Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. április (10. évfolyam, 77-101. szám)
1955-04-03 / 79. szám
r BÁCSKISKUNMEGYEI NÉPÚJSÁG AZ MPP BAÍCSKIS K UN MEG Y El P/CRTBIZOTTSXGMAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 79. SZÁM Ára 50 fillér 1955 ÁPRILIS 3. VASÁRNAP Éljen április 4 — hazánk felszabadulásának 10. évfordulója! Egy évtized fényében Tíz esztendővel ezelőtt, 1945 április 4-én a Szovjet Tájékoztató Iroda közleményt bocsátott lel arról, hogy a 2. és 3. ukrán hadseregcsoport csapatai Magyarországot teljes egészében kiragadták a fasiszta hóhérok kezéből. Ez a magyar nép négyévszázados harcára, a törökökkel, Habsburgokkal, németekkel, Horthyval és fehérterrorista pribékeivel vívott szörnyű és véres küzdelmeire tett pontot; új korszakot nyitott népünk történelmében; új életet tárt fel előttünk, emberi életet. Tíz éve, hogy szabadok és függetlenek vagyunk. Tíz éve és mindörökké. És ma kitárt kebellel, nagy örömmel és vidámsággal üdvözöljük legnagyobb nemzeti ünnepünket: Éljen a magyar szabadság és függetlenség nagy napja! — Éljen április 4! Üdvözöljük és örülünk szabadságunknak, mint ahogy üdvözöljük azokat, akik kivívták és elhozták nekünk: — a szovjet harcosokat. Páratlan hősök voltak ok, A drága szovjet haza iránti szeretet, a dicső kommunista párthoz és a soha el nem múló emlékű Sztálinhoz való hűség, a szabadságuk, szocialista rendjük oltalma, és a tőkés rabságban sínylődő egyszerű emberek iránt táplált testvéri együttérzés lelkesítette őket harcukban. Mennyi ilyen nagyszerű szovjet hős áldozta életét a népek szabadságáért, a mi szabadságunkért. Minden városunkban és majdnem minden községünkben domborodik sírhant, amely alatt annak a hősnek a teteme nyugszik, aki a mi szabadságunkért, boldogulásunkért nem térhetett vissza szeretteihez; hiába várta könnyes mosollyal édesanyja, hiába vágyta ölelő karokkal hitvese, gyermeke. — Vérükkel, életükkel váltották meg hazánk szabadságát, valamennyiünk életét. Örök dicsőség a szovjet hősöknek! Soha-soha el nem halványul a hála érzése szívünkben emlékük iránt. Mindegyikünk dédelget a szívében egy-egy emléket az első szovjet katonáról, aki belépett udvarunkba, házunkba, vagy pincénkbe, megszorította a kezünket, ölébe vette, azután magasra emelte gyermekünket és azt mondta, hogy most már minden másképpen lesz. Azóta tíz esztendő telt el. Micsoda tíz év volt ez! Mi már megszoktuk és olyan természetesnek vesszük i— de próbáljuk csak amúgy iga- eában végiggondolni, hogy mi is történt itt tíz év alatt — az ember szinte szédül bele, A Dunántúlon még dúlt a háború, amikor a párt, a kommunisták már ébresztették nemzetünket, már előre mutattak, tettre serkentették, vezették népünket. Gyors ütemben takarítottuk a romokat, hoztuk helyre az országot — magunknak. Magunknak bizony, így ígérte a Magyar Kommunista Párt. Nemcsak ígérte, de úgy is vezette küzdelmünket és az ország politikáját, hogy így legyen. Ma tíz ssîtâadeje, hogy csak megyénkben 45 ezer kérgestenyerű földrabszolgájából, a föld ura lett. A hontalan hazát talált. Szabad hazát: falun és városon. Megindult a munka, melynek gyümölcse most már bennünket gazdagít, boldogít. És a munkás- osztály élcsapata, a párt elérkezettnek látta az időt, hogy a nép ne hagyja az uzsorások kezében a bankokat, a munkások birtokukba vegyék az üzemeket. — Majd megteremtettük a jó forintot. Azután következetesen, a hároméves terv szerint megkezdtük hazánk újjáépítését. És elérkezett a «-fordulat éve«. Megvalósítottuk a politikai és gaz- gasági lehetőségeit annak, hogy a proletárdiktatúra, a néphatalom alapján a szocializmushoz vezető úton haladjunk. Eredményt eredményre halmoztunk, győzelmet győzelemre vívtunk, — és törvénybe foglaltuk: A Magyar Népköztársaság a munkások és dolgozó parasztok állama. A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé. Hogy alátámasszuk ennek igazságát, á népi államhatalom képviselőivé megválasztottuk a tanácsokat. És miután határidő előtt befejeztük hazánk újjáépítését, megkezdtük az ötéves tervet, megkezdtük a szocializmus alapjainak lerakását. Gyors léptekkel haladtunk előre. Városok, falvak nőttek ki kezünk alól a semmiből. Sztálinváros és Inota, Komló és Kazincbarcika, új községek a ’tanyaközpontok helyen és mi minden még... Könyv kellene annak felsorolásához. ■ Mentünk előre, törtük az akadályokat. Ha közben elkerülte figyelmünket valami, vagy hibát követtünk el, pártunk résen állt és szólt a pártkongresszuson, szólt 1953 júniusában, hogy a mezőgazdaság fejlődése lassú, az életszínvonalunk emelését nem szolgálja, kellően. Szólt ez év márciusában, hogy nem haladunk helyes úton, ha nem hajtjuk végre a kongresszusi és a júniusi határozatot.' Nemcsak figyelmeztetett, meg is mutatta a helyes utat: tovább kell fejlesztenünk a szocialista iparosítást, növelnünk kell a termelékenységet mind az iparban, mind a mezőgazdaságban; meg kell szi- lárditanunk a . város és falu ösz- szefogását, a munkások és parasztok szövetségét, mert ez a bázisa népi demokráciánknak. Nem feledkezhetünk meg édes hazánk védelméről, arról, hogy a védtelen és gyenge szinte csábítja az agresszorokat. De arról sem feledkezhetünk meg, hogy ártaniákarók, kulákok és egyebek itt is vannak köztünk, s ha nem vagyunk eléggé éberek, az ö kártevésük a mi jólétünkből csíp le itt is, ott is egy-egy részt, Tíz év nem millennium, és mégis többet haladtunk eLőre, mint előtte évszázadok alatt. Bírtuk, hisz először a történelemben nem egyedül, hanem igaz barátokkal vágtunk az útnak és rójuk azt. Már az első szovjet katona kenyérrel kínált, mert mindenünket elraboltál! a fasiszták. Ha ietehette fegyverét egy percre, csákányt, lapátot ragadott, hogy velünk egy sorban takarítsa a romot. Velünk épített és hozta helyre a gyárakat. A szovjet haza oly mérhetetlenül sokat szenvedett a világégésben — mégis élelmet küldött az éhező magyar népnek; vetőmagot a parasztságnak, hogy életet, új életet sár jászt jón abból; gyapotot és nyersanyagot, hogy meginduljanak az üzemek, hogy ruhát takarhassunk gyermekünk" didergő testére. Hidat épített, hogy Pest és Buda egy legyen, gépeket küldött és mindent, mindent amire szükségünk volt. Az egész csodálatos Szovjetuniót nekünk adta: íme, tanulmányozzátok, ismerjétek meg, kövessétek. Elküldte szakembereit, tudósait és számunkra hihetetlen magasszínvonalú új módszereket tanultunk tőlük. És a gépek, amiket kaptunk, — nemcsak a város, a falu is. Hallottunk-e azelőtt a 70 ember munkáját végző arató-cséplő kombájnról? Ismertük-e a répaszedő- és fejelő kombájnt, a kultivátorok és univerzális gépék garmadáját, mellyel azóta csatába indult a falu, a többtermésért, a szocialista mezőgazdaságért? Művészei megmutatják a szovjet szocialista művészetet, megismertetik a kommunizmust építő szovjet embert. Művészetük a mi művészeinknek is ihletője. A szovjet nép élete, a szovjet nép vívmányai, a mi életünk és törekvéseink célja. Dicsőség és hála a felszabadító Szovjetuniónak! És hála a testvéri népi demokrádáknak, kik velünk együtt léptek az új világ küszöbére, a nagy kínai népnek és a Német Demokratikus Köztársaságnak, akikkel vállvetve teremtjük meg az új, a népek számára boldogulást, békét biztosító, szocialista társadalmi rendet, akik részesei a mi örömünknek, aikik velünk együtt ünnepelnek szabadságunk évfordulóján, És most már együtt menetelünk mi is a békeharcban a Szovjetunióval. A Szovjetunióval és a kilencszázmillióval, — Tudjuk, hogy nem nyugodnak az imperialista vadak, Látjuk, hogy. még azoknak is fegyvert adnak a kezükbe, akik már nem egyszer az ő országuk népe ellen is fordította azt. Tapasztaljuk, hogy vérszomjas düh vei vicsorítanak ránk eredményeink, erőnk, egységünk láttán. Ez még harcosabb béketettekre serkent bennünket és arra, hogy még inkább támogassuk, erősítsük néphadseregünket. Drága hazánk védelme, magunk és szeretteink megóvása, eredményeink, vívmányaink biztosítása, szabadságunk megőrzése becsületbeli ügyünkké teszi, hogy nagyobb gondot fordítsunk honvédelmünkre. Tudjuk, hogy hová vezet a kapitalista hadianyaggyárosok által hangoztatott «-erő- politika«. Az öklelős tehén mindig megleli a helyet, ahol összetörheti a szarvát. De mi mindkét kezünkkel építjük a szocializmust, egész valónkkal őrizzük április 4 dicsőségét. Mindenre készek