Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. május (10. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-08 / 107. szám

HOGYAN LEHETNE OLCSÓBBAN TERM ÉLNI I Köszöntünk benneteket édesanyák Egyes gyártmányok önköltségének alakulása A Kiskunfélegyházi Gépgyár áprilisban 104 százalékra telje­sítette tervét. Az eredménnyel azonban nem elégedettek az üzem kommunista vezetői, pár- tonkívüli dolgozói, merthogy még egy-két gyártmányuk drá­gán készül el. Mégis, hogyan le­hetne ezen segíteni? Kísérjük végig az egyes gyártmányok út­ját a nyersanyagtól a készáruvá válásig. Az anyaggazdálkodásról Amikor a csoportvezető kezé­be veszi az anyagutalványt, s elmegy vele a raktárba, ott a következő történik. Ha ötméte­res szögvasra van szüksége, ak­kor 10—20 centivel többet kap, nem vágják le. A felesleges da­rabot más munkához el lehetne még használni, de munka köz­ben elfeledkeznek erről, s nem ritka eset, hogy a hulladékban lehet megtalálni a felesleges, de még használható darabot. Újabban a vállalatvezetőség helyesen, bevezette azt, hogy aki anyagot takarít meg, pénz­jutalmat is kap. Áprilisban majd­nem 10.000 forint értékű anya­got vittek vissza a raktárba. — Vajon mennyi lehet az üzemré­szekben? Mi a megoldás módja? Ahogy Kiss István fődiszpécser és még sokan az üzemben mondják; a darabolóműhely felállítása az első és legfontosabb. De szüksé­ges, hogy a technológiai utasí­tásban szerepeljen majd a hul­ladékanyag felhasználása 'S. — Ezenkívül célszerű kidolgozni minden gyártmánynak megfele­lően a szabástervet. Még miudíg sok a papír Az üzem fizikai dolgozói, de a műszaki vezetők sem szeretik a felesleges papírgyártást. Pe­dig papírt bőven kapnak a munkákhoz. Nézzük csak meg, hogyan lehetne egyszerűbbé ten­ni, mondjuk az anyagutalványo­zást. Tudott dolog, hogy a ven­tilátorokhoz — bár többfajta al­katrész készül — többnyire egy­féle anyagot használnak. Például 3 milliméteres vastagságú le­mezből készül a ventilátornál a szárnykerék, a torok, stb. Mind­ehhez külön adnak egy-egy anyagutalványt. így előadódik az, hogy hat négyzetméter, azo­nos vastagságú anyaghoz egy utalvány helyett, 12 utalványt adnak ki. Hogyan drágítja meg ez a gyártmány önköltségét? A jelenlegi anyagutalványo­zási munkamódszerrel egy ven­tilátor anyagigénylése három­négy óra alatt készül el, holott azt egy-két óra alatt is el lehet­ne végezni. A. KÉS. 5-ös jelű, B. típusú ventilátorhoz kell 9 darab 150-es szögvas. Persze nem egy, hanem kilenc anyag­utalványt adnak. Reméljük, nem sokáig, még ha késik is a fel­sőbb szervek erre vonatkozó in­tézkedése. A kooperációról is néhány szót A múlt hónapban nyolc-tíz ventilátorral készült kevesebb a. tervezettnél, mert a szükséges csapágyházakat, golyóscsapágya­kat április 20 helyett április hó 29-én kapták meg a Vörös Csil­lag-brigád tagjai. Egy nap alatt nem tudták összeszerelni, ezért 40.000 forinttal károsodott a vállalat. A határidő be nem tar­tásáért ezenkívül még bünte­tést is kell fizetni. Hasonló a helyzet a most készülő két da­rab deszkaszárítónál, amelynek lakatosmunkái május 20-ig befe­jeződnek. A hozzátartozó fűtő­testet már előző hónapban el­szállították ólmozásra. Az ólmo- zást végző vállalat akkor vál­lalta, hogy május 20-ig elvégzi a szükséges munkát. Újabban arról értesítette a vállalatot, hogy csak öt nappal később tud­ja leszállítani. Az ilyen késleke­dés felborítja az ütemes terme­lést, megköveteli, hogy a mun­kaerőket gyorsan átcsoportosít­sák, ami egyrészt munkakiesés­sel, másrészt olyan bérkifizetés­sel is jár, ami mögött nincs ter­melőmunka, mindezt csak azért, mert a másik gyár nem teljesíti ígéretét. Ilyen és ehhez hasonló kér­dések foglalkoztatják mostaná­ban az üzem dolgozóit, vezetőit. Néhány nappal ezelőtt éves vál­lalásukban a következőket rög­zítették; »Azoknál a veszteséges gyártmányoknál, amelyeknek nem árjegyzéki ára van, a vesz­teségek Okait felkutatjuk és jú­nius 20-ig a veszteséget meg­szüntetjük.« Bizonyára ez így is lesz, mert mi így ismerjük a Kiskunfélegyházi Gépgyár szor­galmas, becsületes dolgozóit. Nem csökkent nálunk a májusi verseny lendülete Dolgozó társaim április hó­napban is ugyanolyan szorga­lommal és lelkesedéssel dolgoz­tak, mint az azt megelőző idők­ben. Derekasan helyt álltak. En­nek köszönhető, hogy negyedik havi termelési tervünket 23.6 százalékkal túlteljesítettük. A terveji felül gyártott téglából négy családi házat lehet felépí­teni. Nehéz meghatározni, hogy ki az, aki a legügyesebb, legszor­galmasabb, mert mindannyian szívügyüknek tekintik a terv teljesítését. Mégis a legjobbak közül elsősorban fűtőinket és széntolóinkat kell megemlíteni, mint a legügyesebbeket. Csaná­di Balázs, Kiss Sándor, Tokodi József fűtők fáradságot nem is­merve a gyengébb minőségű szén felhasználásával is biztosí­tották, hogy a gyártott téglák elsőosztályúak legyenek. Fűtő­ink még arra is időt szakítanak, I hogy széntoló társuknak átadják munkamódszerüket. Ezt a mun­kát is versenyben végzik. A téglakészítésnél Daczkóczki István és Lajkó László, préses brigádvezető a termelés meny- nyiségi növelése mellett nagy gondot fordítanak a mész gaz­daságos felhasználására. Ha adódik nehézség, a mi kis kollektívánk nem esik kétség­be, hanem együttesen legyűri. Ez az együttes erőfeszítés, 5 a verseny tette lehetővé, hogy május 1 ünnepe előtt már ne­gyedszer ünnepeltük élüzemmé avatásunkat. Ezen az ünnepsé­gen 15 dolgozó részesült pénzju­talomban. A kedv, a munka iránti sze­retet, lelkesedés nem csökkent. Május 3-án, 4-én és 5-én 10 százalékkal több téglát készítet­tünk, mint amennyit a terv szá­munkra kötelezően előírt. E jó szokásunkat az év végéig meg­tartjuk. Tóth Endréné, Jánoshalmi Téglagyár. ,,Keresek virágot, pirosat, fehéret, Bokrétába kStöm, odaadom néked. Nem is kívánok én érette egyebet. Csak hogy édesanyám ölelj meg, csókolj meg." Laczovics P éterke, kisóv adás mondja a kis versikét, itt, Kecs­keméten a Bácskiskunmegyei Építőipari Vállalat szép óvodá­jának tágas udvarában. Kis paj­tásai, a kis kritikusok figyelme­sen hallgatják, vajon nem csú­szik-e hiba egy-egy mondatba. De nem, Pétiké jól felkészült, nem lesz lámpaláza vasárnap reggel sem, mikor édesanyját fogja köszönteni. Alig fejezi be mondanivalóját, máris ugrik Pásztor Csöpike. Két kis szőke copfja csak úgy repked utána. Ú már nehezebb verset mond, hiszen a nagyok csoportjába jár. Szépen hangsúlyozza a befejező sorokat: „Szeretlek jó anyám, szeress te is engem, Minden lépésedet kísérje szerencse, Kívánok hosszú életet, erőt, egészséget, Anyák drága napján ezt kívánom néked." Aztán Csorba Sanyika, Szűcs Kata, Körmöd Bandi és a töb­biek kis versikét mondanak, kedves kis énekeket dalolnak. Rácz Jutka még a virág tartását is gyakorolja, míg éneklő, vékony hangján mondja a verset, egy csokor orgonát szorongat csöpp markában. Nagy a versengés. A két óvónéni, Buczkó Edit és Pócsai Imréné nem szólnak a vetélkedésbe, csendesen figyelik az igazságos bírálgatókat. Nagy az izgalom, a készülődés. Minden óvodában, iskolában verseket tanulnák, ajándékokat készítenek, nefelejcsre filléreket gyűjtögetnek a kicsinyek, hogy május vasárnapjának regge-i lén köszöntsék a legdrágábbat* az édesanyát. Mert benneteket üdvözöl a felkelő nap, a csicsergő madár, a gyermekkacaj, az ölelő kar, minden-minden ezen a szép májusi vasárnapon. Titeket kö­szönt, akik nagy felelősséggel ne­velitek apróságaitokat, titekett akik e felelősségteljes hivatás mellett megálljátok helyeteket a munkapadoknál is. És bennete­ket, kedves, fphérhajú nagy­mamák, akik már unokátok ját­szadozását figyelitek. Anyák napja van! És ezen a szép napon ülésezik Budapesten az anyák konferenciája. Azokt akik életet adnak, meg is tud­ják azt védeni — erről beszél ma a sokezer édesanya az ország fővárosában és ezt vallják a vi­lág összes édesanyái, akik az Anyák Világkongresszusára készülődnek. Anyák napja van! Ne haragud­jatok kis Jutka, Peti, Csöpike és ti többiek, hogy árulkodtunk« Nem akarjuk elrontani a megles petést... Talán ti is frissebbek voltatok ezen a napon, az iz­galom gyorsan elűzte szemetek­ről az álmosságot. A kis virág már ott illatozik az asztal kö­zepén, ti már olt pihentek édes­anyátok ölelő karjai között. Hadd köszöntsünk mi is édes­anyák e szép ünnepen a kis- óvodásoktól ellesett versikéveU „Egy csokor spines ssó, mint egy csokor virág, Fogadjátok tőlünk kedves édesanyák.“ Madara&i áttörök nagysikerű előadása Május 8-án harmadszor adták elő a Jávorfácska című bárom- felvonásos mesejátékot nagy er­kölcsi és anyagi sikerrel Mada­rason a Központi Általános Is­kola úttörői 80 szereplővel, saját zenekarukkal kísérték a bájos tündérek, kedves törpék táncát, mely valóságos balett — káprá­zatosán szép. A szereplőket egyenként nem sorolhatjuk fel, pedig valamennyien tökéletes alakítást nyújtottak. A főrende­ző Máté Ilona, a táncokat Se­bestyén Márta tanította meg. A ruhák varrásánál Bajor Mária pedagógus segédkezett. Az úttörő zene- és énekkarok V. — Menj a dolgodra, Szteván — mondja magára kényszerített nyugalommal, — az embereket bízd csak rám. Tudom, mit csi­nálok. — Az emberek nem állatok — mondja a fiú, — nincs joga, hogy így bánjon velük . -, : Nem folytatja, mert észreveszi Julkát, aki egy kőhajításnyira áll és éppen őrá figyel. Valóban így volna? Nem is sejtette, hogy valaki idegen van a közelben. Torkán akad a szó a felfedezés­re. Nyakig pirul. Úgy tűnt, mint­ha a leány helyeslő, együttérző tekintetét érezte volna magán. Tényleg rámosolygott, vagy csak képzelődik? Most már nem tud­ja megállapítani: a leány lassan sétál, távolodik. Olyan, mint egy tünemény. Szteván hátatfordít a torony- mesternek, nehogy észrevegye fellobbanó örömét, hirtelen tá­madt nyugtalanságát. Nem először látja Julkát. Né­hányszor már megakadt rajta a szeme. Megfigyelte könnyed, s mégis magabiztos, szinte fiús já­rását, kecsességét, bájos arcát. Honnan került ide ez a gyönyörű fekete leány? Valahányszor látta, mindig egy kis szomorúság fog­ta el: mit akarhatna ő — Szte­ván Labanac, a koldus szerelő­munkás — egy ilyen, biztosan nagyravágyó, büszke leánytól. Nyílván, valamiféle hivatalnok lehet: egész világ választja el tőle. Egy-egy sóhajtást küldött csak utána. Biztos volt benne, megsem látta, észre sem vette őt ez s leány, De most,5: igen.;;: most biztosan észrevette ; : 5 Nemcsak észrevette, figyelte is... Hisz éppen azért akadt torkán a szó. Igen, határozottan látta — bár nem volt több egy vil­lanó tekintetnél, — hogy a le­ány rokonszenvvel nézett rá. Féligmeddjg mosolygott is. He­lyeselte, amit mondtam? — té- pelődik Szteván, — vagy képze­lődés az egész? Tévedtem volna? Julka hazafelé tart. Útközben gondolkodik: vajon becsületes-e ez a fiú? Túl hangos volt, túl merész. A brutális munkavezető sem mert szembeszállni vele. Vajon miért? Úgy lehet, valaki áll a háta mögött... A besúgók között nem ritka az olyan, aki kihasználja a helyzetet, legény- kedik, s gyakran úgy csinál, mintha pártfogója volna a sze­gényeknek, hogy elnyerje a bi­zalmukat. •— Nem lehet, hogy ezek kö­zül való — nyugtatja magát a leány. — Bátor volt, mégis meg­gondolnak látszott. Nem mon­dott olyat, amiért felelősségre vonhatnák. Egy spicli nyugodtan mondhat olyat is. A zárt ajtók mögött aztán tisztázza magát. Julka nem járatlan az ilyen dol­gokban. Akik nevelték, akik közreműködtek abban, hogy ide­jöjjön dolgozni, emberismeretre is tanították. Ez a fiú őszinté­nek látszott — állapítja meg magában, — Az igazságszeretete hevítette, amikor szembeszállt a toronymesterrel, aki úgylátszik, nagy nyúzó lehet. Vajon biztos-e, hogy így van? A leányt kétségek nyugtalanít­ják. Hosszan, órákon át gon­dolkodik. Aztán kitalálja, hogy mit kell tennie. Meg kell ismer­nie közelebbről ezt a fiút, Ha néhányszor elbeszélget vele, kitűnik majd, milyen fából fa­ragták. * Az égbolton borús felhők úsz­nak, s néha-néha eltakarják kis időre a holdat. Mélységes, titok­zatos az éjszaka. Mindenki esőt vár, de senki sem bízik benne, hogy a hetek óta tartó tikkasztó forróság egyhamar véget ér. A kőolajmező környékén végtelen a csend. Nagyon távolról kutya­ugatás hallatszik, valahonnan a messzi csárda felől, részegek da- nolása. Bent, a telepen a munka zaja olyan, mint máskor. A fú­rótornyok körül hó-rukkoznak a munkások, csiga emel zörögve a magasba egy újabb alkatrészt. Forgóasztal csikorog, szerelők kalapálnak. Tizenegy óra körül járhat az idő. Julka alig félórája, hogy lefeküdt. Ma is elég későig dol­gozott. Achmed Rezán csak késő délután hívta be magához, ami­kor visszajött Jalcsin igazgató­tól Dél óta tanácskoztak egy­folytában. Nem tudja, miről le­hetett szó köztük, de a mérnök türelmetlenségéből, ahogy visz- szajövetele után kapkodni kez­dett —mintha egy-két óra alatt akart volna mindent elvégezni — arra következtetett, hogy úgy­látszik, az igazgató megint kö­vetelőzik. Jalcsin a mérnököt sürgeti, őt magát a központ, a központot tán maga a gazdasá­gi miniszter és a többieket.. ; Nos, ezeket is sürgeti valaki. Nyílván valamelyik diplomata, vagy külföldi küldött — va­lamelyik amerikai bankár, vagy részvényes megbízásából. Kel­lene a kőolaj.., A leány vékony, puhafedelű könyvet tart a kezében. Olvas, de gondolatai sokszor elkalan­doznak s ilyenkor leereszti a takarójára a kezét. Tekintetét a kis szoba deszkamennyezetén felejti, ahol lassan imbolyog, hol jobbra, hol balra alig észre­vehetően, a lámpától vetett fénykör, Gorkij kis könyvét hazulról hozta magával. Egyszer már olvasta, régebben,de most estén­ként, másodszor gyönyörködik benne. Mostanában nem jut már ilyen könyvekhez.. ; »Egy bol­dog nyár« a Címe. A vége felé tart, a tizenkettedik fejezetnél. Nem siet vele. Kis csomagjá­ban már fogytán a tartalék. Ka­betanítója Kelemen József ta­nár volt. Az iskola minden ne­velője igyekezett segítséget nyúj­tani ehhez a nagy munkához. A kis együttes május 22-éri Dávodra akar ellátogatni, hogy a lelkes szereplésükkel felejthe­tetlen estét adjanak Dávod köz­ség dolgozóinak. A tiszta bevé­telt az iskola pesti kirándulásá­ra fordítja, amelyet júniusban akarnak megrendezni. A ki­rándulásra a pajtások lázas iz­galommal és nagy takarékosko­dással készülnek. Lendvai József tanárt Madaras. rácsonynál előbb aligha jut ha­za a szüleihez, postán pedig nem mer könyveket kérni. Ma esti benyomásait újra és újra átgondolja; sürgetik a ku­tatást. Mit is mondott neki a köz­ponti igazgatóságon G. : : ami­kor nem sokkal az idejövetele előtt hosszan beszélgettek? »Lehet, hogy találnak kőola­jat, de ránk kevés jó származik abból.« Julka nem akkor tudta meg, már jóelőbb Aiegértette, mit je­lentenek az ilyen szavak: Hábo­rús készülődet;, paktum és más efféléit. Újra a könyv olvasásába kezdj »A sötétség szétfoszlott —* szürke, finoml dér feküdt a fá­kon. Jegor arcára enyhe mosoly suhant át. — Látod —j mondta és lehaj­totta fejét — én ugyanis szere­tem az embereket...« Hirtelen sötét lett, a villany­fény kialudt. Julka becsukja a könyvet és a párnája alá teszi.- Valami azt sújgja neki, hogy ma már nem lesz módja tovább ol­vasni. A szíve hevesebben do­bog, mint máskor. Halkan lelép az ágyról. Vigyázni kell, hogy ne csapjon zajt: — a vékony deszkafal rncjgött egy iinádko- zós vénlány lakik — valami statisztikus féle az irodán — gyanakvónak, rosszindulatúnak látszik. Csendben, óvatos mozdu­latokkal néhány ujjnyira kinyit­ja az ablakot. Figyel. Odakint koromsötét van! Mi történhe­tett? (Folytatása következik.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom