyek nedűjének, hiszen bírja még — a pénztárcád. * S ha kezedbe veszed ezt az újságot, és az a vágy támadna benned, hogy élő valóságában is láss legalább csak egyet azok közül, akik most is a hivatásukat gyakorolják, embertársaikat szolgálják, lám, könnyen teljesül kívánságod. Itt jön Bán Bandi bácsi (persze, ha történetesen a Hírősben telepedtél le), az étterem felelőse, ő is a dolgozva szilveszterezők közé tartozik. És tudod, mióta? Negyvenhat esztendeje talpal az asztalok között; Kecskemét összes lakosa becsiccsentene, ha mindazt az italt el kellene fogyasztania ezen az éjszakán, ameny- nyit ő felszolgált rdár. Koccints vele, s igyál az S egészségére is, akire (társaival együtt) annyiszor megorroltál, mert,... mert néha az a bogaraci hogy semmi sincs ínyedre. És igyál mindazokra —, akár sző volt róluk ezen a lapon, akár nem —, akik az új esztendővel munkájuk közben találkoznak. Leteszed a kalapácsot, a vasvillát, az írótollat (jelképes szerszámok, hogy a dolgozók minden rétege képviseltessék), átöltözködsz az ünneplő ruhádba, kicsíped magad, s rokonaiddal, barátaiddal elbúcsúztatod az óesztendőt, — és éjfélkor köszöntőd az újat, vidáman, ahogy a megszületőnek dukál. Napok óta készülsz erre. azzal a szándékkal, hogyha olyan józan is vagy különben, akár egy középkori remete, most az egyszer kirúgsz a hámból. Cselekedd, jogod van hozzá: a feledésbe«, a reményhez. És ne tedd másképp, csak mókázva, mert a gondoktól szabadulni, a a kifürkészhetetlen jövőnek nekimenni vidám lélekkel lehet és érdemes. Vigadj, de — gondolj hálával azokra, akik most is ott állnak a poszton, akik munkával, kötelességteljesítéssel lépik át az ó- és újesztendő küszöbét. Talán most telp- onálsz te is vala- nelyik mulatóba, s rérded: van-e hely? i agy megbeszélsz gy pendli-rande- /út ismerőseiddel, üsütsz egy tréfát s a kagylóba, — ugyanakkor künn, íz állomáson, táraikkal együtt két iatal vasutas, D. lóth Sándor ren- telkező forgalmista és Alföldi Károly vonatmenesztő szolgálattevő azért ügyködik a telefon-, a távírókészülék mellett, hogy hiba ne legyen az élet vérkeringésében, hogy szabályszerűen menjenek a vonatok, hogy te is nyugodtan mulathass. • Az éjszakai dí- nom-dánom után kábultan húzod meg magad a meleg paplan alatt, egyszer csak csengetnek, hozzák a postád, »Buék« — olvasod, hallod a kézbesítőtől is. Valamit motyogsz te is, s alszol tovább. Mielőtt belealudnád magad az új esztendőbe, egy hálás gondolatot szentelj azoknak, akik szorgos kézzel, összpontosított figyelemmel, villámgyors mozdulatokkal egész éjszaka szortírozzák a leveleket, a tiéd is, hogy idejében megkapd azt a bűvös négy betűt valahonnan, tán a legkedvesebbtől. Kalapod a fejedre csapva, nyakkendőd »ofszájdon«, sálad a füleden, lábaid pedig, ... no, nem a legdélcegebben masírozol az utcán. Kiáltó az ellentét köz- ted és őközte, aki vigyáz rád, mert ugye, ilyenkor az állam- polgári s az önfegyelmed cérnaszálon lóg, másrészt, mert akadhat, aki éppen azt lesi, hogy ha már elvesztetted a józanságod, legyen hiányod értéktárgyaidban is. ö, Galla József rendőrőrmester ügyel rád, emelj hát neki kalapot köszönettel, s kívánj neki boldog újesztendőt. Jólesik az ilyesmi az éjszakai hidegben. Hányadik pohárral is öntöttél már fel a garatra? Magad sem tudod? És mit sem számít? De azért óvakodj az alkoholmérgezéstől, s vigyázz, ha kilépsz á mulatóból, hogy el ne vágódj a síkos úttesten! Még akkor is, ha a mentőállomáson készenlétben vannak erre az eshetőségre is; ők, a józanok: Hegedűs Károly, a 808-as