Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - KÖVÉR GYÖRGY: A regále-bérlettől a virilizmusig

tehát eszerint a századelőn alulmúlta a me­gyei átlagot. Puskás Júlia az 1910-es népszámlálás alapján viszont azt mutatta ki, hog)- a férfi keresők között a Tiszántúlon az 1000 hold feletti tulajdonosok 35 százaléka, a 100 és 1000 hold közötti földbirtokosok 20 százalé­ka volt zsidó. Számításai szerint a 100 hold feletti nagybérlőknél ez az arány 64 százalék (a megfelelő országos arányszámok nála: 21 százalék, 11 százalék, illetve 50 száza­lék). Külön hangsúlyozta, hogy a bérlőkre vonatkozó kiugró arány „az ország észak-ke­leti megyéi közül elsősorban Szabolcsban és Zemplénben" volt a legmagasabb. Adódik a kérdés: az országosan kiemelke­dő szabolcsi arányoktól elmaradó eszlári szá­mok vajon az 1883-as híres per következté­ben alakultak-e így, vag)" egy távolról sem kivételes bérlői magatartást követünk nyo­mon az alábbiakban? Időben távolabbra kell azonban visszanyúlnunk, mert a történet ál­talában sem a földbérlettel kezdődött. A Lichtmann atyafiság Az a família, amelyikről szó lesz, nem sze­repel a családrörténeti összefoglalókban: sem az Ujvári-féle (neológ) lexikon, sem Kempelen genealógiája nem emlékezik meg róla. Pedig az 1882-83-as tiszaeszlári ügy idején a legtehetősebb és legtekinté­lyesebb eszlári zsidó család volt, s maga a vizsgálat sok szempontból körülöttük for­gott. Csak körülöttük, mert végül egyik családtag sem került a vádlottak padjára, de a kihallgatásokkal járó vegzálásokat - ta­núként - ők sem úszhattak meg. Már csak ezért is többet tudunk róluk, mint amennyire a nag)" hallgatásból tűnhet az ér­deklődőnek. Különösen, ha a lokális forrá­sokat is bevonjuk a kutatásba. Az 1848-as zsidóösszeírásban Lichrmann Móric (az eredetiben: Lichman) 31 éves­nek, monoki születésűnek mondta magát, „keresetmódja" szerint földmíves, második feleségével, a csengeri származású 18 éves 1904-ben megjelent munkájában közölt adatok közötti jelentős eltérés." Uo. 42. old. Az „eltérés" lefelé történt korrekciót jelentett 1903-ra vonatkozóan. Tegyük hozzá, nyilván azért, hogy ehhez képest könnyebben kimutatható legyen a növekedés 1939-ig, ahol azonban már távolról sem járt el a szerző a bérletekkel kapcsolatos becslésénél hasonló „műgonddal". Uo. 43. old. A teljes képhez hozzátartozik, hogy módszertani szempontból már Petrássevich is önkorlátozónak deklarálta magát: „[...] zsidóknak csak azokat vettem, akiknek ebbeli származása minden kétségen felül áll. A kéteseket inkább kihagytam, mintsemhogy túlzásokkal vádolhassanak, a megkeresztelkedett zsidókat pedig egyáltalán nem vettem be." Petrássevich: 13. old. Látván mindkét szerző „önmegtartóztatását", már csak annyi megjegyezni valónk maradt, hogy a nyilatkozatok teljesülése esetén Szabolcs megyében Vácz 1944-es „faji" számainak nyilvánvalóan magasabb értéket kellene adni 1903-ra, mint Petrássevich 1904-ben keletkezett „felekezeti" adatainak, s nem fordítva. is Puskás Julianna: Zsidó haszonbérlők a magyarországi mezőgazdaság fejlődésének folyamatában. Az 1850-es évektől 1935-ig. In: Századok, 1992.1. sz. 47. old. A szabolcsi utalás uo. 40. old. Megjegyezzük, hogy a témában írott korai tanulmányában a szerző még három kategóriát különböztetett meg: tulajdonosi, haszonbérleti és „vegyes kezelésű" gazdaságot. Puskás Julianna: A tőkés nagybérletek a XIX. század végi Magyarországon. Az 1895-ös mezőgazdasági statisztika adatai alapján. In: Történelmi Szemle, 1959.1-2. sz. 93-96. old.

Next

/
Oldalképek
Tartalom