Bácskiskunmegyei Népújság, 1951. január (6. évfolyam, 1-25. szám)
1951-01-07 / 5. szám
Jó gazdája a tanács Császártöltés községnek is, — sorra megszünteti a régi világ mulasztásait Keggel 7 óra van. Ilyenkor tClidöben még alig szürkül, de a császár töltési földműves szövet ke- zet kocsmája előtt már egész sereg ember várja fázósan topogva a Baja felöl étkező autóbuszt Az autóbusz még meg sem áll, dt máris elkeseredett roham indui a lépcső felé. Hasztalan. A bust zsúfolásig telve és a legnagyobl jóakarattal sem lehet helyet szorítani 5—6 emberen kívül a többi utasnak. A lemaradottak elkeseredve szélednek szét, hogy másnap újrakezdjél: a próbálkozást, Nem kedvtelésből utaznának, ügyes-bajos dolgaikat vinnék Kiskőrösre, a járási székhelyre, vagy a megyeszékhelyre, Kecskemétre. A kiskereskedők és azok, akik vásárolni akarnak valamit, a Baja - felé haladó buszt várják valamivel későbben ugyanilyen körülmények között. Az utazni akarók feh innen is lemarad. A magyarázat az, hogy egyellen autóbusz- járat közlekedik a népes, ötezres létszámai községen keresztül mindkét irányba. dályba. Annál kevésbbé, mert a község a saját költségén már korábban megépített egy garázst 2 autó részére. A dolgozók a népnevelők útján értesültek a jó hírről. És azóta a császártöltéslek nagyobb türelemmel várakoznak a túlzsúfolt autóbuszra, mert tudják, hogy rövidesen megszűnik a régi állapot. m □ 5 At császáriöltési dolgozó át-j kozla már el azt a jónéhány kilométer távolságot, ami a községei a szomszéd falvaktól, főként Kiskőröstől elválasztja, de elátkozta méginkább a mull rendszert. (JsáSzdrtöltésen ugyanis nincs gyógyszertár. Régi, fájó panasza ez Császártöltésnek, hadakoztak Is érte eleget a múltban, de hasztalan. A kulákok könnyen fizetlek egy-egy autót, vagy jó| lovaikon percek alatt megjárták a 15—20 kilométert. De mit tehetett az a nincstelen, akinek megbetegedett a hozzátartozója és sem lova, sem kerékpárja nem volt, mégkevésbbé pénze, hogy elhozassa az orvosságot a másik községből? Hány gyermek, hány súlyos beteg halt így meg gyógyszer hiányában! De hozzányúlt a tanács a gyógyszertár kérdéséhez is. Hiszen a tanácstagok maguk is erezték és érzik is ennek müy 'Hányát. A régi ka1 ék képviselőtestületi tagok csak legyintettek, amikor felmerült ez a kérdés. — Örüljenek az emberek, hogy van orvos a faluban — mondták. — Jó, hogy e<JV egész kórházat nem kérnek a koldulok! Persze, mert a község pénze elfolyt az ő kedvteléseikre, a gyógyszer miatt meg éppen nem fájt a. fejük. Nekik volt miből költeni az útra, a sok élhetetlen szegényért meg nem nagy kár, ha el is pusztul — gondolták. A tanács azonban segít az évtizedes panaszon. A gyógyszertár ügyében is megtörténi már az intézkedés és Keceltél hamarosan át is helyezik a szükséges felszerelést. Császártöltés dolgozói pedig újabb bizonyítékát látják annak, hogy a mi rendszerünkben a legfőbb érték a dolgozó ember és annak egész• sége De a telefonkérdés sem marad annyiban. A cél az. hogy közvetlen összeköltetést kapjon Császártól tés Keceliel. A kérést a végrehajtóbizottság előbb itt Is megfontolás tárgyává tette. Minden kitétel advia van a megvalósításhoz. A község dolgozói társadalmi munkával 5 kilométeres szakaszon, a kis- csalni iskoláig és termelőcsoportig már elvezették a telefonhálózatot. Innen pedig mindössze 10 kilométer még az a távolság, amely Kecske! összeköti a községet. Ennek a vonalnak felállítása hárul mindössze a postára és a császárlölté- siek vállalják, hogy isméi önkéntes munkával segítenek. így oldódik meg egészen rövid időn belül a telefonösszeköttetés megjavítása js. Hónapról-hónapra számolja