számú mentőkocsi vezetője, aki már hatodszor »-szilveszterezik« így, és Szabó István ápoló, meg a többiek, akik ezen az éjszakán sem a vígság zaját, hanem a segélykiáltás hangját figyelik. Termelők figyelmébe! I Termtnyforgalml Vállalat és a FSldműmszii vetkezet felvásárló telepei továbbra is napi áron vásárolják a búzát, rozsot, kukoricát és egyéb terményeket. Az árak megérdeklődése céljából keresse fel a helyi felvásárló telepeket. Bácsmegyei Terményforgalmi Vállala Kecskemét 2524 És mégis;;ha a baj, akár így, akár más miatt megtörténnék, ne ess kétségbe. A hivatás- tudat, a kötelesség- érzet posztjára állította az orvost és asszisztenciáját is a megyei kórház műtőjében. Az orvos, dr. Makáry György fiatalember még, s az első »szolgálati« Szilvesztere a mai, Dévai Béláné műtősnőé pedig már a tizedik, Kovács László műtős sem először áll az operációs asztal mellett. Felkészültek, egész éjszaka virrasztanak, de azért nem bánnák, ha nem kellene kézbe venni a sebészkést. Mi sem. — Halló! Itt Kézműipari Vállalat. Nem kérem, már mindenki elment. Hová? Szilveszterezni. Hogy én ki vagyok? Domokos József, a portás. Buék! Utána aludd ki magad jól; a ha közben csenget a posta«, viszi neked az üdvözlő lapot, táviratot, — ne légy morózus, amiért felkeltettek, hanem azzal a tudattal bújj vissza ágyadba, hogy íme: gondoltak rád is. Másnap aztán frissen, kötelességtudattal, ha kell, nem félve az áldozatoktól sem, láss neki a munkádnak te is, mert csak így jön el a: boldog új esztendő! Akik másöds&át A tőszomszédságban húzódó csinos külsejű gyárban — a Kecskeméti Gyufagyárban — is jóval előbb szilvesztereztek a hivatalosnál. A pontosság kedvéért el kell árulnunk, hogy a naptár még novembert jelzett, s Horváth Imréné telepvezető, hozzánk küldött levelében közölte: elvetették az éves terv teljesítésének a gondját és úgy határoztak, hogy az év végéig 397 000 forint értékű gyufát adnak terven felül és ezzel köszöntik az űj esztendőt. Hogy ne szaporítsuk a szót, végezetül csak annyit: amit Ígértek, megtartották. Ettől |üg- getlenül hivatalosan is megünnepelték Szilveszter napját. Amig e sorok íródtak, az üzem lakatosai a gépek mellett szorgoskodtak, hogy az űj évben A képen a Kecskeméti Gyufagyár címkéző ismét megadják a módját a kétszeri szilvesztere- • részlege látható. zésnek. Nem furcsa szokásról, hanem egy eseménynek új formában való közléséről lévén szó az alábbiakban, amit a Kecskeméti Gépgyárban hallottunk, Három héttel ezelőtt azt közölték velünk, hogy Mikuláskor tartják a Szilvesztert. Előbb tréfának vettük a közlést, de azután az érvek felsorakoztatása következtében meggyőződtünk, hogy igazat szólnak, mert azt jelentették ki végülis: ekkorra teljesítettük éves tervünket. Ez volt az első Szilveszterük. Ekkor még a munka zajától volt hangos az öntöde, a tisztítóműhely, a gépműhely. A zománcozóban az ezer hőfokot lehelő kemencék mellett keménykötésű munkások keze nyomán 10—15 percenkét nyerték végleges formájukat el azok a fürdőkádak, amelyeknek döntő többségét külföldre szállították. Ezenkívül az itt készített fürdőkádakból jutott az idén épült új lakásokba is. Szilveszter napjának délutánján már nem zakatoltak a gépek, csend ülte meg a gyárat. A munkások otthonaikban készültek Szilveszter estéjének méltó ünneplésére. Ezen a napon a jó munka végzésének tudatában búcsúztak az óévtől és köszöntötték a reményteljes új esztendőt. íí finom lisztszerű, zománcpúdert az izzó kádra szórják. Az a dolgozó, aki közvetlenül áll mögötte, aszbeszt-védőruhában van.
