Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - KÖVÉR GYÖRGY: A regále-bérlettől a virilizmusig

nűleg Frankli Sámuel 30 éves, péchujfalui (Sáros megye) „józan szeszfőző" és Reiner Sámuel 35 éves [nyír]gyulaji származású is­0 * 25 pán is Lichtmann háznépéhez számított. „Szeszfőző", „haszonbérlő", „földmíves" ­hogy Lichtmann legfontosabb foglalkozási azonosításait felidézzük, s tegyük hozzá, bizonyos értelemben így eg^'ütt mindegyik megállja a helyét az 1840-es években. A jobbágyfelszabadítást követő első ka­taszteri felvételben a Lichtmann név sem­milyen formában nem fordul elő, pedig ek­kor már nemcsak Geiger Emma [sic!], ha­nem más, korábbi összeírásokban szintén felbukkanó zsidó kereskedők, Löventhal Soma és Stark Rébi [!] is szereztek maguk­nak házat, hozzávaló kerttel. 26 A felhalmo­zásnak ezt az útját különösen érdekessé te­szi számunkra az, hog)" a Lichtmann család (vag)" annak legalábbis egyik ága) láthatóan később is tartózkodott a földbirtok tartós tulajdonként való megszerzésétől. Az 1870-es kataszterben Lichtmann Móric­nak és kisebbik fiának, Jakabnak mind­össze a Belső szőlő nevű határrészben van 237, illetve 230 négyszögölnyi parcellája. Tehár se földet, se lakóházat nem vásárol­tak, hanem hosszú távú bérletre rendez­kedtek be. Ezt azonban a tulajdonviszo­nyokat rögzítő kataszter nem tünteti fel. A legidősebb fiú, József az egyetlen, aki mintegy kétszer annyi, 508 négyszögöl Bel­ső szőlőbeli - úgy látszik obligát - szőlő mellett az Újfaluban csaknem 600 négy­szögölnyi udvart két lakházzal, gazdasági épülettel, valamint 1254 négyszögölnyi sa­ját kertet mondhatott magáénak. Szántót azonban ő sem birtokolt. Ekkorra már a na­gyobbik fiúk a gazdálkodás mezejére lép­tek (a harmadik szülött sorsáról sajnos nincs tudomásunk). Arról azonban, hogyan jutottak el idáig a fiúk, nagyon kevés infor­mációnk van. Az biztos, hog)" József felte­hetően bérlőként közben másutt is szeren­csét próbált, ugyanis az 1860-as évek eszlári adóösszeírása [újjfehértói lakosként tünteti fel. Jakabról csupán annyit tudunk, hog)" tanulmányai befejeztével apjával együtt gazdálkodott. Mindkettejük máshonnan hozott magá­nak feleséget: József Mándokról Rochlitz Birit, Jakab az Ung megyei Felső-Ribnyiczé­ből Ehrenreich Máriát vette nőül. A házas­ságokat bőséges gyermekáldás kísérte: a perrel kapcsolatos vizsgálat idején József 48 évesen nyolc gyermek, Jakab pedig 42 éve­sen hét gyermek atyjának mondta magát. Mint a függelékben közölt családfából lát­ható -a korabeli töredékes, illetve az utóla­gos anyakönyvezés gyakoriara ellenére -, a família tagjainak többségét rekonstruálni tudtuk. Itt említendő meg, hog)" az 1882-83-as vizsgálat során keletkezett ada­tokban József már csengeri, Jakab pedig 27 zsadányi szülerésűként szerepelt. Ám ha földet nem vesznek, akkor vajon lehetséges-e egyáltalán vagyonosodásuk megragadása? Forrásként szinte kizárólag az adójegyzékek kínálkoznak, már ha nem vagyunk eleve bizalmatlanok mindenféle 25 SZSZBML, IV. B. 109. 348. old. 26 Magyar Országos Levéltár (MOL) S 79 Kataszteri iratok, 758. cs. 947, Tiszaeszlár. Vallomány- vagy telekkönyv, 1852. Az ungvári születésű Leventhal szintén beházasodott vő volt, felesége az eszlári születésű Stark Sára láthatóan egy másik, régebb óta itt élő zsidó családhoz tartozott. 27 Vö. Kövér György: Performációk I, „Zsidó társadalom" Tiszaeszláron a nagy per előestéjén. Korall, 2004. szeptember 17. sz. 15. old.

Next

/
Oldalképek
Tartalom