Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. február (5. évfolyam, 6-9. szám)

1950-02-26 / 9. szám

4 AZ AMERiKAI IMPERIALISTÁK KÉMBANDÁJA A BÍRÓSÁG ELŐTT Geiger! és fiadét halálra, Végéiért 15, Sonderst 13, Homokost és Jasthot 10-10, Bórg Edinát 5 ért fegyházra Ítélték Pén rortclol h n-rrlin lAertustl~..z ’ z. t. ... < . Pénteken reggel kezdte el tárgyalni a büntetőtörvényszék kiilöntanácsa az amerikai imperialisták kémbandájának ügyét. Heten álltak a bíróság külön- tanácsa előtt: valamennyien emberi mivoltukból kivetkőzött aljas gonosz­tevők, akik az amerikai rablók megbí­zásából azon dolgoztak, hogy vissza vegyék a gyárat a földet a magyar néptől. Az új háborút előkészíteni akaró imperialista ágyúgyárosok meg bizottai, ügynökei jeleltek aljas bű­neikért a bíróság előtt. A bizonyítékok súlya alatt megtört férgek ezek. Vallomásuk során kibon­takozik az a szörnyű összeesküvés amelynek szálai Washingtonban, Lon­donban futottak össze. — Gyűlölettel figyeltem a Szovjetunió és a népi de­mokráciák egyre fokozódó fejlődését —, mondta Geiger és Radó, a trockista kém, hozzáfűzte: — Ellenségesen áll­tam szemben a népi demokráciával Vezérigazgatói állást, pénzt ígértek — így beszél a másik. — Havi 2500 forintot kaptam a kémkedésért — mondja a harmadik. Ez az amerikai kémbanda, amely a bíróság előtt állt, különösen vesze­delmes volt. Vallomásukból kiderült az az egész ördögi „diplomácia’' amelynek képviselői hivatásos hírszer zők, kiképzett szabotőrök. Vallomá saik során kiderült, hogy a hivatalos amerikai és brit diplomáciai szerve zetek — ugyanúgy nálunk, mint a többi népi demokráciákban — sza­bályos kémközpontok, ahol a követ, attasé, követségi tanácsos legfőbb fel­adata a kémtevékenység, a szabotázs­akciók irányítása és szervezése. Ki­derült, hogy az amerikai érdekeltségű vállalatok a népi demokráciákban ugyancsak kémközpontok, amelyeket hivatásos rombolók, szabotőrök, kém- ügynökök vezetnek akiket az amerikai imperialisták külön erre a célra ké­peztek ki és aztán „békés üzletembe­reknek" álcázva küldtek Magyaror­szágra, hogy népellenes akcióikat szer­vezzék, hogy a magyar nép kezére újra rá próbálják kovácsolni a kapita­lizmus bilincseit, hogy újabb háborút készítsenek elő. Geiger például —- ez a szemét le­sütő bandita egész éleiében gyűlölte a munkásosztályt, a haladást. Pénzért mindenre kapható — hazaárulásra, becstelenségre. Kiszolgálta imperia­lista gazdáit az utolsó pillanatig. Kémkedett, szabotált, kárt okozott mindenütt — ahol csak tudott — a magyar népnek. Számára csak a pénz volt a fontos: meggyőződés, becsület, munka — ezek a dolgok éppoly ide­genek és ismeretlenek voltak előtte, mint társai előtt. Méltó társa Radó, a trockista go­nosztevő, elvtelen bandita. Aljas csú- szó-mászó, akinek álarca segítségével rövid időre sikerült megtévesztenie a népet és így magas közhivatali tiszt­ségbe jutott. Nem érdekelte őt, hogy kinek szolgál, angolnak, vagy ameri­kainak — így mind a kettőt válasz­totta. Kémkedéséért mindkét helyről akarta a pénzt. Robbantott, rombolt a trockisták aljas módszereivel. A gyárban ellenségének, a népnek a va­gyonát látta. A nép elleni gyűlölet, a mérhetetlen kapzsiság fűtötte minden tettében. Domokos, a kémbanda harmadik