Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

HELYEK ÉS TÖRTÉNET - SCHWEITZER GÁBOR Lapok az Abbázia kávéház történetéhez

derül ki az 1898-ban az Egyetértésben előbb név nélkül és folytatásban, utóbb Eötvös Károly által közzétett - ám Krúdy és mások véleménye szerint inkább írt - Gróf Károlyi Gáborföljegyzései című könyvből. A történet tanúsága szerint a Szapáry-kormány buká­sához a Vajda Abbazia-beli törzsasztala kö­rül ülő urak „összeesküvése" vezetett. De nem is maga a történet az érdekes, hanem az, miként írja le szerzőnk a helyszínt, „...este a szokott időben tíz és negyed ti­zenegy órakor mentünk az Abbáziába. A vajda, a jó Ada (Horváth Adám országgyű­lési képviselő - Sch. G.) és gróf Zichy Her­man voltak nálam vacsorán s így együtt te­lepedtünk le szokott asztalunknál. Nem a kerek asztalnál a nagy tükör alatt. Ez csak később, az egyházpolitikai nagy harczok közepén lett a vajda asztala. Hanem a négyszögletű nagy asztalnál, mely közvet­lenül az Andrássy-útra nézett. Azért is kellett elhagynunk, mert az utczán járók­kelők, ha ott a vajda kerek fejét meglátták, igen gyakran megálltak, csődületet tá­masztottak, gyakran éljenzésbe is törtek ki, s ezt a vajda nem szerette. Ha elfogadjuk a mű eredetiségét illető fenntartásokat, akkor Eötvös remekműbe öntötte saját apoteózisát. A többször idé­zett Balla-féle összeállítás arról tanúsko­dik, miszerint a Vajdát „vidéki küldöttsé­gek és külföldi nevezetességek keresték föl az Abbáziában, aminthogy minden poli­38. A magyar kabaré tízéves antológiája. (Összeáll. Balassa Ernő — Ernőd Tamás.) Bp., é. n. 204-205. p. Nagy Endre is elbeszéli ezt a történetet. Tőle azt is megtudjuk, hogy az akkor fiatal komikus, Huszár Pufi játszotta el a Vajda szerepét. Lásd A kabaré regénye. (1935), In: Egy város regénye. A kabaré regénye. Bp., 1978.180-181. p. 39. Ballá Vilmos: /. m. 164. p. tikai eseménynél (...) a kávéház ablakai előtt tüntetett a nép és hallani akarta Eötvöst, aki végül az utcára rakott asztalról lelkesítette a tömeget." Eötvös Károly halálával nem üresedett meg a kerek asz­tal, hiszen a fiatalabb pályatárs, Vázsonyi Vilmos (1868-1926) lépett örökébe. Vázsonyi Vilmos a századelő újrafelfe­dezendő politikusai közé tartozik. Vezér­egyénisége volt mindazoknak, akik számá­ra a demokratikus, polgári liberális érték­rend nem kiüresedő toposzokból, hanem ténylegesen is létező értékekből állt. Eze­kért az eszmékért szállt csatasorba a szá­zadforduló éveiben, úgy is mint az utóbb párttá szeveződött Demokrata Kör alapító­ja. Utóbb a demokraták asztalának törzs­vendégei lesznek Bródy Ernő, Baracs Mar­cell, Fábián Béla, Pakots József és Rupert Rezső országgyűlési képviselők is. 42 Egy évtizednek sem kellett eltelnie, míg a zsi­dó vallás egyenjogúsításáért a „mezítlába­sokat" diadalra vivő fiatal ügyvédből or­szággyűlési képviselő lett. Az 1901 -ik évi képviselőválasztás idejére tehető az az életkép, melyet Krúdy Gyula örökített meg. A tekintélyes terézvárosi pékről, az „öreg Glasner"-ről szól a történet, aki nem kevés gúnnyal „dörmögte magában", mi­dőn betekintett az Abbáziába, hogy „már megint ez a Vázsonyi tartja szóval a polgá­rokat." 4 És Vázsonyi, a „terézvárosi Tank­réd" be is jutott a képviselőházba. De ő 40. Eötvös Károly: 6róf Károlyi Gábor feljegyzései. Bp, 1908. II. 148-149. p. 41. Ballá Vilmos: /. m, uo. 42. Ballá Vilmos: A kávéházak városa. In: Az 50 éves Pesti Hírlop jubileumi albuma. Bp, 1928.768. p. Rupertről lásd Zsolt Béla: Tanulságok és reménységek. Bp, 1942.104. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom