Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

ELŐADÁSOK - NÁNÁSI LÁSZLÓ: AZ ÁLLAMI IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS KEZDETEI KECSKEMÉTEN (1851-1861)

NÁNÁSI LÁSZLÓ AZ ÁLLAMI IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS KEZDETEI KECSKEMÉTEN (1851-1861) Másfél évszázaddal ezelőtt, 1854 őszén kezdte meg működését hazánkban az a véglegesség szándékával kialakított igazságügyi szervezet, amely a kor Európájának megfelelő színvonalon, a szakszerűség messzemenő érvényesítésével és kodifikált joganyagon nyugodva, teljesen új minőséget hozott az igazságszolgáltatásba. Azonban erre a feltétlenül szükséges modernizácóra az ország jogfosztott helyzetében, a magyar közjog szempontjából illegitim módon került sor. A modernizációnak és illegitimációnak ezt az ütközését a magyar közélet nem fogadta el, ennek eredményeként a politikai viszonyok változásával meg is szűnt a szervezet, amelyet néhány év elteltével, a kiegyezés után immár alkotmányos viszonyok között, a korábbi minta felhasználásával alkottak meg újra. A XIX. század első évtizedeinek elavult, társadalmi és rendi szempontok szerint s területileg is széttagolt magyar jogszolgáltatásáról lesújtó képet festett a kortárs, báró Eötvös József 1844-ben „Reform" címmel megjelent tanulmányában. Mint írta: „nem ismerek Európában országot, hol a bírói hatóság ennyire czéliránytalanul lenne elrendezve, mint nálunk. Határtalan lassúság, s hallatlan elhamarkodás; a bírónak attól, ki által választatott vagy kineveztetett, függése; függetlensége a törvények irányában; egyrészről a bírói szokás vak követése, úgy, hogy ellenében világos törvényekre is hasztalan hivatkozunk; másrészről minden bírói szokás hiánya, úgyhogy ugyanazon egy tárgyban nemcsak különböző, hanem ugyanazon bíróság is egészen különbözőleg ítél. Az egyes bíróságok hatásköre iránti összeütközések, [...] szóval, alig létezik, alig képzelhető oly hiány, melyet törvénykezésünk körében elő ne mutathatnánk. [...] Törvénykezési rendszerünk egyik legfőbb hibája, hogy a bíráskodási s közigazgatási tárgyak egymástól elkülönözve nincsenek. Ez összezavarásnak [...] egyik főoka megyei szervezetünkben fekszik. Miután alkotmányunk egyedüli garanciája megyéinkben kerestetik, természetes, hogy közéletünk minden ága a megyéhez vezettetik vissza, s ugyanazon testületek bízatnak meg egyszersmind bíráskodással is, melyek követet választva s utasítást adva törvényhozásunkba oly nagy befolyást bírnak, melyektől az egész közigazgatás függ".

1 A jogszolgáltatás időben nem volt folyamatos, területileg pedig teljesen széttagolt volt. Magánjogi ügyekben a falvak, különböző jogállású városok, úriszékek, a municipiumok (vármegyék, kiváltságos kerületek) bíróságai jártak el. Bűnügyekben a municipiumok, a városok törvényszékei, valamint a pallosjoggal rendelkező földesurak úriszékei működtek, az uralkodó és állam elleni főbenjáró bűncselekmények miatt pedig a legfőbb bírói szerv, a Curia egyik részlegét alkotó Királyi Tábla. Nem voltak világos hatásköri és illetékességi szabályok, hiányzott a kodifikált joganyag. Az eljárásokban a Corpus Juris törvényhelyei, Werbőczy István Hármaskönyve, Kitonich János Directio Methodicája, a municipiumi statútumok, a „törvényes szokás", s a helyi szokásjog érvényesült. A büntetőeljárásban nyílt jogegyenlőtlenség uralkodott, bonyolításában alapvető különbség volt társadalmi állás szerint. EÖTVÖS József, 1978.