fel a községi tanács a múlt rendszer bűnös hanyagságának egy-egy maradványát Császártöltésen. A közeljövőben 6000 forintot fordítanak új iskolai bútorok beszerzésére. A községet az elmúlt év tavaszán villamosították, de csupán részlegesen. Most villanyt kap a községháza és több középület. Mert a tanácsrendszerben minden hatalom a dolgozó népé és ezt hatalmat Császártöltésen Js a dolgozók érdekében használják fel. A jugoszláv nép passzív ellenállását helyen ként már nyílt légy veres ellenállás váltja fel N, Nyikliovics a Szovjetunióban élő jugoszlávok hetilapjában a Szlaveljane-ban megállapítja, hogy Titóék szívtelen terrorja a jugoszláv hazafiak egyre szervezettebb ellenállását váltja ki. A “passzív ellenállást helyenként már nyílt fegyveres ellenállás váltja fel. A nép ellenállását, mint a német megszállás alatt, most ie a munkásosztály fiai vezetik- Egyre szaporodnak a sztrájkok Is. A munkások tömegesen hagyják el a vállalatokat, a bányákat. A „Tisza“-szövő- üzemben 1500 munkás helyett csak 800—500 munkás dolgozik. A vasúti munkások teljes erővel harcolnak Tito, Kankovics bandája ellen. Rongálják a vasúti kocsikat, pótvágányra irá- tiy!:ják az exportvoaatokat, aláaknázzák és felrobbantanak hidakat. Ezzel akadályozzák a stratégiai .nyersanyag-szállítást. A vagonok oldalán gyakran lehet ilyc-n feliratokat látni: „Ne rakjátok ki! Ez a szállítmány a háborús uszítóknak megy]“ Fokozza harcát a gyilkos Tito- banda ellen a jugoszláv paraszt, ság is. A ,.Borba‘‘ című fasiszta szennylap kénytelen volt beismerni, hogy a Vajdaságban sok dolgozó paraszt egy szem gabonát sem adott be. A kegyetlen rekvirálás erősebb ellenállást vált ki. Szerbia, Bosznia, Hercegovina, valamint Horvátország egyes területein már fegyveres ös=-elűzések is voltak. Az irupo- perialista sajtó is kénytelen már c°C-mlékeznJ p jugoszláviai zavargásokról. A Newyork Herald Tribune megír/i, hogy a plitvi- cei tavak környékén a parasztok fellázadtak és a hegyek közé me- nekülve folytatják a harcot Ti- tőék ellen. Küszöböljük ki a még mutatkozó hibáinkat Levél a Bajai Gyapjúszövetgyárból 1950-nel magunk mögött ^agyiunk egy harcos esztendőt. Új erővel indulunk neki az új esz tendőnek. E’ gy év nem nagy idő. Azonban ha visszatekintünk az elmúlt esztendőre, megállapíthatHajdú Imre 40 holdas kunszentmiklósi kulák cselédjét megverte, majd fizetés helyett baltával kergette el a házától A XX. század nagy vívmánya, a telefon megtalálható Császártöltés hivatalaiban is. Csak éppen arra nem lehet használni, amire a « legfontosabb lenne, a vidékkei való kapcsolat megteremtésére Vegyünk egy mindennapi esetet. A tanácselnök elvtársnak, vagy bármelyik hivatalnak sürgős jelenteni valója lenne Kiskőrösre vagy Kecskemétre. Reggel 8 órakor felveszi a hallgatót, jegyezteti a beszélgetést. A községi telefonközpontban azután megkezdődik a hívás óriási vargabetűvel. A vonal iránya Hajós—Miske—Kalocsa, majd Kiskőrös. Ha a hívó félnek szerencséje van, akkor délután 4 5 óra között jelentkezik a kért hely, de az sem ritka, hogy egy huszonnégyörás késéssel kapja meg a vonalat. Mert Császár‘ölté» 8 községgel együtt egy hálózatba tartozik és ő a mostohagyermek, a végállomás. Az ő telefonhívásának előbb keresztül kell verekednie magát a többi községen, hogy eljusson a célig. Most nézzük meg, meddig marad még hiábavaló panasz ez a három súlyos hiányosság? Nem Sokáig, Mert Császártöltés községnek is jó gazdája a tanács A falu ütőerén tartja a kezét és orvosolja a hiányosságokat. ▲ végrehajtóbizottság máris komoly lépéseket tett ezlrány- b«n. Máris a járási tanácsnál van az a kérelem, amelyben két új I autóbuszjáratot kérnek a községnek, egyet Kecskemét, másikat Baja felé. A tanács, mielőtt a dolgozók közé vitte volna az elhatározást, meghányta-vetette. — Csak olyat Ígérünk, amit te) Jesíteni u tudunk! — ez volt a Jelszó- S kiderült, hogy Jogos a kérés és nem ie ütközhet aka-' 1950 december vége. Piaci nap van Kunszentmiklóson. Az enyhén szállingózó hó vékony íehér réteggel vonja be a házakat és a piacteret. A piactéren hatalmas sürgés-forgás. A tarka tömegűén látnj szabadságos katonákat, a különböző helyekről szabadságra hazajött dolgozókat. Rongyos kabátban, lyukas cipőben... A DÉFOSz járási titkára. Ha lutika János elvtárs az irodába menet élénk figyelemmel kíséri a hatalmas sürgés-forgást és a jókedvű vásárlókat, önkéntelenül maga elé képzeli a vérző, lángokban álló Koreát, -ahol az emberi mivoltukból kivetkőzött amerjkaj imperialisták mérhetetlen pénz. éhségükbesn milliókat tettek hajlók talanná. Gyermekek és asszonyok tízezreit végzik kj a legsizörnyűfco kínzásokkal. Most egy kis, de szabadságát és függetlenségét végtelenül szerető nemzet hős katonáinak fegyverein megtört a világ tőkéseinek állig leifegyver zetf rabló hadseregének az ereje. És íme. A védtelen gyermekek, lányok, asszonyok kivégzésében és megszégyenítésében oiy bátor zsoldos csapatok ma már ész nélkül menekülnek a hős kereaj hazafiak és a kínai önkéntesek csa pásai elől, akik tőlünk többezer kilométerre életűk és vérük hullásával biztosítják a mi békés fejlődésünkéi is. Halutka János vidám vonásai hjrtelen keménnyé válnak. ügy- látszik valamj nem tetszik neki. Az alkudozó asszonyok között egy vékony, sápadt fiút vett észre, afci a hideg téli reggelen, vékony, rongyos kiskabátban, szakadozott nyárj pantallóban, dideregve beszélget aiz egyik kunszentmiklósi parasztasszomnyal. Kizsákmányolta, maid év végén elzavarta Szétgázolt, szakadozott cipőjéből kilátszanak a lábujj«*. A fiatal, 18 éves fiú sóvárgó, fájdalmas tekintettel figyeli a vásárlókat. Ha Iutka elv'ársat érdeklj a dolog, Közelebb megy és igyekszik ellesni a párbeszédekből néháuy fősz lányt. ,,Megvert és elzavart... mjt csináljak most... itt a tél, ruhám nincs, csak ami rajtam van.’’ Halutka elvtárs megszólítja fiút és bemennek a közeli DÉFOSz- irodábu, ahol a fiú «(panaszolja Szomorú történetet, mely éles fényt vet arra, hogy a ,.jó’‘ kulá kok mikép zsákmányolják ki gyerekeket. — Hogy hívnak? — kérdezi Halutka elvtárs. — Bajkai István a nevem válaszol a fiú didergéstől reme gö ajakkal. — Két éve szolgálok Hajdú Imre 40 holdas kuu- szentmiklósi kuliknál, napi 16— 17 órát dolgozom télen-nyáron és bár a kulák pásztornak fogadott fel a 71 darab birkájához de a négy tehén, két ökör gondozását is nekem kell elvégezni. Zsákoltat velem, az aratást, szántást, trágyahordást és minden olyan munkát, ami elképzelhető egy gazdaságban, én végzem. A DEFOSz helyiségben duruzsoló tűz melegének hatására megszűnik a didergés az átfázott testben. Sok minden kiderül elbeszéléséből. A megvetés és a gyűlölet volt osztályrésze gazdái részéről egész életében. Un nepnapja nem volt soha és fizetéses szabadságról sem hallott. Ütést, verést annál többet adott kulák gazdája. Hajdú Imrének kedvenc szavajárása: baltával hasogatlak szét, az anyád piszkos, koldus istenét, ha nem lesz kész a munka. Mindezt havi nyolcvan forintért szenvedte el Bajlcal István. A DEFOSz leple alatt A gazdája december utolsó napján összeverte és elzavarta azért, mert el mert menni Sztálin elvtárs 71. születésnapjára rendezett ünnepségre Kunszent- miklósra. Te piszok, majd adok én neked kommunistákhoz járni, politizálni, — dühöngött Hajdú Imre — mehetsz panaszra pisz kos kommunistáidhoz, úgy sem éltek, jönnek az amerikaiak és a legelső fára lesztek felakaszt va. Es mindezt az embertelen ki zsákmányolást a kulák a DE' FOSz kunszentmiklósi szerveze tének segítségével végezte. Ta kács Imre irodavezető aláírta és lebélyegezte a havi 80 forintos munkavállalási szerződést. Jóváhagyta azt, hogy napi 2 forint 60 fillérért 16—18 órát dolgom tassa a kulák a fiút. Úgy látszik, Kunszentmiklóson a DE- FOSz-irodán még 1944-et írnak, Árut rejteget Baj kai István azonban még mást is elmondott. — Tizenöt mázsa csöves tengerit rejtett el a szárkúpban Hajdú Imre, amelyet az elszámoltatás után 250—300 forintos áron elfeketézett. Három mázsa árpát kivitt .a répaföldre és elrejtett a kukoricaszárkúp alá, az elszámoltatás után pedig hazavitte és befenekelte egy hordóba. Talán még most is ott van. Mit bizonyít ez a történet? Azt, hogy mivé fajulnak a dolgok ott, ahol a DEFOSz-iroda- vezető szívesebben megy vadászni, mint vinni az osztályharcot ás ellenőrizni a kulákok ténykedését. Bajkai István történetéből le lehet vonni azt a tanulságot, hogy a kulákok termelésünk és gőzellátásunkat veszélyeztető és szabotáló, terményrejtegető aknamunkája szorosan összefügg az imperialisták háborús hisztériájával. De van még egy tanulság. DE. FOSz-szervezeteinknek többet kell foglalkozni a falu legszegényebb rétegével, a mezőgazdasági alkalmazottakkal. Leplezzék le a kulákot, dolgozó népünk és a béke ellenségét. és ebben a harcban bele kell vonnt a falu ész dolgozó parasztságát. juk, jól kihasználtuk az évet, sokat építettünk, sokat alkottunk. Ha kinézünk üzemünknek, a Bajai Gyapjúszövetgyárnak ablakain, büszke és boldog örömmel látjuk a megépült új Duna-hidat, r évvel ezelőtt hánya., gon“ dolták, hogy megépítése csupán csa.lt Ígéret. De a magyar dolgozók teremtő ereje, ötéves tervünk első tervevének sikeres teljesítése, valóra váltotta. Az új híd mellett az új üzemek egész sora épült. Bővültek és szélesültek nevelő otthonaink, egészségházaink és egyéb szociális intézményeink. „ Az új esztendőben, amikos az elmúlt év eredményen nézzük és vizsgáljuk, gyakoroljunk magunk felé önkritikát is, AH az, amit nem valósítottunk megt Ili az, amit nem teljesítettünké A munkafegyelem terén még sok a tennivalónk. Elméleti, és szakmai továbbképzésünk is erősítésre szorul. Azért is kéren% a vállalat vezetőségét, üzemünk pártszervezetéi, igyekezzenek odahatni, hogy az üzemből minél több dolgozó vehessen részt úgy a politikai, mint a szakmai továbbképzésben. De n* tévesszük szem elöl az éberséget sem; őrködjünk azon, hogy az ellenség leleplezésével eltüntessük a még megmutatkozó befolyásukat a termelés gátlásában. Éberen őr- ködjünj; gyárunk, a nép vagyona felett. Az ötéves terv első tervévének sikeres befejezése nem jelenít azt, hogy most már nyugodtan ülhetünk habárainkon• PJ5Í, Ötéves tervünk második terveve, még szebb és még nagyobb feladatok megvalósítását tűzi elénk. Nekünk, a Bajai Gyapj üszővel gyár dolgozóinak, osztályrészünkül jutóit, hogy ezekben u nagyobb feladatok teljesítésében kiérhetjük a részünket. Mérjük fel hibáinkat s vegyünk irányt hibáink kiküszöbölésére, mert csak így és ezzel tudjuk munkalendületünket lovdbbfokozni, hogy az újesztendő eredményeiben gazdagabb és sikeresebb legyen, i, a Bajai Gyapjúszövet“ gyár dolgozói, ígérjük és megfogadjuk, hogy az ötéves terv második tervévében elő irány, atunkat nemcsak teljesítjük, de azokat túl is fogjuk teljesíteni. Békeharcunkat így tesszük még sikeresebbé, ötéves tervünk idő előtti befejezését pedig így vált-, juk valóra. M' Ifi. GÜZSVANY JÁNOS, a Bajai QyapjúszOvetgyát dolgozója.
