Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

AZ ASSZIMILÁCIÓ KORA - VÖRÖS KÁROLY Wahrmann Mór - egy zsidó politikus a dualizmus korában

geographiai fekvésével, állandó, szorosabb szövetséges nélkül fenntarthatná-e önállóságát és integritását, és ezen jogos kételyek mellett vajon nem sokkal helyesebb, az ország érdekeinek nem megfelelőbb-e a kapocsnak fenntartása, mely bennünket Ausztriához köt: a közjogi alapnak épségben tartása?" „Erős hitem és meggyőződésem az, hogy a reactionárius törekvések (...) nem állanának meg új társadalmi választófalak emelésénél osztály és osztály között; hogy azokat a rossz szellemeket, amelyeket esetleg fölidézünk, visszaterelni nem lehetne". Hiszen minden retrográd eszme a Függetlenségi Párt tagságában és vidéki sajtójában talált leginkább helyeslőkre és pártolókra... „Kossuth Lajosnak nemes nyilatkozatai s levelei dacára." A közjogi ellenzék a felsőházban a házassági törvényjavaslatot megbuktató elemekre támaszkodik. A politikai élet ilyen szerkezete mellett érthető, ha Wahrmann megmarad Deák-pártinak. További kutatást igényelne Wahrmann negyedszázadnyi parlamenti és delegációs működésének teljes feldolgozása, és általában annak a liberalizmus-értelmezésnek részletekbe menő rekonstruálása, mely az 1870-80-as évek kivált első szakaszának zsidó nagypolgárságára általában jellemző volt. Az azonban már az idézett programbeszédből is nyilvánvaló, hogy a dualizmus rendszerét - nem utolsó sorban gazdasági megfontolásokból is - Wahrmann mereven fenntartandónak érezte, ennek érdekében kész volt még a konzervatívokkal is szövetkezni. Ugyanakkor politikai tevékenységében kínosan ügyelt a dualista struktúrán belül a magyar gazdasági érdekek, és általában a magyar pozíciók fenntartására, az önálló magyar nemzeti piac a Monarchia gazdaságán belül immár paritásos helyzetének megteremtésére. Ennek érdekében intette az osztrák felet: óvakodjék a magyar gazdaság és ezzel a magyar felvevőpiac Ausztriától való elidegenítésétől. A liberalizmust annak legklasszikusabb formájában értelmezte, elutasítva a gazdaságba történő minden állami beavatkozást, a szabad verseny biztosítását igényelve. Mindezt a magyar állameszme terjesztésének és erősítésének szolgálatába állította, politikailag az erős állam igényével, Tisza Kálmánnak - mint egyik méltatója írja - olykor „kedvetlen híveként". Mindezt a magyar gazdaság balkáni terjeszkedésével, valamint a magyarországi nagyipar kedvezményekkel, adminisztratív és tarifális engedményekkel való fejlesztése révén látja alátámaszthatónak. Az életpálya utolsó eleme ismét a magánszféra, a család történetéhez kapcsolódik, ismét társadalmilag is tipikus jelenségekkel. Feleségének négyéves házasság utáni halálát követően Wahrmann nem nősült meg újból. Gyermekei közül leánya, Renée először a nagy újpesti gyároshoz, a már megnemesített Krausz Izidorhoz megy feleségül (állítólag kétmillió forint hozománnyal). A házasság 12 év után felbomlik, Wahrmann Renée új házasságot köt: ezúttal Beretvás Endre cs. és kir. kamarással. A házasság érdekében Renée megkeresztelkedik. Második férje halála után most már megmarad ebben a társadalmi szférában: harmadik férje is cs. kir. kamarás, egy Fáy gróf. (Az utóbbi házasságokban nyilván szerepe volt a menyasz-