tagja, nyiitan elismerte, hogy fasiszta volt. Nyilvánvaló, hogy ez kellett ame­rikai gazdáinak. Fasiszta, aki imádta a nácikat és gyűlölt, minden haladót, demokratikusát — nem hagyható k, a játékból. Nem is hagyták ki. Beszer­vezték. De beszervezték a volt föld- birtokos és volt katonatiszt prépostot is, aki minden izében ellensége volt a demokratikus rendszernek, a mun­kásosztálynak, a népnek. Ugyancsak hozzájuk tartozott Dóry Edina „báró­nő", aki Justh prépost úrhoz hason­lóan többezer holdját siratta. Nem cso­da, hogy minden módon ártani akart a népi demokráciának, a dolgozóknak. A per alatt a maga teljes, vissza­taszítóan undorító valóságában mutat­kozott meg a monopolkapitalista-mili­tarista imperializmusnak ördögi ábrá­zata, amelynek alkalmazottai ezek az „úri emberek", akik hivalkodva dicse­kedtek „műveltségűkkel", „jó modoruk­kal", „előkelőségükkel’’ és békés, jó- akaratú embereknek álcázva magukat, befurakodtak az új étet építői közé, hogy rombolásukkal, kártevéseikkel megakadályozzák milliók jobblétét. Valóban alig van arra kifejezés, hogy emberek hogyan lehetnek ennyire al­jasok, ilyen feneketlenül gonoszak. Mert mire törekedlek gazdáik meg­bízásából ezek, az emberiség söpredé­kei? Arra, hogy megtörjék az építő mun’:a lendületét, hogy embere1' mil­lióit kényszerítsenek rabigába. Azt akarták, hogy száz. és százezrek nyo mór us ág a fölött vigadjanak, hogy v'isz- szaállítsák a régi rend minden bor­zalmát, visszahozzák a szolgabírák, a csendőrök, a börtönök világát. Hát em­berek ezek. akik nem indultak meg soha a háborúban elpusztultak hozzá­tartozóinak könnyein? Emberek, akiket nem indított meg soha semmiféle szen­vedés? Nem emberek ezek, hanem fe­nevadak, akik dollárban mérték a hazafiságot, akik nem ismertek mást csak pénzt, akik alakoskodtak, álcáz­ták magukat, és közben dinamitot akartak csempészni gazdasági életünk épülete alá, hogy felrobbantsák, szét­zilálják, tönkretegyék szépülő életün­ket, boldog jövőnket. Az egész világ szeme előtt folyt le ez a per is, amelynek fényénél vilá­gosan meglátszott az a hatalmas fö­lény, amelyben mi vagyunk ezekkel a fenevadakkal szemben. Szabadón be­szélhettek, védekezhettek, magyarázhat­tak: hangjukat elvitte a rádió, ország­világ elé vitték a hazai és külföldi új­ságok. A külföldiek saját nyelvükön beszéltek: minden kérdést, minden szót lefordítottak számukra. Beismerő vallomásaik azt mutatták, hogy a bi­zonyítékok súlya alatt nem látták ér­telmét a tagadásnak. Az egész világ előtt mutatkoztak be ezek az aljas férgek, mindenre kapható gonosztevők, de. bemutatták egyszersmind imperia­lista gazdáikat is. A vádirat felolvasása után Alapi Gyula ügyész indítványt tett annak megállapítására, hogy Vogeler és San­ders vádlottak részére a vádirat hite ies angol fordítását kikézbesítették. Elnök: Közlöm, hogy Vogeler Ró bért és Sanders vádlottak részére nyolc nappal ezelőtt az eredeti ma gvarnyelvü vádiratot kikézbesítettem hitelesített angol szöveggel is. — Vo­geler, megkapta a vádiratot? Vogeler: Igen. Elnök: Áttanulmányozta? Vogeler: Igen. Elnök: Sanders! Megkapta a vád­iratot? Sanders: Igen. Elnök: Áttanulmányozta? Sanders: Igen. Elnök: Ana való tekintettel, hogy a két vádlott nem beszéli a magyar nyelvet, a perrendtartás értelmében pedig magyar nyelven kell folytatni a tárgyalást, a két angol nyelvű vád­lottra vonatkozó minden megállapí­tást, őket érintő minden adatot a per egész tartama során angol nyelvre fo­gunk fordítani. — Vogeler és Sanders minden nyi­latkozatát szóról-szóra fogjuk fordí­tani és ők hangszóróból, hangszóró melleit ülve fogják hallgatni angol nyelven. Vcgeler és Sanders vádlott­nak is, mint minden vádlottnak, joga lesz kérdéseket feltenni úgy a vádlott- társaikhoz, mint a tanukhoz és a szakértőkhöz. Ha a tárgyalás bármely Vallanak az imperialisták aifas ügynökei szakaszán a fordításból, ami részükre külön történik a tolmácsok által a hangszórón keresztül, nem értenének meg valamit, vagy valamit tisztázni kívánnak, jelentkezzenek és tegyenek indítványt a tisztázásra. — A tárgyalás anyagát rögzítjük. Ha mind e tolmácsolásokon túlmenően is bármely pontja a tárgyalásnak ho mályban maradna, vagy úgv érzik, hogy védekezésük szabadsága érdeké­ben a rögzített tárgyalási anyagot a tárgyaláson túlmenően kívánják angol nyelven tanulmányozni, indítványukra ezt is lehetővé teszem. Az elnök felhívására Geiger Imre kivételével a többi vádlottat elvezetik. Elnök: Geiger Imre! Megértette a vádat? Geiger: Igen. Elnök: Bűnösnek érzi magát? Geiger: Bűnösnek. Az elnök kérdésére, hogy milyen mi­nőségben dolgozott a Standard Villa­mossági gyárnál, Geiger elmondta, hogy 1928-ban lépett be a vállalathoz, 1936-ban főmérnökké, 1938-ban cég­vezető főmérnökké nevezték ki. 1947 elején lett helyettes vezérigazgató, 1948 októberében pedig vezérigazgató. — Kinevezésemet az indokolta — mondta, hogy az amerikai hírszerzők szolgálatá­ban végzett kém- és szabotázs- munikámat ebben a vezető pozí­ciómban eredményesen tudjam el­végezni. Geiger: Kapcsolatban állottam az amerikai megbízottakkal mér a háború előtt is híradástechnikai ipar fejlőd­Ezután az elnök arra vonatkozó kér déseket tett fel, hogy az amerikaiak ismerték-e Geiger politikai felfogását Elnök: Ismerték az ön politikai fel­fogását? Geiger: Ismerték. Kapcsolatban ál­lottam az amerikai megbízottakkal már a háború előtt is. A továbbiakban Geiger arról beszélt, hogy havonta adott jelentéseket nemcsak a Standard-gyárról, ha­nem az ország katonai és politikai kérdéseiről is. Elnök: A háborút megelőzően szin­tén küldtek jelentéseket? Geiger: Igen. Elnök: Akkor is ilyen utasításuk volt, hogy katonai jellegű adatokat ke!! közölni? Geiger: Nem. Az elnöknek arra a kérdésére, hogy milyen a politikai beállítottsága, Gei­ger így felelt: Polgári családból szár­mazom és nevelésem, valamint isme­retségi köröm kinevelték bennem a polgári rendszer hívét és védelmező­jét. Éppen ezért a háború után nagy gyűlölettel figyeltem a Szov­jetuniónak és a népi demokráciák­nak egyre fokozódó fejlődését. Tudtam azt, hogy a rendszert annak politikai és gazdasági sikerei miatt, külső' segítség nélkül nem lehet meg- dönteni, éppen ezért politikai meg­győződésemhez híven, készséggel vál­laltam, hogy az amerikai hírszerzők által adott kém- és szabotázs-utasítá­sokat elvégzem. Tudtam azt, hogy ez­zel a tevékenységemmel a* amerikai kormányt és annak háborús politiká­ját támogatom a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal szemben. A bécsi amerikai követség szervezte Geiger szökési kísérletét Geiger a továbbiakban elmondotta, hogy a gyár termelését az amerikai politikának megfelelően, amerikai uta­sításra fékezte. Behn ezredes ezt az­zal indokolta, hogy az Egyesült. Álla­moknak nem lehet érdeke, hogy a magyar fék. — Effektiv anyagi juttatásban ré­szesült Ön? — kérdezte az elnök. Geiger: fgen. Behn utasította San- derset, hogy 1947 októberétől havon­ként 2500 forintot fizessen ki szabo­tázs. és kémtevékenységem jutalmazá. sáért, azonkívül megígérte, hogy New- Yorkban havonként 125 dollárt fognak részemre jóváírni abból a célból, hogy ha disszidálnom kell majd és erre engedélyt ad, akkor odakint biztos anyagi bázist tudjak teremteni. Geiger elmondta, hogy mikor szük- ni akart, azt Vogeler szervezte meg a bécsi amerikai követség segítségé­vel. Elnök: önt a határ közelében vona­ton fogták el? Geiger: Igen. Az Államvédelmi Ha­tóság közegei leplezték le szökésemet. Elnök: Miért akart éppen most szökni, 1949 novemberében? Geiger: Úgy éreztem, hogy a kém­munkák és a gyári szabotázsmunkák leplezése már tovább nem lehetséges, éppen ezért arra a meggyőződésre ju­tottam, hogy további Kimaradásom azzal a veszéllyel jár, hogy az állam- védelmi szervek a szabotázs- és kém­tevékenységet leleplezik s engem őri­zetbe vesznek. Ekkor közöltem San- derssel és feletteseimmel. az amerikai megbízottakkal, hogy ilyennek látom a helyzetet, ezt ők tudomásul vették és megígérték, hogy elő fogják segí­teni szökésemet. Ezt meg is tették és összehoztak az embercsempészekkel, akik a határig elkísértek. Az elnök kérdésére Geiger elmon. dotta, hogy a havi kémjelentéseket Vo­geler utasítására készítette rend­szeresen, sajátkezűleg a lakásán, minden esetben öt .példányDan. Elnök: Miért kellett öl példány? Geiger. Több célra használták fel. Úgy tudom, több helyre mentek, még­pedig a newyorki központhoz, azután az amerikai hírszerző szervekhez és amint hallottam, a vezérkarhoz is ke­rült egy példány. forgó­ugyancsak befagyasztották töke nagyrészét. Termelési vonalon mesterségesen csökkentették a munka termelékenysé­gét, az egyes műhelyeken leállásokat, várakozási időket szerveztek meg, tu­datosan hagytak kifogyni sürgős és fontos nyersanyagokat, megzavarták á szerszámellátást, nem helyesen hasz­nálták fel a termelő gépeket és szer­számgépeket. A szabotázs ellepíezé- sére meghamisították a terveket. A termelési adatokat szintén hamis szá­zalékokkal nyújtották be a tervhiva­talba. — Az előlegeket — mondotta Gei­ger — nem arra fordítottuk, amire kaptuk, hanem olyanokra, amilye­nekre az amerikai megbízottak a ma­guk szempontjából fontosnak tartot­tak. Például a Szovjetunióba menő automata központ rádiószállításokra ka­pott előleget a török export cél­jára kellett felhasználni. Ezzel sza­botáltuk a szovjet munkákat. Az elnök kérdésere Geiger beis- h°gy a második világháború előtt az amerikai politika a termelés mindenáron való fejlesztése volt, a háború után viszont a termelés csök­kentése. HatvanmSIliós kár a magyar népgazdaságnak Geiger elmondotta, hogy a szövet­séges hatalmak állampolgárainak tu­lajdonában volt vállalatok kártérítési igénye kapcsán kárbecslő munkát folytattak és ennek során 60 millió forinttal károsították