Petőfi Népe, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-31 / 177. szám

Gazdaságos termelés n a Kecskeméti Gépgyárban I í és a nyereség problémái Nem újkeletű problémáról van szó. Az októberi eseményeket megelőzően is a gazdaságos ter­melés, a nyereség kérdése volt a gazdasági és politikai vezetők legfontosabb feladata az üze­mekben. Éppen ezért ennek vizs­gálata nemcsak a Kecskeméti Gépgyár vezetőinek, hanem a megye összes üzemei vezetőinek elsőrendű feladata, sőt hivatás­szerű kötelessége. tij feladat, újszerű munkavégzés Tételezzük fel, hogy az álla­mosítás óta a szocialista gazdál­kodás s gazdaságvezetésben szer­zett tapasztalatainkkal helye­sen tudjuk felmérni az üzemek termelőkapacitását és ennek megfelelően a gyártási profil és eszközgazdálkodás ismeretében reális vállalati terveket készítet­tünk az 1957-es évben. Űj fel­adat is jelentkezett az újszerű rentabilitás mérése és az abszo­lút béralapmérés bevezetésével. Lényegében az új módszer sem követel a dolgozóktól és a veze­téstől újszerű munkavégzést, ki­zárólag azt célozza, hogy a ter­vezés pillanatától kezdődően, a termelési fázisokon keresztül egészen a tervíeladat befejezé­séig, a gyártmány, készárurak­tárba való helyezéséig, a tervfe­gyelem minden területen maxi­málisan be legyen tartva. Ha helyesen mértük fel a szük­ségleteket és ennek alapján a tervutasításoknak megfelelően készítettük el a vállalati tervet, a termelés vezetésére, a gazda­sági és pénzügyi vezetőkre hárul a feladat, hogy a munkásokkal megteremtsék azt a kollektív szellemet, amely biztosítja a technológiai munkafegyelem be­tartásán keresztül a gazdaságos termelés alapfeltételeit. Meg kell mondani, hogy nehe­zebb feladat az üzemekben a szakmunkás és nemszakmunkás munkavállalókkal — közös erő­feszítéssel — a tervet úgy vég­rehajtani, hogy az anyag, a rezsi és bérköltségek a termelés min­den időszakában, a tervnek meg­felelően alakuljanak, a tervezett költségszinteket ne lépje túl az üzem egyetlen egy gyártmány előállításánál sem. A műszaki vezetők és a dolgozók személyes kapcsolatáról A végrehajtásnak sok olyan területe van, ahol a vezetés hoz­záértésétől, rugalmasságától és az egész üzem kollektív szelle­métől függ a termelés sikere, vagy sikertelensége. Legfonto sabbnak tartom a vezetés mód szereiből a műszaki vezetők és a dolgozók személyes kapcsola tát, amely egyedül biztosítja az a legfontosabb tényt, hogy min­denegyes munkás ismerje terv­feladatát és a gyártmány előál­lításához szükséges összes tech­nológiai ismereteket. Feltétlenü szükséges, hogy minden dolgozo Ismerje azoknak az anyagoknak az értékét, amelyekkel dolgozik ismerje a gyártmányhoz felhasz­nálható anyag- és bérnormákat mert csak így tudja megbecsül­ni a felhasznált anyagot és így mozgósíthatók a dolgozók tény­leges anyagtakarékosságra. Ha a mi vállalatunk költség- alakulását vizsgáljuk, akkor ki­derül, hogy bár ismerjük a szo­cialista gazdálkodás összes alap­törvényeit, mégis előfordulnak olyan hibák, hogy a közvetett és közvetlen anyagköltségeknél túl­lépjük az előirányzatot, mert nem történik meg a következe­tes ellenőrzés napról napra. A munkavállalók nem érzik még olyan mértékben magukénak a gyárat, mint amilyen mértékben ez szükséges lenne:ahhoz, hogy ralóban megérdemeltté váljon az tv végén a többletnyereségből kifizetésre kerülő egy-kétheti, zagy akár az egyhavi fizetésnek megfelelő nyereségrészesedés. foglalkozással, az ellenőrzés élő- vétételével elérhető a terven fe­lüli nyereség minden vállalatnál, ha megvalósítjuk a termelés na­ponta történő ellenőrzését. Eh­hez a munkához azonban már kevés csak a gazdaságvezetők, műszaki vezetők munkája, eb­ből a munkából ki kell, hogy vegye a részét minden üzemben — a Kecskeméti Gépgyárban is — mind a párt-, mind a szak- szervezet és a KISZ-szervezet, de velük együtt minden becsü­letes dolgozó. A módszerek és eszközök közül az utóbbi időben kissé elhanyagoltuk a munka­versenyt és az újítást. Azt is meg kell mondani, hogy az előző időkben kialakított munkaver­seny módszere nem volt célra­vezető, csak látszateredménye­ket produkált, nem segítette elő a gazdaságos termelést vállalati szinten és nem járult hozzá az önköltség tényleges csökkenté­séhez. Ezen okulva, vállalatunk­nál új alapokra helyeztük a munkaversenyt és műhelyszinten abszolút mérőszámok felhaszná­lásával, adminisztráció növelése nélkül oldottuk meg a verseny feltételeit, melyek során szüle­tett eredmények vagy eredmény­telenségek, ténylegesen befolyá­solják az önköltség alakulását. A^ gyártmányainkhoz felhasznált közvetlen és követett anyag 1000 Ft termelési értékre eső norma- és gyakorlat szerinti forintösszeg betartását vállalták üzemrésze­ink verseny ie.adatul. Ezt havon­ta vizsgálj ük és így lehetőség nyílik a műszaki vezetés részére a beavatkozásra azokon a terü­leteken, ahol a költségek elsza­ladtak. Belekapcsolódott ebbe a munkába a KISZ-szervezetünk is. Fiataljaink exportbrigádokat alakítottak, sőt az egyik öntödei műszakunkat KISZ-műszakká nyilvánították és versenyre hív­ták ki anyag- és rezsiköltségek megtakarítása tekintetében a másik műszakot. Az új verseny és munkamód­szer élővétételét biztosítja a pártellenőrzés, mert beszámol­tatja a műszaki és felelős gazda­sági vezetőket a termelés alaku­lásáról, a gyártási költségek helyzetéről. Bár az I. és II. negyedévben is nyereséges volt vállalatunk, mégis meg kellett állapítani, hogy a költségek felhasználása területén súlyos lazaságok áll­nak fenn, amelyek kiküszöbölé­se a vezetőkkel együtt minden­egyes dolgozónak lelkiismeret- beni kötelessége és az év végi nyereségrészesedést figyelembe véve, elsőrendű anyagi érdeke. Kiváncsiak vagyunk más üzemek munkamódszereire De, mert nemcsak gazdasági, hanem elsősorban politikai kér­dés is a vállalatok és az egész népgazdaság termelésének gaz­daságossá tétele, szeretnénk is­merni a város és a megye többi vállalatainak munkamódszerét, amellyel a gazdaságos termelés és a nagyobb nyereség elérése érdekében harcol. Helyesnek tar­tanám e két célkitűzés elérése érdekében egy munkaverseny megindítását, ahol a verseny fel­tételei a vállalat által elért gaz­dasági eredmény, a tervezett nyereség, illetve nyereségtöbb­let elérése lenne a verseny cél­kitűzése. Tudjuk, hogy a verseny gazdája a szakszervezet a párt irányításával és ellenőrzésével, ezt a versenymozgalmat a II. félévben a legrövidebb időn be­lül megindítja. Szabó Lajos főmérnök sem mintaiáda iiacia * — Az a Rédei azt csinál, amit akar. Ha gondol egyet, csökkenti afc árakat, ha baliáb- bal kel fel, akkor megemeli — kiabálta egy éltesebb paraszt­asszony egészen belevörösöd- ve a méregbe. Éppen arra jár­tunk és akaratlanul is meg­hallottuk a menyecske pana­szát. Rédei Sándor, az átvevő nem hallotta a kiabálást, mert el volt foglalva a méréssel. Az asszony egyébként is elég tá­volt volt tőle, körülbelül a sor közepén elégedetlenkedett. — Egész gyűrű vette körül, van idő ilyenkor a trécselésre, mert néhány óra is eltelik, míg rájuk kerül a sor. Egész hosz- szú kocsisor állt az átvevő telep előtt, tengersok barac­kot hoztak a termelők. — Pedig úgy örültünk — hallottuk az egyik sorbaállótól —, hogy itt Helvécia—Matkón is állítottak fel ilyen átvevő helyet. Nem kell kilométere­ket kocsikáznunk Helvéciára, vagy Kecskemétre, hogy elad­juk a barackot. Csak az át­vétellel nem vagyunk megelé­gedve. Pofára megy itt az egész. Közelebb mentünk a mér­leghez, figyelve a »pofákat«, hogy valóban aszerint minősí­tik-e a barackot. Néhány per­cig álltunk csak ott. de bizony volt mit hallgatni. Voltak, akik bőven üzengettek a szen­teknek, beleszőve az üzenetek­be az átvevő oldalági rokonait is. Természetesen az átvevő­nek volt igaza szerintünk is« mert volt, aki összekeverte a kis szemet a nagy szemekkel, a zöld barackot az érettel és ügy hányta ládákba. Ismere­tes, hogy ipari célra csak nem folyós, érett barackot vesznek át. Egyesek bizony apró, zöld barackkal keverték össze az érettet. Ez természetesen nem vehető át. Ilyenkor károm­kodva emelték le a mérlegről, félreültek és nekiálltak válo­gatni. Igaz, sokan jól válo­gatták az árut. Dinnyés Pé­ternek E. I.-nek minősítették a barackját. Megtudtuk, hogy nem vál­toztak az árak. Erre azonban csak akkor jöttek rá a terme­lők, amikor kifizették őket. A sor végén azonban nem tudták ezt és egymást ijesztgették, mondván: ismét csökkent az exportbarack ára. Mindez azért volt. mert nem voltak kifüggesztve az árak, a termelők tájékozatlanok vol­tak. Sok kellemetlenségtől szaba­dult volna meg az átvevő, ha eleget tesz az előírásoknak, il­letve a termelők kívánságá­nak. —ő—r OGY ÍGÉR A SÁRF Séta az izsáki szulősker lekben FÜRGE SZÉL sikálja hol lanyhábban, hol gorombábban az égen úszkáló felhőfoszlányokat s ezen a napon teremtett izsáki szőlősembert nem lehet a háza- táján találni. Vagy a szőlejében szorgoskodik, hogy a terített aljú fák alól felmentse a lerázott, érett barackot, s beáztassa a gá- licot a délutáni permetezéshez, — vagy a gyümölcsátvevő helyen örvendezik komájával együtt, hogy nemcsak rosszat, de jót is tett azért a szél. A fán maradt barack szebb, jobban fejlődött s lám, máris magasabb árat fizet­nek érte.., DEÁKÉKNÁL, a Hunyadi utcában is csak a néni őrzi a há­zat, azt is amúgy félszemmel, mert közben, ráértében lekacs- csozgatja a párszáz öl szőlő nyur­gára szaladt hajtásait. Szép ez a sárfehér ültetés, mint a fest­mény, tőkéire fürtöt aggatni sem lehetne többet. Deák néni büsz­kén hárítgatja szét a nagy, egész­séges leveleket: kilós súlyt nyom­nak máris a duzzadó, lassan eny­he sárgába sápadó zöld szemek fürtjei... — A Vadasban is van egy kis- hold sárfehér, abban dolgozik most az uram — mondja. — Két esztendeje 54 hektót szüreteltünk arról... az idén sem lesz keve­sebb, hacsak az idő meg nem pocskolja még... A javát per­sze szőlőnek adjuk el, ha a ta­valyi ár megmarad, nem lehet panaszunk, a többit bornak szűrjük... i..— Ez a baj, kérem! Ezért mondják sokan, hogy a sárfe­hérnek gyenge a bora! — állítja jónéhány portával arrébb Mi­hala Lajos, az állami gazdaság Biztos alapokon a munkaverseny) Következetes és naponta tör-j lénő felvilágosító munkával, a| —----------------------------­do lgozókkal való egyénenkéntit Most nem csupán olyan Helyesen döntött el­múlt szombati taggyű­lésén az orgoványi községi pártszervezet. Ügy határoztak, hogy a most alakuló nőta­nács vezetőségébe ja­vasolják a pártonkívüli Virág Józsefet és Cs. Szabó Pálnét is. Miért érdemes ezt a látszólag apró kérdést megemlíteni? Azért, mert nem csupán Or- goványon akadnak, kik szentségtörésnek tekin­tik, ha társadalmi ve­zető tisztségbe párton- kívülit is beválaszta­nak. Ezen a taggyűlé­sen is ellenezte egy elvtársnő a vezetőség helyes javaslatát. Arra hivatkozott, hogy a kommunisták a leg­megbízhatóbbak; ha van kommunista, miért tegyünk oda pártonkí- vülit. Helyes-e ez az érv? Látszólag helyes. Igaz, hogy az öntudatos kom­munisták látják leg­jobban a tennivalókat, a feladatok megoldásá­nak kulcsát. De vajon a kommunisták meg­oldhatnak-e egymaguk- ban minden feladatot? VMziiloiii, bizainmt szül kis dolgokról van szó, mint egy nőtanács munkája, hanem a he­lyi tanács, az ipari ter­melés, a mezőgazdasá­gi termelés fejlesztésé­ről, a kultúra fejleszté­séről is és még sok másról szó van, amit összegezve a szocializ­mus építésének szok­tunk nevezni. Elegen­dő-e egyedül a kom­munisták erőfeszítése ehhez? Háromszázezer ember nem végezheti el tízmillió munkáját. Igen ám — mondják a vitatkozók —. de a kommunisták feladata, hogy vezessenek. De vajon vezetni csak úgy lehet, ha tisz­tán kommunistákból áll a vezetőség? — Bi­zony nem. Általában nem így van. Kivétel persze a pártszervezet, amely csak párttagok­ból áll, ott nyilvánva­ló, hogy a vezetők is párttagok. De a nő­mozgalom — párton­kívüli lányok, asszo­nyok tömegmozgalmai A részvevők túlnyo­mó többsége pártonkí­vüli, hiba és igazságta­lanság lenne, ha a ve­zetőségben ennek elle­nére csak párttagok lennének. Nem arról van szó, persze, amit a reakció előszeretettel hangoz­tat, hogy pártonkívüli érdekeit csak párton­kívüli képviselheti. Ez közönséges hazugság, hiszen amint a párt az egész dolgozó nép egye­temes érdekeiért küzd, ugyanígy az egyes párttagok, az egyes kommunisták, egyben a pártonkívüli dolgozók érdekeiért is munkál­kodnak. Ennél a vitá­nál látnunk kell, arról is szó van. hogy ér­vényt szerezzünk az országos pártértekezlet határozatának, amely kimondja, hogy párt­tisztség kivételével minden vezetőposztot betölthetnek az arra alkalmas pártonkívü- liek is. Márpedig Or- goványon éppen ilyen, alkalmas asszonyokat javasoltak a nőtanács vezetőségébe. Virágné már régóta tevékeny­kedik a szülői munka- közösségben és Cs. Sza­bó Pálné sem méltat­lan a tisztségre. Egy 12 holdas újgazda felesé­ge, akit a túlhajtások idején »kulákká« mi­nősítettek. Erkölcsi jó­vátételt is jelent tehál most feleségének a nő­mozgalom vezetőségé­be való beválasztása. Hozzá kell még tenni, hogy a taggyűlés által javasolt vezetőségben e két asszonyon kívül párttagok is vannak, akik elég képzettek ah­hoz, hogy a párt politi­káját elfogadtassák, megértessék asszony­társaikkal. Tehát helyesen dön­töttek az orgoványi elvtársak. A bizalom — bizalmat szül. s dönté­sük minden bizonnyal elősegíti majd, hogy a nők körében tovább növekedjék a párt iránti bizalom, több leány és asszony meg­ismerje és megértse pártunk törekvéseit.-Pl— dolgozója. Ű ugyan lakatos em­ber lévén, főfoglalkozásra nem szőlősgazda, de szőleje van. 1922 óta lakik itt. »bennszülött« izsá- kinak érzi magát s jól megis­merte a sáríehért is... — Én még a háború előtt 11.7 fokos sárfehér bort adtam el. aki itta, esküdözött, hogy ez rizling. Per­sze, nem volt előre leszedve a szépe, az egész termést elszűr­tem. Akármelyik fajtánál gyen­ge a bor, ha a javát kiválogat­ják, s csak a savanyú, apró fürtökből lesz a bor. DE ABBAN Lajos bácsival ia megegyezünk, hogy jobb haszon szőlőnek eladni a sáríehért, hi­szen keresett exportcikk, jó aa ára, jól szállítható..; De ő ol­vasott ember is, s a fejét csó­válja: — Jó a sárfehér, kitűnő, de vannak jobb csemegeíajták is... úgy hallottam, néhányat most erősen el akarnak szapo­rítani a megyében. Csakhát itt Izsákon, nehezen megy majd) Nézze, az ember azt csinálja szí­vesen, amiből több pénzt lát. A saszla, ha megfeszül is a gaz­dája, nem ad többet 20—25 má­zsánál, a jól munkált sárfehér­nél meg nem ritkaság a 90—100 mázsás termés sem. És az a fe- neség, hogy tavaly a sárfehé­rért, a saszláért, vagy más cse­megeszőlőért is ugyanazt azárat fizették itt... akkor pedig már csak a többhöz áll az ember.., Az állami gazdaságban sem rugaszkodtak el a reménységben a szakemberek, amikor azt szá- mítgatják, hogy 120—140 vagon szőlőt lehet exportálni, olyan szépek a pászták. 25 mázsát ter­veztek holdanként. 35 mázsára számítanak a szőlők mostani ál­lapota szerint, de a munkások némelyike azt mondja: lesz az átlagban 40-en felül is.:: Nem is csoda: nyár kezdete óta szinte szünet nélkül üzemben vannak a permetező- és porozógépek.;. A SZORGALMAS emberek s a kéken viruló szőlők megtették a maguk kötelességét a széles izsáki határban. Amazok nem sajnálták a munkát. — emezek szépséges kövér fürtökkel ígérik á bő szüretet. Most már csak az időjáráson a sor, hogy jégeső­vel, bajjal, kárral el ne her- vassza ezeket a harsogó remé­nyeket!. ; i fi. K,

Next

/
Oldalképek
Tartalom