Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

ELŐADÁSOK - NÁNÁSI LÁSZLÓ: MAGYARORSZÁG ÜGYÉSZSÉGÉNEK VÁZLATOS TÖRTÉNETE A KEZDETEKTŐL 1953-IG

Százados fejlődés eredményeként a tiszti ügyészi hatáskör a rendi kor végére az alábbiakra terjedt ki: - általában „a törvények, törvényes szokások, a Karok és Rendek jogai őre", - a házasság, a vagyontömegek, az árvák, az adózó nép, a jobbágyok jogainak védője, - „a közbátorság s erkölcsiség épségben tartásának" érdekében a bűncselekményt elkövetőkkel szembeni fellépés „eszközlője". A büntető jogalkalmazásban számos teendőjük volt: a perek előkészítése, a vád képviselete, a kiszabott büntetések végrehajtatása. A tiszti ügyésznek, mint a törvényhatóság jogtanácsosának vádlói feladatai azonban csak az egyes ügyekben jelentek meg, máskor védőként járt el, illetve magánszemélyek részére ügyvédi megbízásokat is teljesíthetett. A tiszti ügyészek egymással és a királyi ügyigazgatóval szervezetszerű kapcsolatban nem voltak. A magán jogszolgáltatásban, az úriszékeken a földesúr ügyvédeként működő uradalmi ügyész járt el vádlóként, de a XIX. század elejétől az itt folyó perekben a tiszti ügyész is megjelent mint a törvények betartásának őre. A királyi ügy igazgató, a tiszti és uradalmi ügyészek azon bíróság tagjai is voltak, amely mellett tevékenykedtek, de szavazati joguk nem volt. A fentiekben vázolt megoldásokon a reformkori elgondolások sem akartak változtatni. A kor meghatározó politikai személyiségei az idegen uralkodóházzal szemben a magyar rendi alkotmányosság bástyáinak számító vármegyéktől nem kívánták elvonni a jogszolgáltatást, és nem akartak állami vádképviseletet sem. Ezt a helyzetet rögzítették az 1843-44-es büntetőeljárási törvényjavaslatok is, amelyek a kialakult gyakorlatnak megfelelően - de az úriszéket már mellőzve - rendelkeztek a közvád gyakorlásáról. A polgári államberendezkedést megteremtő 1848. áprilisi törvények alapján megkezdődött az új államszervezet kialakítása. A törvényhozói, végrehajtói, bírói hatalom klasszikus felosztásában az első kettő területén megtörténtek a változtatások, létrejött a népképviseleti országyülés és a felelős kormány, de a bíróságok - az úriszék eltörlésével - egyelőre megőrizték hagyományos formáikat. Az ország önállásának megteremtésével, a centralista irányzatot kifejező kormány létrejötte miatt, majd a háború miatt intézkedések történtek a közvád intézményeinek alakítására. Ennek során Deák Ferenc igazságügy-miniszter rendeleteivel elválasztotta a jogügyigazgató büntetőjogi és pénzügyi igazgatási, képviseleti feladatait, országos közvádlókat nevezett ki, és ezek feladatainak elősegítését előírta a törvényhatóságok tiszti ügyészeinek is. A közvádló feladata volt „az álladalom érdekében a közkereset alá veendő bűntényeknek gyors megbosszulása", vagyis az állami büntető igény érvényesítése. A szabadságharc háborús eseményei miatt az Országos Honvédelmi Bizottmány 1849. februárjában létrehozta „a rögtönítélő hadi s polgári vegyes bíróságokat", amelyek mellett a kormány által kinevezett és annak alárendelt közvádlók jártak el: ezek az eljárás során közreműködtek a tényállás megállapításában, majd a bizonyítás befejeztével nyilatkoztak a vádról, az azt igazoló tényekről és körülményekről. A szabadságharc sikereinek csúcspontján, 1849. májusában az Igazságügyi Minisztériumon belül felállították az „álladalmi ügyészi osztályt" is az állam érdekeit sértő bűncselekmények miatti eljárásokra, de a rövidesen bekövetkező bukás miatt ez már nem tudta tevékenységét kibontani.