meg a magyar nép­gazdaságot. Bevallotta, hogy 1949 májusában ha­mis zárómérleget készítettek Sanders utasítására. Ezzel el akarták kerülni, hogy a szabotázs következtében rossz helyzetbe került gyár kényszercsődöt mondjon. —Ez ugyanis állami beavatkozást vont volna maga után — tette hozzá Geiger. Bevallotta Geiger azt is, hogy tuda­tosan szabotálta az újítások, észszerű- sítések alkalmazását. Konkrét szabo­tázsokat követtek el a postai megren­delésekkel kapcsolatban, ennek ered­ményeként a postai megrendeléseket a vállalt határidőhöz képest egy­két év késéssel szállították le. Radó Zoltán segített, hogy a posta csökkentse a nagy kártérítési össze­get Ezzel a szabotázzsal 13 millió fo­rint kárt okoztak a postának. Elnök: Mit követett el a Szovjet­unió részére történő szállításoknál? Geiger: A Szovjetunió részére tör­ténő szállítások tekintetében elsősor­ban Pinkney megkísérelte, hogy a gyárat egyáltalán mente­sítsek a szovjet szállítások alól és felhívta az amerikai külügyminisz­tériumot és a budapesti amerikai missziót. Ez a kísérlete azonban nem sikerült és akkor szigorú utasítást adott, hogy a Szovjetunióba menő szállí­tásokat minden eszközzel szabo­táljuk. Itt használtuk fel egyrészt az előle­geknek más célra való felhasználását, mint szabotázseszközt. Utasításomra a Szovjetunióba menő automata központokba foszforbronz anyag helyett aluminiumbronz pót­anyagot építettünk be, miután tudtuk, hogy ezáltal a központok élettartamát egyharmadára csökkentjük. Kémkedésért és hazaárulásért vezérigazgatói állás Radó bevallotta, hogy 1945-ben jött Budapestre az angol Intelligence Ser­vice megbízásából. Csehszlovákiából került 1939-ben Angliába. —• Londonban Trockijékka! kerültem kapcsolatba *■—* motidts — és ezen 2 réven kerültem összeköttetésbe az an­gol kémszolgálat ügynökeivel, akik engem beszerveztek és az ő utasítá­sukra az Angliában élő magyarok kö­zött hírszerző tevékenységet fejtettem ki. 1945 augusztusában az angol kémszolgálat ügynökeinek utasítására Magyarországra jöttem és felszólítot­tak arra, hogy Magyarországon fejtsek ki kémtevékenységet a kialakuló népi demokrácia ellen. Először arra utasítottak, hogy Ma­gyarországra érkezve leplezzem szov- jeteljenes és demokráciaellenes maga­tartásomat és igyekezzem becsem­pészni magamat a Magyar Kommu­nista Pártba, mert ezen a módon tu­dok legeredményesebben kifejteni Hír­szerző és kártevő munkát az angol Intelligence Service számára­Einők: Kifejezett utasítás volt, hogy lépjen be a Kommunista Pártba? Radó: Igen.' Elnök: Geiger! Lépjen ide. ön is belépett a Kommunista Pártba? Geiger: Igen. Elnök: Ki utasította önt erre? Geiger: Pinkney. Elnök: Megbeszélte ön valami ame rikai személlyel, hogy belépheí-e ebbe a pártba? . Geiger: Pinkneyvel beszéltem, aki akkor amerikai megbízott volt. Elnök: Követségi emberrel? Geiger: Ö volt, aki megbeszélte a követség akkori vezetőjével, Chapin- nal. Elnök: Szóval kifejezetten Chapin követ hozzájárulásával történt? Geiger: Az ő döntése alapján tör­tént a Pártba való belépésem. Elnök: Ön aztán beszélte rá. hogy ugyanilyen intenciók mellett lépjenek be a Pártba... Geíger: Budai főmérnök és Domo­kos igazgatósági tag. Elnök: Ök is beléptek? Geiger: Igen. Radó elmondotta, hogy