Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - Kőbányai JÁNOS: A magyar zsidó értelmiség kialakulása

a vidéket igyekezett bekapcsolni a magyarosítás és a művelődés körébe. A Magyar Izraelita által kezdett folyamat folytatásának és kiteljesedésének tekinthető a harmadik magyar nyelvű naptárkísérlet, a Kiss József (Mezőcsát, 1843-1921, Budapest) szerkesztette Zsidó évkönyv az 1815/16-osévre - azzal a jelentős különbséggel, hog)' e mögött nem állt szervezet, hanem számított a közben megmagyarosodott zsidó közönségre. Lapjain már együtt találjuk a minőséget, az átgondolt lapstruktúrát s-a hitdetéseket figyelembe véve az üzleti, az eladhatósági szempontot is. Ez a vállalkozás már egy tiszta, politikumtól kevéssé meghatározott, sut generis kultúrateremtő folyamat indulásának tekinthető. E pillanatban nem is létezett egyetlen „felekezeti" sajtótermék sem, Komlós Aladár szerint azért, mert az emancipáció (1867) és a tiszaeszlári vérvád között eltelt 15 év volt az egyetlen nyugodt periódus a magyar zsidóság életében: szünetelhetett a magyar zsidó sajtót életre hívó jogkikövetelő funkció. Nem volt megvívandó, megvédendő ügy: az emancipáció friss élménye reményt nyújtott, hogy tisztán kulturális folyamat eredményeképp menjen végbe a megmagyarosodás, és vele összhangban a vallás feloldása a szekuláris, de zsidó tartalmú kultúrába. Ez az antológia már a magyar magas kultúra színvonalán álló értelmiségi nemzedék reprezentatív seregszemléje. Az itt felsorolt, a magyar irodalomban és tudományos életben már rangos helyeket elfoglalt 71 „1867 után nyolc-tíz évig az antiszemitizmus hallgat - azóta is ez az egyetlen szünet a zsidógyűlölet hazai történetében. Úgy történik, szerzők demonstrációja - zsidó keretben. Választott témáik azt a bizalmat sugározzák, hogy a magyaréba beoltott zsidó kultúrának mint hozzátevő, színező elemnek lehet létjogosultsága. Ebben a számban közölte Kiss József híres „Simon Judit" balladáját. Ez formájában és hangvételében Arany János-utánérzés, ugyanakkor e klasszikus és magyar keretben a téma: zsidó. Itt olvasható „Jokli" című elbeszélése is, a magyar zsidó próza máig alapvető remeke: a hagyományos zsidó életformához fűződő nosztalgia, ugyanakkor az örökké kitaszított zsidó iránti szolidaritás gesztusa. Az elbeszélés szomorú végkicsengése a költő igazságát hirdeti a szerkesztő mesterségesen kincstári optimizmusával szemben. Agai Adolf elbeszélése, a „Zsidó menyegző falun" szintén a nosztalgia hangján szólal meg, szeretetteljes, de ironikus távolságtartással. A történetíró, író, publicista Acsády Ignác (Nagykároly, 1845-1906, Budapest) bevezető tanulmánya - „Eötvös József és a zsidók" - és a szerkesztő fontos bevezetője, valamint Löw Lipót életrajza és egy egész oldalon róla közölt rézmetszet (tőle magától is hoznak egy kisebb munkát: „A zsidó eskü 1875-ig") kijelölte a zsidóságnak és magyarságnak azt az irányát, amelyből az első irodalmi mércével mérhető nemzedék hagyományt kívánt teremteni: beilleszkedni a liberális Magyarország társadalmába, s megtattani, egyúttal magyarra transzformálni a zsidó vallási és kulturális tapasztalatot. Ezt a törekvést propagálja hogy az emancipáció után teljes lendülettel megint magyarosodni kezd." Komlós Aladár: Magyar-zsidó szellemtörténet, 11. old.