Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. július (10. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-10 / 161. szám
fJáaxás a vcrsenytáblák körül Járjuk végig képzeletből a Kecskemét — Kiskunmajsa — Kiskunhalas felé vivő utat, Vessünk egy pillantást az útunkba eső községek versenytábláira, amelyeknek ebben az időszakban tisztes feladatot kellene teljesíteniök, hírt kellene adniok az aratás első erőfeszítéseiről, az első eredményekről, lendületet kellene adniok a kibontakozó verseny mozg a iomn ak és közérdekű tájékoztatással is szolgálóitok, hiszen ezért készíttették a tanácsok annakidején csengő forintokért. Első állomás Jászszentl ászlő. A tanácsháza kerítése felett viharvert tábla. Rajta két sajtóhibával büszkélkedő sor: “Jóteljesítők —> roszteljesítök« Alattuk névsor. Csak éppen azt nem lehet megállapítani, hogy miért rosszak azok a bizonyos teljesítők, vagy ha teljesítették kötelezettségüket, miért haragszanak rájuk, és miért akarják a tábla első oszlopában szereplő nevek tulajdonosait jóságukért megdicsérni. Talán azért, mert szeretik a sárgarépaíőzeláket? Vagy jól tanulnak az iskolában? Esetleg a kuglipályán érnek es kimagasló eredményeket? Kiskunfélegyházán sem túlságosan jó a helyzet, a versenytáblák kezelője éppen szabadságon van és senki sem adott utasítást senkinek, hogy a táblákra friss adatok kerüljenek. S úgy látszik, önkéntes vállalkozó sem akadt erre a feladatra. Kiskunhalason a tanácsháza előcsarnokában különféle öreg hirdetmények hatalmas tömege, de semmi újdonság, semmi hir arról, hogy a halasi termelőszövetkezetek mar egészen derekasan benne vannak az aratásban. Alig tűnnek el Kiskunhalas tornyai, már várjuk, mi hírt ad nekünk Jánoshalma. A takaros, emeletes tanácsépület előtt hatalmas tábla, két vaskos oszlopra erősítve. Egy vedlett, foszladozó plakátot lenget a szél, rajta a szigorú parancs: »Keresd a burgonyát» garat.« Mellette a felhívás: »Védd a gabonát a tűzkártó'!-« A tábla túlsó oldalán két másik plakát. No itt nem történt semmi — akarjuk szedni a sátorfánkat, amikor pillantásunk egy falhoz támasztott, öreg iskolatáblára esik, Rajta krétával a felirat; »Jól teljesítő dolgozó parasztok — rosszul teljesítők, akik hátráltatják a terv teljesítését.« Egyszóval: teljesítők, akik teljesítésükkel hátráltatják a teljesítést. Figyelemre méltó emberek lehetnek, akik ezt cselekszik. De a nevüket nem érdemes megjegyezni, mert alul, a névsor végén ott a pontos dátum: 1955. V. hó 26. De vajon miféle teljesítés teljesítésével hátráltatták valamikor két hónappal ezelőtt valaminek a teljesítését? Bizony nehéz kérdés. Végre MélykAton a tanácsháza előcsarnokában elolvashatjuk az első hírt arról, hogy a helybeli termelőszövetkezetek megkezdték az árpa aratását és szorgalmasan végzik munkájukat. Bizony ez lehangoló út, pedig a megyei tanács népművelési osztálya két héttel ezelőtt megyei értekezleten ismertette az illetékesekkel a népművelés idei egyik legfontosabb feladatát, azt, hogy agitációs munkájával segítse elő az aratás, cséplés, betakarítás nagy erőfeszítésének sikerét. Ezek között szerepel az a feladat is, hogy a községekben megalakítandó agitációs bizottságok rendszeresen lássák el friss eredményekkel az elárvult versenytáblákat. A Megyei tanács népművelési osztálya, figyelem! Az utasítá- tok végrehajtása nagyon lassan jut el a községi tanácsokhoz — hatékonyabb, gyorsabb lábakon járó ellenőrzésre és segítségre van szükség! Járási tanácsok figyelem! Még a tél beállta előtt létre kellene hozni az agitációs bizottságokat, mert különben nem lesz semmi a nyári ‘községi kultúragitáció- ból, í'Balatai (MJiZÍLQea versenyről A balotaszállási tanácsháza egyik nagy szobájában llünk a tanácselnökhelyettessel, Vízkeleti Sándorral és Csáki Mihály begyűjtési megbízottal. Arról folyik a szó, hogy a köziég belterületén is létesítene]*kötöz szérűt, ahova a közellakók isszelwrdják majd a csépelni- )alót, mert Balotaszállás még igazán nem mondható szokásos értelemben vett községnek, ahol rendezett házsorok szegélyezik Iz utakat. Itt a határ és a köziég valami laza egységbe kap- isolódik, egymásbafolyik. Egyes lázak között nagy rétek, vetések tőidéinek, Arrább frissen bólogató facsoportok között új iázak piros cseréptetői sora- coznak, de csak az út egyik oldalán, másfelől csak házhelyek kopár vagy beültetett négyszögei szemlélhetök, Mle itt a tanácsházán nagy " nyugtalanság, készülődés van. Az érlelő nyár elhozta a szántó-vető emberek legnagyobb ünnepét, az aratást. S közeledik az a másik ünnepélyes időszak is, amikor a szövetkezeti parasztok és az egyéniek leteszik az állam, a nép asztalára a gabonát, az új kenyeret. Szeretnének minél gyorsabban végezni ezzel a munkaidővel itt, Balotán is. És aug. 20-ra büszkén jelenteni, hogy minden rendben van. Ez a jelentés a tanács hivatalos nyelvén úgy szólna, hogy »a község 100 százalékig eleget tett beadási kötelezettségének«. — Azaz, hogy nem is augusztus 20-ról beszél itt Vízkeleti elvtárs, hanem augusztus 15-ről. Ez az ötnapos különbözet a község dolgozóinak vállalása. Csatlakoztak ugyanis Kisszállás felhívásához és szeretnének ebben a versengésben becsülettel elsőnek kikerülni a megye színe elé. lfySi is kell ehhez? Elsősor1 " ban az, hogy a vállalás valóban »alulról induljon«, — ahogy mondani szokás — és ez így is van. Emellett természetesen szükség van a felvilágosító szóra, mert hiszen nem egyformák az emberek. Van olyan, aki csak úgy megszokásból bólintott, amikor megkérdezte hogy helyesnek tartja-e a versenybe való bekapcsolódást. Akad olyan is, aki nem veszi komolyan az adott szó teljesítését vagy hallgat a kulák rábeszélésére. Egy-két emberben talán a nyerészkedés szelleme is feltámad. Jó, jó, gondolja magában, beszéljetek csak, amit akartok, én azért inkább tavasszal adom el a búzámat, hátha többet nyerek rajta — a beadás meg maradhat. Szóval kell a felvilágosító szó és kell az is, amire a község már elhatározta magát. Kell a verseny. MAőst különösen nagy szük- ség van rá — magyarázza Vízkeleti elvtárs—,mert az idén kevesebb gép jön a határba csépelni, mint tavaly, így aztán a nagyobb erőfeszítést versenynyel kell megkönnyíteni. Kétféle verseny lesz. Az egyiket már kezdik is szervezgetni. A beadás teljesítése érdekében páronként hívják ki egymást a dolgozók, úgy ahogy szokták, virtusból, vagy állampolgári buzgalomból. A másik versenyt az elmúlt esztendőben a Kiskunhalasi Gépállomásnak kellett volna szerveznie, de hát nem szervezte. Csak ötnaponként értékelte az eredményeket. Amire egy- egv géphez kijutott a versenyértékelés, azon már csak nevettek az emberek. Mert hiszen azóta sok víz elfolyt a Dunán és közben az elsők utolsók, az utolsók első lettek. Így aztán az idén ennek a versenynek szervezését is a tanács vállalta magára. Szívesen teszi, mert nagy szükség van rá. A cséplőbrigádok tagjai kíváncsi emberek, szeretnek virtuskodni. Szeretik tudni, hol tart a szomszédos gép, hogyan fizet a gabona. A géphez oda-odavetődő embereket nem lehet rendszeres hírmondóknak nevezni, így aztán a tanács elhatározta, hogy a cséplési jelentések alapján naponta futárral küldi ki a gépekhez a határban csépelő ösz- szes brigádok eredményeit. Hadd tudja mindenik cséplőcsapat, hol tart. fl esz rigmus-brigád is. — Azért, mert az emberek szerelik munka után a vidámságot, kedvelik a mosolygós kis úttörőket, akik virággal, meg vékony cérnahangon előadott dalocskákkal tisztelik meg a nyakig maszalos cséplőmunkásokat. Még azt sem veszik zokon, ha egy-egy fullánkos versike megbíztatja őket, ha éppen lemaradtak. A begyűjtési megbízottnak az is az eszébe jut, hogy helyes lesz a gépekhez újságot járatni és naponta felolvasást tartani, amikor kívánják a munkások, mert hiszen az emberekben aratás idején se hal ki az érdeklődés a világ dolgai iránt. De azt aztán végképp nem tartja helyesnek Csáki elvtárs, amit egyszer valamelyik gépnél látott az elmúlt