környezetét félrevezetve, sikerült bejutnia a Kom­munista Pártba és az államappará­tusba. Először a Jóvátétel! Hivatal osztályvezetője lett, majd az erősára­mú ipari igazgatóság vezetője, onnan került az iparügyi minsiztérium X. főosztályának, később a nehézipari minisztérium VI. főosztályának élére. Hamarosan felvette a kapcsolatot Vithnyeivel. aki abban az időben a budapesti brit misszió sajtóattaséja volt. Neki adta át az Intelligence Ser­vice részére gyűjtött híranyagot és tőle kapott további utasításokat a hír­szerző munkára. Radó: Rendszeresen adtam híranyagot magyar politikai és gazdasági helyzetről Amerika utasítása: szabotálják a szovjet munkát Vogeler elmondotta a Newvorkból kapott szabotázsutasításokat, amely­nek lényege az. volt, hogy a budapesti gyárnak csak a londoni központhoz szabad fordulnia gyártási rajzokért és egyéb műszaki információkért. Az ot­tani központ vezetője, Francis Bake közölte, hogy természetesen ők ezeket az adatokat nem fogják rendelke­zésre bocsátani. Pénzügyi vonalon úgy történt a sza­botázs, hogy a forgótőkét olyan beru­házásokkal csökkentették, amelyek a termelés szempontjából feleslegesek voltak, ugyanakkor Geiger felesleges anyagbevásárlásokra adott utasításo­kat szabotázs-célzattal és azáltal Radó elmondotta, hogy az angol hírszolgálat egyik rezidense adta az utasítást, hogy iparban betöltött funk­cióját felhasználva, minden módon támogassa az angolszász érdekeltségű vállalatokat, így a Standard gyárat is, amely, mint az iparügyi minisztérium X. főosztálya vezetőjének, az ő hatás­körébe került. Vogelerrel akkor ismer­kedett meg, amikor az ISEC konszern három megbízottja egyikeként Vogeier Budapestre jött. — A tárgyalások során — vallotta Radó — mint az angol kémszolgálat tapasztalt ügynöke, azonnal észrevet­tem, hogy Vogeier kérdései hírszerző jellegűek. Miután ellenségesen álltam szemben a népi demokráciával, Vo­geier kérdéseit megválaszoltam és ki­adtam részére a magyar iparra vo­natkozó számos bizalmas adatot. — Tájékoztattam Vogelert a Ganz Villamossági gyárban folyó építkezé­sekről, a Ganz vagongyár szerelési csarnokának építkezéseiről, az Almás­füzitői Timföldgyárról, a Mátravidéki Erőműről és általában a folyamatban lévő legfontosabb ipari építkezésekről. Az exportnál alkalmazott árkiegyenti- tésről is adtam felvilágosításokat. „Az amerikai tőkések érdekeit tartottam szem előtt“ Elmondotta Radó, hogy minden esetben Vogeier rendelkezésére állt és kiadott minden titkos adatot, amely rendelkezésére állt. Bevallotta, hogy az adatoknak honvédelmi vonatkozásuk volt. Radó megerősítette Geiger vallomá­sát, hogy gyakran Geiger közvetítésé­vel szolgáltatta az adatokat Vogeier számára. Beismerte, hogy más vona­lon is támogatta Vogeier hírszerző tevékenységét. így egy alkalommal 100.000 forintot szabadíttatott fel a Standardnak a Nemzeti Banknál lévő zárolt számlájáról, más alka­lommal 20.000 forintot. Ö szerzett Vogelernek beutazási enge­délyt. Bevallotta, hogy az ISEC és a magyar állam között megkötendő szer­ződésre olyan tervezetet készített, amelyben nem a magyar kormány, hanem az amerikai tőkések érde­keit tartotta szem előtt. A szerződést azonban mégsem kő-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom