Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

A cselekvés helyi értéke: helyhatósági törekvések és eredmények - Nemzeti célok, országos–helyi érdekek és hatáskör-viták kormány és helyhatóság viszonyában

viták a politikai téren e termeken kívül, idebenn azoknak hullámai elsimultak és tiszteletet parancsolólag közeledtünk egymáshoz ”.301

Nem állította tehát különösebben nehéz feladat elé a közgyűlés a kormány bizalmát is élvező főpolgármestert, aki annak kiélezett helyzetekben is elég tes- sék-lássék módon felelt csupán meg.302 Nem fejtette ki álláspontját például a boszniai okkupáció miatt a kormány vád alá helyezését (!) kezdeményező 1878-as közgyűlési határozat alkalmával sem.303 Az említett véderőtörvényi vita alkalmával pedig, amikor annak ellenére támadták őt, hogy lényegében szabad utat engedett a kormánypolitikával szembeni megnyilvánulásoknak, a sajtóban megszellőztette esetleges visszavonulását.304 Csupán az éles, morális természetű vádat is magában foglaló megnyilvánulás esetén emelte fel szavát a kormány védelmében, mint például Dobos Józsefnek a vámunió kérdésében a kormány ellen intézett kirohanása alkalmával.305 Tekintettel arra, hogy a közjogi ellenzék városházi reprezentánsai (pl.: Andorffy Károly, Dobos József, Helfy Ignác, Légrády Károly, Máttyus Arisztid) sem törekedtek elszakadni a várospolitikai tematizációtól, alapjában véve elfogadták Ráth Károly ezen magatartását. így első alkalommal, 1879-ben történt újraválasztásakor sem vitték túlzásba a kormánypolitika direkt támogatásának vádj át, csupán annyit jegyeztek meg, hogy a főpolgármester politikai kérdések tárgyalásakor „érezteti, hogy ö a kormány jelöltje”?06

Az állam részéről az önkormányzat számára biztosított közvetlen pénzügyi juttatások nem voltak számottevőek, a kormánytól való függés inkább jogszabályi kötöttségeknél, főként azonban a hatalomgyakorlás kialakult praxisánál fogva állott fenn. A lakossági felfolyamodás törvényi garantálása ugyanis elkerülhetetlenné tette szinte minden lényeges közgyűlési határozat miniszteri jóváhagyásra való felterjesztését, ami a gyakorlatban a helyhatóság csaknem előterjesztő szerepre korlátozódását eredményezte.307 Nem hagyhatjuk figyelmen kívül ezen tényezőt

301 Pesti Napló, 1889. február 28.

302 1 872:XXXVI. te. 69. §: „A főpolgármester a végrehajtó hatalom képviselője... "

303 BFL IV.1403.a. 603/1878. kgy. sz. Pesti Napló, 1878. október 18.

304 Pesti Napló, 1889. február 28., április 26.

305 A Hon, 1876. május 5.

306 Pesti Napló, 1879. november 9.

307 A törvény nem írta elő például szabályrendeletek kormányjóváhagyását, ám azokat mégis rendszeresen féltetjesztették. StPOS, 1996. 25-26. p.

175