Bács-Kiskun megye múltjából 20. (Kecskemét, 2005)

ELŐADÁSOK - NÁNÁSI LÁSZLÓ: MAGYARORSZÁG ÜGYÉSZSÉGÉNEK VÁZLATOS TÖRTÉNETE A KEZDETEKTŐL 1953-IG

NÁNÁSI LÁSZLÓ MAGYARORSZÁG ÜGYÉSZSÉGÉNEK VÁZLATOS TÖRTÉNETE A KEZDETEKTŐL 1953-IG Az ügyész, illetve az ügyészség a köz érdekét kifejező törvény képviselője a jogalkalmazás során. Hazánkban a polgári államszervezet kialakulása előtt nem volt államügyészség, de ennek funkcióit már gyakorolták meghatározott személyek. A rendi államberendezkedés idején ügyészi funkciókat királyi, törvényhatósági és magánszervek láttak el. Királyi szervként működött - XIII-XIV. századi előzmények után - a XV. században létrejött tisztként a királyi ügyigazgató, akihez 1774-től már hivatali szervezet is társult. E tiszt elnevezése, a „director causarum regalium et fiscalis Sacrae Coronae", a királyi ügyek igazgatója és a Szent Korona ügyésze jól kifejezte feladatai kettősségét. (Röviden csak fiscusnak nevezték.) Hatáskörébe tartozott a korona, a király képviselete, amely során őrködött ezek jogai felett akár magánjogi, akár közjogi érdekről is volt szó: e feladatkörében felperes-vádlóként szerepelt. A vádlói tiszt a Királyi Tábla előtt indított ún. főbenjáró ügyekben illette meg a királyi ügyigazgatót különböző törvények és a szokás alapján. E vádfunkciót a király személyét és az államrendet veszélyeztető bűncselekmények (felségsértés, hűtlenség esetei), a kincstári felségjogokon alapuló egyes anyagi érdekek elleni támadás (pl. pénzhamisítás) és uzsora ügyek esetén gyakorolta az ebbéli minőségében a szent korona ügyészeként/ügyvédeként eljáró ügyigazgató (A „fiscalis" kifejezés fordítására a nyelvújítás korában keletkezett ügyész, ügyvéd szó jelentése ekkor még nem vált el egymástól, a szóhasználat nem volt következetes). Ő foglalta el azok javait is, akiket a felsorolt bűncselekmények miatt elítéltek. Az ügyigazgató járt el, mint a kincstár ügyvédje az olyan peres ügyekben, amelyekben az anyagilag érdekelve volt: pl. kincstári követelések érvényesítése, királyi monopóliumok védelme, magánszemélyek közötti perekben a királyi jogok érvényre juttatása, magvaszakadt hagyatékok megszerzése, a kincstári és koronauradalmak képviselete különböző fórumokon. E tiszttel kapcsolatban állapította meg a kortárs szerző, Fekete Ödön, hogy benne „hiába keresnők... a mai államügyészt, mert az eredetileg nem volt egyéb, mint a Királyi Felség és a kincstár anyagi érdekeinek képviselője". Ha feladatai közé tartozott is meghatározott deliktumok üldözése „ebbeli működésének fő rugója... nem a közérdek, nem a megsértett jogrend helyreállítása, hanem - mert eme bűncselekmények rendszerint a bűnös vagyonának elkobzását vonták maguk után - , inkább a kincstár ezen érdeke vala".

1 A különböző törvényhatóságok (vármegyék, kiváltságos kerületek, városok) által választott tiszti ügyészek (fiscus magistratualis) a XVII-XVIII. századtól működtek. Feladataikat a municipiumok statútumai, törvények és a szokás szabták meg. FEKETE Ödön, 1874.