Emancipáció után II. - Budapesti Negyed 60. (2008. nyár)

SAJTÓ ÉS IRODALOM HATÁRÁN - BUZINKAY GÉZA: A két Ágai

kerülő részletek ponros megfigyelése, és zsidó örökségénél fogva az addig ismeret­len jiddis vicctíptis átültetése a magyar iro­dalomba, ahol addig csak az inkább szelí­den mosolygós anekdota és adoma volt ismert. Mindez azonban nem magyarázat „kormánypártiságára". Az ellenzékiség ak­kor azt jelentette, hogy kiegyezés- és kor­mányellenes legyen. Márpedig a kiegyezés éppen annak a lehetőségét teremtette meg, amiről és akiknek Porzó tárcalevei szóltak, ami Agai élerelemét jelentette. A Deák-párrot pedig éppenséggel reformista pártnak ismerte, amelynek fő célkitűzése, hogy modernizálja az országot és társadal­mát, s amelyik törvénybe iktatta a zsidóság polgári emancipációját. A fennálló rendet megtestesítő, védő, elnyomó kormány he­lyett az Andrássy-kormányban ő a reform­kor folytatóját látta, és éppen az ellenzéket tekintette visszahúzó erőnek. Az ellenzék­nek voir ő az „ellenzéke", és így volt kor­mánypárti. Ez a kissé bonyolult magyarázat termé­szeresen nem alkalmazható a Borsszem Jan­kó egész fennállására. Az 1870-es évek vé­géről, majd a tiszaeszlári per idején Agai­nak azr kellert tapasztalnia, hog)' egyedül maradt, míg az összes többi élclap beállt az antiszemita kampányba, sőt kifejezetten Istóczyék nézeteinek propagandisrájaként is született egy új lap, a Füstölő, viszont a Tisza Kálmán-kormányzat és a közigazga­tás, az igazságszolgáltatás a nevének meg­felelően szabadelvűként működik; ez is­38 Goldberger, A.V.: Zeitungs-Catalog. Hirlap-jegyzék. Budapest, 1889, 3. old. 39 Kronstein Gábor: A Borsszem Jankó válsága a XX. mét megerősítette eredeti kormánypárti és asszimilációs érzelmeiben. Viszont a ké­sőbbiekben sem változtatott ezen. Az 1890-es évektől kivirágzó sajtóéletben, ahol az a tömegsajtó lett a főszereplő, amelynek hangját éppen Agai adta meg az elsők között, a Borsszem Jankó egyre inkább a múltban megszerzett hírnevéből élr, s egyre kevésbé volt kifizetődő a lap működ­tetése. Az újság működésének első két évében már elérte a négyezer előfizetőt ­ez európai viszonylatban is magas szám volt -, 1889-ben is még a legmagasabb példány­számban, 4400 példányban megjelenő éle­38 lap maradt, aztán a századfordulón már 1500 és 1850 között ingadozott, s az 1905/6-os kormányzati válság során tovább csökkent a példányszáma. 1905 végén tu­lajdonosváltozás történt (nem kizárt, hog)" a lap megmentése céljából a megváltozott politikai helyzetben): az Athenaeumtól eg)' újonnan alapított saját részvénytársa­ság vásárolta meg Székely Ferenc és Krausz Simon bankárok mellért részben gróf Tisza 39 István pénzügyi segítségével. 1913-ban, nem sokkal a második Tisza István-kor­mány megalakulása után már kifejezetten kormányzati segítséget is - nem támoga­tást! - kért a Borsszem Jankó állami hirdeté­sek formájában, mivel „67-es szellemű és nag)" publicirású" lapjuk éves vesztesége meghaladta a 20 ezer koronát. Ez tetemes összeg volt, a lap nyolc évvel korábbi átvé­teli értékének több mint egyharmada. 40 A Tisza István segítségét kérő levél azonban század elején. In: Magyar Könyvszemle, 1975. 2, sz. 188-196. old. 40 Kronstein: /. m. 191-192. old.

Next

/
Oldalképek
Tartalom