Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Arcok a középkori Budáról - A Pemfflingerek Bécsben és Budán. Adatok a két főváros polgárságának középkor végi gazdasági és családi összeköttetéseihez
A PEMFFLINGEREK BÉCSBEN ÉS BUDÁN Adatok a két főváros polgárságának középkor végi gazdasági és családi összeköttetéseihez A 15. század második felében, mind a bécsi, mind a budai városi tanácsban ott ült a Pemfflinger család valamely tagja. Mindkét ország kereskedelemében, valamint közigazgatásában és politikai életében egyaránt jelentős szerepet játszottak. A korai szakirodalom azonban egyedül az erdélyi szász gróffal, Markus Pemfflingerrel foglalkozott behatóan,1 ezért érdekes, ha megvizsgáljuk ennek a családnak történetét és kapcsolatait a két fővárossal, hiszen ez modellként is szolgálhat. Előbb viszont azt a társadalmi kört kell jellemeznünk, amelyikben a Pemfflingerek Magyarországon működtek. 1439 óta, amikor is Budán a gazdag magyar polgárok (többnyire állatkereskedők, pénzügyi hivatalnokok stb.) elnyerték a német városi tanácsos réteggel azonos jogokat, a magyar fővárost a német és a magyar polgárok egyenjogúan irányították. Minden évben, Szent György napján a leköszönő tanács 50-50 német és magyar férfiből álló választó kollégiumot állított fel. Ez a „száz ember” választotta a város bíróját és az új tanácsot, amely hat magyarból és hat németből tevődött össze. A város fejét, a bírót - Budán nem volt polgármester -évente váltva a magyarok és a németek közül választották. Páros évben magyar, páratlan évben német bírót. A bírót a pénzbíró, más néven a kisbíró helyettesítette (index minor, iudex pecuniarum), aki mindig a másik nyelvcsoporthoz tartozott, mint a bíró. A pénzbíró külön bíróság élén állt, amely a 40 aranyforint érték alatti ügyekben volt illetékes. Az újonnan választott bírót és tanácsot hivatalában a király erősítette meg, távolléte esetén a tárnokmester - mint a szabad királyi városok főbírája - vagy a budai várnagy. Ez a választási rendszer lehetőséget adott a gazdag nemzetségeknek, hogy elfoglalják a tanácsosi helyeket. A bírók és tanácstagok túlnyomó többsége a város leggazdagabb kereskedői voltak, vagy pedig tagjai voltak a királyi hivatalnok rétegnek. A kézművesek között legtöbbször olyanokat találunk, akik maguk kereskedelemmel foglalkoztak, így mészárossal, ötvössel, szűccsel stb., de számuk sosem haladta meg a tanács egy harmadát.2 Mivel Budán is, ahogy Bécsben is,3 a legtöbb polgár „betelepült” családokból származott, „beházasodással” frissítette fel magát a tanácsosi réteg. A 16. század első éveiben nincs Budán olyan család, aki férfiágon három generációnál régebb óta élt volna a városban. A városi tanács nemzetségeinek tagjait a városi kancellária által kiállított oklevelekben a többi polgártól eltérő jelzővel különböztették meg. A királyi oklevelek minden polgárt prudentes et circumspectinek és a jobbágyokat providi-nek nevezik, ezzel szemben a budai városi kancellária prudens et circumspectusnak csak a város bíróját, vagy valamely volt bírót ne1 Ld. pl. Bedeus 1858. 124-140. p.; WlTTSTOCK 1859. 127-137. p.; WlTTSTOCK 1887. 343-350. p.; FABRITIUS 1975.; Gooss 1940. 79-84., 348-386. p. [A tanulmányban előforduló személyek esetében német névalakokat használjuk, mert többnyire az osztrák történelem szereplőiről van szó. - A Szerk ] 2 K.UBINYI 1973. 71-72., 83-84., 138-141., 164-175 p. 3 Ld. pl. ENGEL-JÁNOS1 1926. 41. p.; ZATSCHEK 1949-50. 31. p.; CSENDES 1974a. 100.