vagyunk, hogy megóvjuk békénket és alkotásainkat. / Nehéz küzdelemben, súlyos harcok árán építettük a vas és acél országává a hárommillió koldus parasztországát. Nekünk már elegünk volt a gyengébbet vallani, lesunyt fejjel, egyedül bandukolni. Mi már megtanultuk énekelni a győztes proletárok himnuszát. Szemünk láttára nő fel egy olyan nemzedék, amellyel az iskolában tanítják az olyan szavakat, mint «uradalom«, »cseléd«, «gyártulajdonos«, «ispán« — ebben a hazában csak volt ilyen, az ő életükben már nincs. Gyárainkban, a sztahanovisták ezrei, földjeinken a legkprszerüob tudományos gazdálkodást tanulják, új növényeket honosítunk meg, s traktorok, kombájnok hadserege zúg a £plvak körül. A gazdag életet biztosító termelő» szövetkezeti mozgalom naprói- napra terebélyesedik. S milyen forradalom zajlik le kultúránk területén! Kötelező 8 osztályos általános iskola, a közép és felső iskoláinkon a mi gyermekeink veszik birtokukba a tudományt. S mennyi tanfolyam, szakmai és politikai iskola, szeminárium szolgálja a felnőttek nevelését. Nálunk úgyszólván mindenki tanul, a lehetőségek szinte korlátlanok. Soha annyi könyvet, folyóiratot, újságot nem olvastunk, mint ma. Műveljük fejlődő létünket, élünk a szabadsággal, tudjuk, mit jelent április 4! Ezért is készültünk erre az ünnepre oly lelkesen. Üzemeinkben nagyszerű hőstettek születtek. A felszabadulási verseny és a felszabadulási műszak pompás eredményei a gyárakban, gépállomásainkon, állami gazdaságainkban; megyénk első negyedévi adóbevételi tervének határidő előtti teljesítése, amely a felszabadulás ünnepére tett felajánlások valóra váltása során történt; a termelőszövetkezetek és egyénileg dolgozó parasztok tavaszi munkával és beadási kötelezettségük teljesítésével kapcsolatos vállalások megvalósítása — tartalma és csillogó dicsfénye ennek a nagy ünnepnek. De nem azért ünnep a mai nap, hogy megtörje a lendületet, Ellenkezőleg: arra szolgáljon ez az évforduló, hogy lelkesedést öntsön mindannyiónkba. Nem állhatunk meg, még csak meg sem torpanhatunk. Nagy. célunkat, a szocializmus felépítését meg kell valósítanunk. Munkával kell megvalósítanunk. Oiyan munkával, amely dicső pártunk Központi Vezetőségének ez év márciusi határozatának végrehajtása érdekében való. Olyan munkával, amely többet, jobbat és olcsóbbat ad a hazának, a népnek. Szocialista fegyelemmel, mely nem ismer kibúvót, sem a gép mellett, sem az állampolgári kötelesség becsületes teljesítésében, sem a munka és alkotás bármely területén. Egységgel, mert az ember egymaga gyenge, gyáva, nyomorult. De ha minden munkás és minden dolgozó paraszt becsülettel összefog, nem térít el semmi akadály útunk- ról. Haladjunk tehát.szeretett pártunk által megjelölt úton a munkásosztály vezetésével. Ne tűrjünk meg semmit, ami gyengítené egységünket, tárjuk fel bátran mindazt a hibát, ami késlelteti, akadályozza épülésünket, legyünk éberek, valósítsuk meg következetesen pártunk Központi Vezetőségének ez év márciusi határozatát. Tegyünk meg mindent, hogy még boldogabbak, gazdagabbak, erősebbek legyünk. Dicső őseink, örök emlékül mártírjaink, a szovjet hősök a szabadságért hullatták vérüket. Április 4 a-mi legnagyobb nemzeti ünnepünk, a szabadság ünnepe.,, Éljen! örökké éljen április 4 —* a sgaba&ág^ SZÁZADUNK Nagy hullámokat ver, tajtékot e kis ország, partját az idő csapdossa, veri. Hej, emberek, elvtársak, kommunisták, ez a mi századunk! Van itt mit megragadni, van itt mit cselekedni, alszik a tunya lélek, Lenint is elfeledve. Nézz a villamos égre, száguldó fellegckre; ez a mi századunk. Az egyik tétováz, rajongva sír a másik, kocsmában lődörög, rémhírekkel komázik. Az édes boldogság bimbójában Jehervad. Ez a mi századunk. • Nagy hullámokat ver, tajtékot e kis ország, az öröm és a gond vadul keveredik, te válaszd mindig el a mocskostól a tisztát, ez a mi századunk. Kemény a holnapunk, de lebbenőbb a mánál. Partját az idő csapdossa, veri, de gondunk, örömünk és sorsunk emberi. Ez a mi századunk! Nem arra születtünk, nem tétlen puhaságra, a küzdelemtől pattan piros virág az ágra. Hej, emberek, elvtársak, kommunisták, ez a mi századunk! Kuczka Péter
