Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 4. (1994. nyár)

EGYÜTTÉLŐK - SCHWEITZER GÁBOR Miért nem kellett Herzl a magyar zsidóknak?

nül számolnia kell a zsidók patriotizmusával is - figyelmezteti kortársait Hajdú. A Der Judenstaat meglehetősen kedvezőtlen magyarországi fogadtatásának híre természetesen eljutott Theodor Herzlhez. Naplójában olvasható a budapesti „suttogó propaganda" keltette diffamáló álinformáció: „A pesti Dr. Rothfeld (R. Sámuel, hírlapíró - Sch. G.) az ott körbejáró híresztelésekről mesél. Azt beszélték az emberek írja 1896. december 1-én -, hogy «A Zsidó Allam» publikálásáért magas honoráriumot kaptam egy angol telepítő társaságtól, amely valamilyen üzletet akar lebonyolítani Palesztinában." Ha szűk körben is, de méltatókra és követőkre is talált a millennium varázslatában élő magyar zsidók körében Herzl röpirata. Bettelheim Samu, a magyarországi cionista pionírok egyike (utóbb, csalódván a mozgalomban, az ortodox Agudath Jiszráél hívének szegődött) évtizedekkel később így emlékezett vissza: „1906-ban (a Bettelheim által leírt eseményekből következően ez a dátum helyesen: 1896! - Sch. G.) egy derűs téli délután egy barátom lépett be pozsonyi irodámba, átadott nekem egy vékony broszszurát: «Der Judenstaat, Versuch einer modernen Lösung der Judenfrage von Theodor Herzl». Barátom nagyra dicsérte Herzl legújabb munkáját, és gúnyos mosollyal vettem át a kis füzetet. Kevés bizalmam volt az asszimiláns «Freie Presse» munkatársának a zsidókérdésről szóló művéhez. (...) Érdekfeszítő volt minden mondatá13. The Complete Diaries of Theodor Herzl. Ed.: Raphael Patai. New York-London, 1960.2. köt. 500. ban... Nem tettem le a kezemből. Eltűnt az egész környező világ körülöttem... Növekvő izgalommal olvastam át az egész munkát az utolsó sorig... Biztos érzésem volt, hogy ez a brosszura egy új, boldogabb kor hajnal-hasadását jelenti a zsidóságnak...." (Karcolatok a magyarországi cionizmus múltjából. Országos Egyetértés, 1934. január 1.). Herzl gondosan vezetett feljegyzéseiben arról is olvashatunk, miként fogadta a Der Judenstaatot az abszolút „másik oldal", vagyis az antiszemiták. A XIX. század vége felé - Tiszaeszlár idején - jelentkező magyarországi politikai antiszemitizmus történetéből ismert Simonyi Iván neve. Herzl röpiratának megjelenésekor ő is kereste a kapcsolatot a szerzővel. „1896. február 26. A Westungarischer Grenzbote-ban egy antiszemita képviselő, Simonyi közölt vezércikket a könyvemről. Lovagiasan hivatkozik rám."

14 Egy hónappal később az alábbi megdöbbentő sorokat írja Herzl a naplójában: „Furcsa hívem, a pozsonyi antiszemita Simonyi Iván meglátogatott. Hatvanéves, fürge, bőbeszédű ember, aki bámulatba ejtő rokonszenvvel van a zsidók iránt. Beszédében keveredik az értelmes az értelmetlennel: hisz a hazug rituális gyilkosságban, ezzel együtt viszont a legragyogóbb és legmodernebb eszméket is vallja. Szeret engem!" A magyar antiszemiták prominens képviselőjének magatartása némi magyarázatot igényel. Noha az Országos Antiszemita Párt - melynek egyik oszlopos tagja a kezdeményező Istóczy Győző mellett ma14. Uo. 1. köt. 306. 15. Uo. 1. köt. 317.