Csáki Tamás - Hídvégi Violetta - Ritoók Pál (szerk.): Budapest neoreneszánsz építészete. Tanulmányok (Budapest, 2009)
Váczi Piroska - Fekete J. Csaba: Főúri térrendszerek a dualizmus korában
Váczi Piroska — Fekete J. Csaba Főúri térrendszerek a dualizmus korában A főúri életmód hagyományos helyszínei „Azon bizonyosan nem panaszkodhatok, hogy az idei esztendőben sokat egy helyen ültem, íme most néhány hetek óta alig van két nap ugyan azon helyrül datálva."1 -írja naplójában gróf Károlyi György Csurgón 1835. július 29-én. S valóban, ha a napló csak utóbbi egy évét olvassuk is el, sorai végigvezetnek bennünket egy „napkeleti utazás" távoli helyszínein, majd hazatérve Bécs, Pozsony, Pest, különböző főúri kastélyok és a nagybirtok uradalmai tűnnek fel, nem ritkán több is egy napon. Ki élt, vagy élhetett ilyen mozgalmas életet, főleg ilyen tág határok között mozogva abban a korban, amikor a helyváltoztatás fő eszköze a ló, vagy a lovaskocsi volt, és az otthont, a többségi életformához kapcsolódó lakóhelyet sokak számára csupán egy hely jelentette, többnyire egy falu vagy város? Ha néhány szóban akarjuk megragadni az arisztokrácia életmódjának lényegét, akkor a „mozgást", a „mozgásban levest" az elsők között kell említenünk a kulcsszavak között. Ennek az igénynek, lehetőségnek, sőt kötelességnek megfelelően az arisztokrácia életének hagyományos színterei: a vagyoni hátteret biztosító nagybirtok és a politikai szerepvállalás keretei. Állandó mozgásban létük két alapvető meghatározója tehát vidék és város, ahol a tartózkodást — az egyén tényleges vagyoni helyzetétől niggetlenül — a tradicionális tevékenységek szezonálisan szabályozták. A kiterjedt birtokrendszer az ország több pontján is megfelelő lakóhelyet biztosított a családnak, de — igen jellemzően erre a rétegre — a rokonoknak, barátoknak és az állandó látogatóknak is. Általában a nyári tartózkodás helye a vidéki birtok. Ősszel pedig kezdődött a vadászidény, ami a különböző vadban gazdag birtokokra való látogatást jelentette. Bár a birtokon való jelenlét szezonális programjai remek lehetőséget nyújtottak az ott-tartózkodásra, a kastély általában ugyanúgy nem volt állandó lakhely, mint ahogy a városi palota sem. Minden helyszínnek megvolt a társas életi, politikai és gazdasági szerepköre, amely megkívánta az arisztokrácia reprezentációját adott helyen, adott időben. A téli és a tavaszi báli szezonban, a lóversenyek, a színházi évad és az országgyűlés idején az arisztokrácia szívesen tartózkodott a városban. Ez általában a családi birtokközponthoz legközelebb eső, mozgalmas kulturális életű várost jelentette: hagyományosan Bécset és Pozsonyt, a 19. század első harmadától azonban egyre gyakrabban Pest-Budát is. A lehetőségek széles választéka már önmagában mozgásra késztette ezt a réteget, így a vidéken, városon, vagy külföldön való tartózkodás természetesen oszlott meg a különböző „nyári és téli lakásokban". Tanulmányunkban a korszak neoreneszánsz példái alapján bemutatjuk, hogy a 19. század második felétől hogyan jelenik meg a főúri életformából eredő térhasználat, milyen volt ennek a térigénye. Hogyan szerveződtek a terek, és milyen rendszert alkottak városi és vidéki 1 Károlyi György naplója. MOL P 414. 9. fiók. Lad. 9/2.