esztendőkben. Kijött egy könyvtáros és mindenféle olvasnivalót akart rásózni a munkásokra. Olvassanak regényeket — könyörgöit és erőszakoskodott. A munkások nagyokat nevettek rajta, kivicccl- ték és csak azért vettek kölcsön egy-egy könyvet, hogy megszabaduljanak a könyvtárostól, aki úgy gondolta, hogy napi 10—12 órai munka után, amikor késő este megáll a gép, majd vaskos regényeket fognak böngészni a holtfáradt munkások a csillagok fényénél. M/S ég a versenytábláról esik szó, arról, hogy alkalmas helyre kell őket tenni. Legcál- irányosabb a begyűjtöheiyre, ahol mindenki elolvassa és okul belőle. Volt rá eset az elmúlt esztendőben, amikor azért teljesítette egész sereg dolgozó paraszt a beadását olyan gyorsan, mert a tábláról értesült, hogy a komája, az ismerőse, vagy éppen az ellenlábasa már leadta az államnak járó részt. Csak nem marad szégyenben ö sem, — gondolta. Szóval a tábla okos dolog, de csak akkor, ha naponta friss eredményeket írnak rá, sőt, amikor a beadás sűrűje következik, naponta többször is váltják az adatokat. E£ alotaszálláson így alakul " tehát az idén az agitáció és a verseny. Okosan, megfontoltan, kerülve a túlságos cifraságokat és mindig célszerűen. Nem kétséges, hogy ha minden valósággá válik, augusztus 15-re jelentheti a tanács: »A község a • gabonabegyűjtést 100 százaié- j kosán teljesítette«. Csáky Lajos I Szovjet-Tadzsikisztanban A Szovjetunió déli részén, Közép-Azsiában, a kínai és az afganisztáni határ mentén terül el a Tadzsik SZSZK. A köztársaság begyesvidékű. Területének 93 százalékán hegycsúcsok és fennsíkok vannak. Itt van a Szovjetunió legmagasabb hegycsúcsa; a 7495 méteres Sztáiin-csúcs és a 7124 méteres Lenin-csúcs. Szovjet-Tadzsikisztánban fejlett ipar és élenjáró mezőgazdaság van. A köztársaságban ércbányászati, olajipari, szénipari, fémfeldolgozó, könnyű- és élelmiszeripari vállalatok működnek. Ipara a legkorszerűbb technikai berendezéssel működik. A köztársaság vállalatai jelenleg annyi terméket adnak 8—9 nap alatt, mint 1929-ben egy egész év alatt. A Tadzsik SZSZK-ban terem a Szovjetunió viszonylatában a legtöbb gyapot. Igen fontos me« zőgazdasági ága a gyümölcs- és szőlőtermesztés. Ezenkívül gabonát, burgonyát, zöldséget és olajosnövényt is termelnek. Tádzsikisztán népgazdaságában tekintélyes helyet foglal el az állattenyésztés. A magaslati legelőkön hatalmas juhnyájakat és méneseket legeltetnek. Ipara és mezőgazdasága mellett mindjobban fejlődik és virágzik a tadzsik nép kultúrája is. A köztársaságban kiépítették a főiskolák, a tudományos kutatóintézmények széles hálózatát. Többezer iskola, igen sok technikum, nyolc főiskola, egyetem és saját Tudományos Akadémiája működik. A városokban nemzeti színházak szórakoztatják a dolgozókat, hatalmas példányszámban jelennek meg tadzsik nyelven az irodalmi termékek. A képen: A sztálinabádi textilipari kombinátban, a köztársaság egyik legnagyobb vállalatánál. Virágok a gyárban Amint elhagyjuk a moszkvai »Kabbr« szerszámgyár kapuellenőrzését, gyönyörű park tárul a látogató elé. Mindenütt fo- nyők, jázminok és egyéb más virágfajták. De a “Kalibr«-gyárban nemcsak a parkban láthatunk virágot. A gyár több üzeme első pillantásra pálmaházhoz hasonlít. Az állványokon és az ablakokban szebbnél-szebb virágok pompáznak, a szcUőztctőcsöveken, sőt a futószalagok mellett is virágosvázák díszlenek. A virágoknak itt nemcsak az a rendeltetése, hogy az üzem díszévé váljanak, hanem egészségügyi szempontok is közrejátszanak. A gyárban speciális bizottság foglalkozik ezzel a kérdéssel. Ezek a dolgozók igyekeznek valóságos “virágoskertté« változtatni a gyárat. Munkájukban sok segítséget kapnak a lelkes gyári munkásoktól is. De nemcsak a gyár munkásai segítenek, hanem a Tudományos Akadémia botanikus kertje is. A botanikus kert dolgozói választják ki a virágokat és a többi növényeket. A *Kalibr«-gyár tapasztalata egyre terjed a többi moszkvai vállalatnál is. A képen; A moszkvai »Kaübr«-gyár egyik üzeme.
