Petőfi Népe, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-10 / 289. szám

f Élménybeszámoló a nőkonferencíáról A kitüntetettek élményeiből... Somogyi Julianna őrsvezető, Úszód Még csak pár éve vagyok út­törő és máris megkülönböztetett kitüntetésben volt részem. Részt vettem a budapesti úttörőtalál­kozón ! Kalocsán gyülekeztünk és a tanár néni kíséretében utaztunk Pestre. Megérkezésünkkor nagy szeretettel fogadtak bennünket a pesti pajtások. Meséltünk egy­másnak tanulmányainkról, meg­beszéltük, hogy mennek az út­törőmunkák náluk és nálunk. Az úttörőházban finom ebédet kaptunk. Ezután jött a nagy meglepetés: — a Néphadsereg Központi Tiszti Házában mel­lemre tűzték a kitüntetést. Ek­kor én úgy meglepődtem, hogy örömömben könnyes lett a sze­mem. Másnap autóbusszal meg­tekintettük a várost és megnéz­tük a norvég—magyar futball­mérkőzést is. Az eltöltött két nap emléke örökké élni fog szivemben és úgy érzem, az buzdít a további jó munkára, hiszen én még jobb harcosa akarok lenni az úttörő- mozgalomnak, mint eddig vol­tam. Varga Rudoif úttörő, Dunalieneíiek Meghívót kaptam és részt vet­tem Budapesten a Központi Több mint egy hónapja zajlott le fővárosunkban az Országos Nőkonfe­rencia. A részvevő asszonyok százai — szerte' az országban — még egyre tart­ják a nőkonferen­ciáról beszámolói­kat. A kecskeméti járás küldötte, Setét Mátyásné a minap este egy jólsikerült műsoros teaest ke­retében Hetényegy- házán tartotta meg beszámolóját. Több ,mint 200 asszony és Ezt csináljátok a bodugláriak után! A kiskunhalasi Bodoglár pusztáról Schvob Péter csapatve­zető pajtástól'kaptunk levelet, melynek az elolvasása után a fent írt cím jutott az eszünkbe. A levél egy részét az alábbiakban közöljük. »örömmel közlöm, hogy végre hét évi kemény munka után sikerült az, amit- oly hőn óhajtottunk. Van a csapatunknak négy sátra, de' akkorák, hogy ha táborba megyünk, valamennyien alá- férünk. Együtt van a pénzünk kürtre és dobra és még más fel­szerelésekre. Ismét elsők lettünk az országos selyemhernyó- tenyésztésben. A legnagyobb örömünk mégiscsak az, hogy most már nem vagyunk egyedül. Van patronáló üzemünk: a Csepeli Nagytömegárugyár KISZ-tagsága. A napokban volt lent tőlük egy küldöttség és máris nagy anyagi és erkölcsi segítséget kap­tunk tőlük. Ígérték, hogy autóbusszal elviszik Budapestre vendé­geskedni azt a 30 pajtást, akik a legjobb úttörő munkát végzik. A próbaanyag tanulása mellett naponta egy-két órát fordítunk ■ délutánonként munkára, ugyanis most készítjük elő a karácsony­kor megrendezendő tombolavásárt, azaz most készülnek a játékok, a tálcák, a művirágok, a lábtörlők, stb.« A Bodoglár pusztai úttörők munkájához a szerkesztőségünk is sok szerencsét kíván. Itt a „Fülelők" jelentkezők . . . Télapó, Télapó jöjj be hozzánk már, Mind, a sok-sok iskolás nagy örömmel vár. — Énekelte száz és száz kispajtás, amikor beléptünk a kecs­keméti I-es számú iskola kapuján. A Télapó nem is kérette sokáig magát: »Köszöntelek benneteket úttörő pajtások, Vidám szemű, kedves, piros arcú lányok. Kerek egy esztendeje nem voltam közietek, Azóta mindnyájan jócskán megnőttetek.« — rigmusolt az öreg Télapó. A sok, sok tiszta gyermekszem csodálkozva nézegette szo­katlan vendégét. Némelyik meg is szeppent egy kicsit, de az öreg Télapó simogató hangja elűzte a kikívánkozó könnyeket. Dicsérte a jókat, szorgalmasakat, de keményen megrótta a lus- tálkodókat. Jó szíve megesett mindenkin és magával hozott ajándékát mind szétosztotta. A hálás vendéglátók vidám dallal és versekkel kedvesked­tek neki és amikor fényképezésre került a sor, már bátran gyűltek köréje. Jónéhány órát töltött itt el az öreg Télapó és azzal búcsúzott, hogy jövőre ismét ellátogat hozzájuk, azzal a teltétellel, ha a rosszak megjavulnak és a lusták is szorgalma­sakká válnak. »Fülelők« Felejthetetlen tanulmányi kirándulás Budapestre Új segítőtársak A külön járási népműve­lési csoportok megszüntetését el­rendelő kormánydöntés után a viták, panaszok egész áradata indult meg. Egyesek féltették a népművelést a teljes elsorva­dástól, mások arról beszéltek, hogy a művelődésügy állami irá­nyítását kezeitöl-lábaitói fosz­tották meg. Ki végezze el így a népművelési feladatokat, ha nincs függetlenített apparátus éppen a járásokban, a falusi nép­művelési mozgalmakhoz legkö­zelebb eső államhatalmi szer­vekben? A kormány pedig nem puszta takarékossági, racionalizálási szempontokból határozott így, hanem elsősorban azért, hogy helyreállítson egy régóta meg­bomlott helyes arányt és a bü­rokratikus igazgatás helyében a társadalom kultúra iránt érdek­lődő tömegeire bízza a falusi, a városi népművelési ügyek irá­nyítását, vezetését. A helyesen értelmezett demokratizmus kö­vetelményei diktálták ezt az elhatározást, hiszen a tanácsok lömegszervezeti adottságainak jobb kihasználásával, a társa­dalmi szervezetek erejével sok tekintetben pótolni lehet azt a — valljuk be — kissé túl nagy­nak vélt űrt, amely a megszün­tetett járási népművelési cso­portok után maradt —, ha egy­általán űrről lehet itt beszélni. Egyébként éppen most folyik megyeszerte egy-egy fél­függetlenített népművelési mun­kaerő beállítása a járási műve­lődésügyi felügyelők mellé, aki a legfontosabb hivatalos állam- igazgatási tennivalókat a nép­műveléssel összefüggő adminiszt­ratív munkákat végezze, közve­títse az államhatalom terveit, elképzeléseit, irányelveit a mű­velődéssel foglalkozó tömegek­nek. Az újszerű népművelési irá­nyítás — általában minden nép­művelési vonatkozású tevékeny­ség — fellendülése összefügg azonban valami olyannal is, aminek a megvalósítására nem­régiben tett javaslatot a Bajai Járási Tanács új elnöke, Pétiké János elvtárs. Arról van szó, hogy az eddig rendkívül hiányosan, majdnem eredménytelenül mű­ködő járási művelődési állandó bizottságot élesztik fel és bíz­zák meg a falusi népművelési tevékenység irányításával, el­lenőrzésével, ö:ztönzésével és segítségével. Az ezzel foglalkozó munka­terv szempontjai nem puszta -szempontok«, hanem valóban eredményes tevékenység lehető­ségeit rejtik magukban. Az ál­landó bizottság öt-hat tagja vál­lalta ugyanis, hogy az előbb em­*♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Qltjú.ilcuöL yt Harmincöt tagú diáklány­csoport indult a minap Buda­pestre, hogy megtekintse a Kép­ző- és Iparművészeti Gimnáziu­mot, az Iparművészeti Főisko­lát és az új Magyar Galériát. Az iskolában egymás között és az órákon sokszor latolgattuk, hogy ki milyen pályát választ, mit teszünk az általános iskola elvégzése után. Hallottunk a po­litechnikai oktatásról is, de ne­hezen tudtuk felfogni annak lé­nyegét. Azért kíváncsian indul­tunk a tanulmányi kirándulásra. Először a Képző- és Iparmű­vészeti Gimnázium szakosztá­lyait látogattuk meg. Nagyon érdekes volt . megfigyelnünk, hogy a tanulók miként sajátít­ják el a különböző szakmai is­mereteket, s ezzel párhuzamo­san az elméleti tudást. Nagyon sok értékes tapasztalatot gyűj­töttünk és jegyzeteinket továbo bővítettük az Iparművészeti Fő­iskolán, ahol szinte bámulatba ejtett bennünket, hogy államunk milyen nagy gondot fordít és so­kat áldoz a szakemberek nevelé­sére. Büszkék voltunk arra, ami­kor Klouícr Józscfné. a főisko­lától kirendelt vezető megdi­csért bennünket, de csodálkoz­tunk, amikor kijelentette, hogy tizenöt év óta ez az első alsóbb fokú tanulócsoport, amely meg­tekintette a főiskola munkarend­jét. Kérte: tartsuk fenn, sőt bő­vítsük kapcsolatainkat a főisko­lával azáltal, hogy a. többi iskola .figyelmét is felhívjuk ilyen rend­kívül hasznos tanulmányi kirán­dulásra. Ezután megtekintettük az új Magyar Galériát. Soha nem fo­gom elfelejteni azt a csodálatos élményt, amelyet a XVIII. szá­zad beli nagy magyar festőművé­szek képeinek kiállításán szerez­tünk. ; Nagyon, nagyon hálásak va-j gyünk iskolánk vezetőinek, kü-j lönösen dr. Gaál Dezső taná-i runknak, aki szervezte ezt a ki-3 rándulást, és akik lehetővé tét-1 ték. Nem fogjuk elfeledni szü-j leink áldozatkészségét sem, s| hisszük, hogy hasznosítani tud-j juh ezt a pompás élményt, ezt aj jelentős tanulmányi kirándulást.j Budavári Zsuzsa, a Zrínyi Ilona Általános« Iskola VIII. őszi. tanulója.! Mikulás-estet rendeztek dc-i cember 7-én a bátyai kisdobo-i sok. A Mikulás bácsi sok szép? ajándékot osztott szét közöttük, j megdicsérte azokat a kispajtá-S sokat, akik jól tanulnak és? megdorgálta a lustákat. j Este az úttörők tartottak Mi-* kulás-estet, utána pedig bált? rendeztek. I * ♦ A takarékbélyog-mozgalomba? nagy lendülettel kapcsolódott bej a hülyéi úttörőszervezet. Már| több mint 2000 forintot gyűjtőt-1 tek össze. A megyében most a? harmadik helyen állnak. Persze? minden igyekezetük az, hogy'az i első helyre kerüljenek és meg-] szerezzek az első hellyel járó] nagy pénzjutalmat. ] « * 3 Szilveszteri teadélutánra ké-1 szülnek a dunapataji úttörők. A? kedves kis rendezvényre min-j den kispajtást meghívnak. A* hangulatos estét dallal, tánccal! és játékkal zárják be. 1 j Nagysikerű Mikulás-délutánt ] tartott a tiszakécskei Zrínyi | Ilona leánycsapat. A rendez-« vényt a Mókus és a Mackó Örs“ készítette elő. Nem hiányzott aj kávé, a torta és az ajándék. Kü- j lön dicséretet érdemelnek azért,! mert szépen díszített teremben! várták a Mikulást. November 2C-án vásároltam a Ko- háry utca és a Horváth utca sarkán áruló újságárustól egy Nők Lapját. Mikor este hazamegyek, kezembe veszem és olvasni akarom, akkor látom, hogy amit vettem, azt 1952. december 18-án adták ki. Sajnos. $ meg annyi hasznom sem volt a lap­♦ bői. hogy a ,,keresztrejtvényt“ meg­♦ fejthettem volna, mivel mór ezzel $ valaki megelőzött. Nem is csoda, hi­♦ szen öt éy tolt cl a/óia­Nekem az a kérésem. hogy ne használják ki az újságárusok a rá nem érő dolgozók jóhiszeműségét. Hiszen ezeknek soha eszükbe nem jut az újságárusokat ..ellenőrizni“. A ?,Nők Lapját“ a Petőfi Népe szer­kesztősége állal küldöm vissza az el­árusítónak. azzal a megjegyzéssel, hogy • nekem nem kell. de kérem, hogy ne adja el újra másnak. A la­pot antikvárként átveheti a s/er- kesztüSCgbCűi Kopde Mária lített szempontok figyelembevé­telével általában kéthavonként, esetleg sűrűbben is, tervszerűen ellátogat a járás egy-egy közsé­gébe. Ott a bizottság tagjai a helyi tanácsszervek Ítél, a falusi értelmiség népművelés iránt ér­deklődő tagjaival, a társadalmi szervekkel együttesen megvizs­gálják a faluban működő kultu­rális intézmények tevékenysé­gét, betekintenek azoknak az in­tézményeknek, vállalatoknak, üzemeknek, szerveknek a mun­kájába, amelyek a falusi műve­lődésügy egyik-másik részvéte­lével foglalköznak. Megvizsgáljuk tehát az óvodák, az .iskolák, a napközi otthonok helyzetét, problémáit, nehézségét és e szervek vezetői­vel megállapodnak a tenniva­lókban. Alaposan megnézik a kultúrház, a könyvtár, az isko­lán kívüli szakoktatási alakula­tok helyzetét. Intézkedéseket ja­vasolnak a járási tanácsnak, ahol erre szükség van. Össze­hangolják a különböző társadal­mi szervek és a különböző hi­vatalos népművelési intézmé­nyek munkáját, terveit, prog­ramját. Foglalkozna^ a Kommunista Ifjúsági Szövetség, kulturális ne­velőmunkájával is. Megvizsgál­ják, milyen tehetőségek vannak az iskolából kikerült ifjúság kulturális c^lú összefogására, nevelésére, és megbeszélés cél­jából meglátogatják a falvakban működő állami gazdaságok, ter­melőszövetkezetek vezetőit, meg­tárgyalják velük az általuk irá­nyított művelődési tevékenység szerepét, tennivalóit, helyzetét. Antikor látogatásaik so­rán egy ízben minden községet végigjártak, újra kezdik a sort. Az első tájékoztató jellegű el­lenőrző út tapasztalatai alapján meg tudják állapítani, merre tart egy-egy fálu kulturális éle­te, milyen aráhyú a fejlődés, nem léptek-e fel közben egész­ségtelen jelenségek, megvan-e az együttműködési készség a külön­böző falusi szervek és intézmé­nyek között. Ezzel egyidejűleg természetesen a tapasztaltakról tárgyalásokat folytatnak a fa­lusi társadalmi szervek járási vezetőivel. A bajai járási tanács he­lyes úton jár tehát. Egyben vá­laszt is adott a kétkedőknek is. Igenis vannak a művelődésügy­nek tömegei, »kezei és lábai«, amelyek alkalmasak sok olyan feladatnak a megoldására is, amelyeket eddig egy függetlení­tett hivatali apparátustól vár­hattak és vártak a művelődésügy egyes munkásai, vezetői. Szeretnénk a közeljövőben már az első tapasztalatokról is be­számolni. Decemberben a bizott­ság legelőször Csávoly községet látogatja meg, : majd Sükösdre utazik. — Műkincstárlat megnyitását tervezik Kecskeméten a lebon­tott Meinl-féle üzlethelyiség he­lyén felépülő bérhéz. földszinti helyiségében. Az állandó kiállí­tási teremmel rendelkező (áriát szervezői részldtakció indításá­ról is tárgyalnak* ' r Tiszti Házban tartandó országos] úttörőünnepségen, ahol engem] is kitüntettek kiváló úttörőjel-] vénnyel és díszoklevéllel. Ezt] azért kaptam, mert az 1956. évit ellenforradalom alatt és az az-] utáni időben megvédtem a vö-{ rösnyakkendő becsületét. Mi-] után kitüntettek, átadtam az] ajándékot Bács-Kiskun megye] nevében. Ez az ajándék egy csu-] tora bácsmegyei bor volt. Azt ünnepség nagyon szép volt. Min-^ denki vörös nyakkendőben volt,* még az ottlévő rendőr is. • • Minket, vidékieket budapesti] pajtások fogadtak és láttak éj-] szakára vendégül. Másnap reg-] gel a Moszkva-téren találkoz-j tunk, ahonnan együttesen el-j mentünk és megnéztük az Or-j szágházat. Majd pedig a Köztár-3 saság térre mentünk, ahol egyi rendőr elvtárs megmutatta az] ellenforrsdalmárok által feldúlt] és szétlőtt pártházat, melyet az-] óta már gyönyörűen újjácpítet-j tek. Nekem feltűnt a pártház] bejárata előtt egy szép nagy] márvány tábla, melyben arany- j betűkkel vésték be annak a 25] kommunista harcos elvtársnak a] nevét, kik a pártház védelme! alatt haltak hősi halált a pár-j tért és. mindnyájunkért. Ezután megnéztük az úttörő-] vasútat, majd a Szabadság téren] megkoszorúztuk a Szabadság-] szobrot és innen mentünk a Nép-] stadionba a Somogyi pajtás ál-? tál már említett mérkőzést meg-] nézni. A mérkőzés után forró] búcsúzkodás közben vonatra] szálltunk a Keleti-pályaudvaron] és hazafelé indultunk. Számomra ez nagy kitüntetés _ volt és megfogadtam, hogy amíg! élek, hű maradok a vörösnyak-i kendőhöz. ] kította. hogy a dol­gozó nők jobb, szín­vonalasabb életé­nek alakulásáért egyszerű, minden­napi életük köny- nyebbé tételéért az ország S7íne-java munkálkodik. — Az ilyen meleghangú, baráti összejövete­lek alkalmasak a falu népének össze- kovácsolódásához, s ; ehhez az eljövendő hosszú téli esték módot nyújtanak. dr. Bonczos L.-né leány —, de sok férfi is — nagy tet­széssel fogadta az egyszerű, kereset­len szavakkal el­mondott élménye­ket. Nem is csoda, hiszen mindenki a magáénak érezte a dolgozó nők problé­máiról folyó ta­nácskozást. A be­számoló alatti jó hangulatot nemcsak a kedves műsorszá­mok (menyecske­kórus, szavalatok, magánszámok), de az a tudat is kiala­öt éves „friss" újság

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom