Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

HELYEK ÉS TÖRTÉNET - SCHWEITZER GÁBOR Lapok az Abbázia kávéház történetéhez

lírikusok és hírlapírók hűsége töretlen maradt. Az Abbázia népszerűségére utal az is, hogy első komolyabb belső átépítésére már 1894-ben sor került: „Sok a kávéház. Az Abbázia mégis szűk lett vendégeinek. S ezért tulajdonosa, aki mindenkinek csak » kedves «, áttört a falakon és megnagyobbíttatta."

32 A hőskorszak vitathatatlanul legjelesebb politikus törzsvendége a függetlenségi eszme harcos híve, Kossuth Lajos magyarországi „helytartója", Eötvös Károly (1842-1916) volt. Jellegzetes alakját sokan megörökítették Krúdy Gyulától Nagy Endréig. Eötvös, az egykori veszprémi fískus, a tiszaeszlári vérvád vádlottainak sikeres védője, több cikluson keresztül országgyűlési képviselő, jeles újság- és szépíró legendás asztaltársaságot gyűjtött maga köré. Herczeg Ferenc - aki maga nem tartozott az Abbázia vendégei közé - írja az Eötvös-asztalról: „Az elnöküket (azaz Eötvös Károlyt-Sch. G.) Vajdának nevezték, és nem tudtak betelni szélesen ömlő, színes és elképesztően » tudományos « fejtegetéseivel. A Vajda olykor súlyos teherpróbának vetette alá híveinek hiszékenységét, de annyira elmés és mulatságos volt, hogy mindenképpen érdemes volt meghallgatni."

34 Ebben lehetett némi igazság, hiszen hasonlóan vélekedett a jelzőkkel igen bőkezűen bánó Agai Adolf is: az Abbáziában „esténkint bő corona hallgatja a nagy mesemondó, adomázó, stratéga, orvos, politikus, regényíró, zeneköltő, piktor, államférfi, történetbúvár, folklorista és jogász előadásait de rebus omnibus et quibusdam aliis. Sokszor hallgattam én itt, hallgatom ma is egy-két dolgát nem egyszer, de tízszer."

35 S való igaz, a kövérkés, fekete selyemsipkát hordó, csibukozó, híveit és hódolóit maga köré gyűjtő Vajda valóságos polihisztor volt a maga nemében. Asztali beszélgetései egyike-másika lelkes híveinek köszönhetően fennmaradt. Egy alkalommal a Vajdát elvitték az Operaházba írja meg a történetet Molnár Jenő -, hogy hallgassa meg a Parsifalt. Az előadás után az Abbáziában megkérdezték a véleményét: „Hát a kuruc zene is zene, a Wagneré is zene, mint ahogy a Blaháné hangja is hang, meg a hortyogó ember hangja is 36 hang." „A Vajda a Wagner zenéről" c. humoreszket az 1907-ben a Teréz krt. 27. sz. alatt megnyílt Bonbonnière kabaré is műsorára tűzte. Ugyancsak a Bonbonnière-ben hangzott el először, 1907. október 28-án „A Vajda az 37 Abbáziában" c. Nagy Endre szám is. A 32. Kóvésipar Szakközlönye, 1894. január 15. 33. Krúdy Gyula: A Vajda. (1926) In: A tegnapok ködlovagjai. Bp., 1981.385-391. p.; Nagy Endre: Arckép Eötvös Károlyról. (1928) In: Várad-Pest-Párizs. Bp., 1958.529-538. p. Ez utóbbi megemlíti Steuer Gyulát, az „öreg kávés"-! is. 34. Herczeg Ferenc: /. m. 244. p. 35. Porzó (Ágai Adorf): Utazás Pestről - Budapestre 1843-1907. Bp., 1912. 243. p. 3Í. Molnár Jenő: Tréfál a Vajda. In: A törzsasztal mellől. Bp, 1909. 46-47. p. Ballánői olvashatjuk, hogy a kortárs élclapok, a Bolond Istók vagy a Borsszem Jankó is figyelemmel követték az Abbáziában történteket. (I. m. 162. p.) 37. A Bonbonnière-ben 1907-1908 között négy, a Modem Színpadon 1909-1910 között további három kabarészám örökítette meg Eötvös Károlyt. így 'A Vajda a modem táncról', vagy a 'A Vajda az óriáskígyóról'. Lásd Alpár Ágnes: A fővárosi kabarék műsora 1901-1944. Bp, 1979.