Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)
A cselekvés helyi értéke: helyhatósági törekvések és eredmények - Nemzeti célok, országos–helyi érdekek és hatáskör-viták kormány és helyhatóság viszonyában
zódott fontosabb várospolitikai igények és törekvések számbavételére teszünk kísérletet.298 Az említett jogszabályok - foként az intézményesített kormányzati kontroll, a középítészeti és rendészeti hatáskör-elvonások, valamint a költségvetési jog megszorítása tekintetében - az 1848-as városi törvényhez képest némileg korlátozták az egyesített főváros önkormányzatának mozgásterét. A megújult összetételű közgyűlés azonban az új keretek között is a korábbi városi öntudat hagyományát továbbvive tevékenykedett. Mind a magyar municipalizmus „ archaikus öröksége” (Kajtár István), mind a gr. Stadion-féle osztrák abszolutista községi törvény emléke, mind a Rudolf Gneist által fémjelezhető modem német „felsőbb hatósági önkormányzatiság ” kultusza élénk közéleti aktivitásra, a lokális érdekek szemléleti elkülönítésére, s azok - sokszor a kormányzati hatalommal szembeni - érvényesítésére sarkallták a helyhatóságot. Ezt a törvénynek az önkormányzati, az állami közigazgatás közvetítésére vonatkozó, valamint az alkotmányvédelmi megfontolásokból meghagyott felirati és országos jelentőségű politikai kérdések tárgyalását lehetővé tevő szakaszai biztosították.299 A fővárosi képviselők bőségesen éltek is ezekkel a lehetőségekkel, ám többnyire mégis mértékadó, s mértéktartó álláspont kialakítására törekedtek, jóllehet az 1873 és 1890 közötti időszak (gazdasági kiegyezés, boszniai okkupáció, szegedi árvíz, tiszaeszlári vérvádper, nyelvkérdés, közjogi viták nyomán lezajló tüntetések) nem szűkölködött konfliktusokban és megrázkódtatásokban.300 Összességében megállapíthatjuk, hogy a helyi politikai elit nem tekintette az Újvárosháza közgyűlési termét az országos politika „tartalékfórumának”, jóllehet a közvélemény részéről—például a nyelvpolitikai kérdések, vagy a véderővita kapcsán - érzékelhető volt ilyesfajta igény. Még Polónyi Géza, a nagy függetlenségi debatter is kénytelen volt megállapítani a véderőtörvény ügyében a képviselőházhoz intézendő felirat tárgyalásakor: „ ...hosszú évek óta bármily hevesek voltak is a 298 A jogszabályi feltételrendszer és a dualizmuskori hatalompolitikai sajátosságok elemzésére vonatkozóan ld.: SARLÓS, 1976. 111-117. p.; KAJTÁR, 1992. 68-83. p.; Vörös, 1978. 311-316. p.; Sípos, 1996. 13-27. p.; Gyám, 1998. 9-15. p. 299 1872:XXXVI. te. 2. § a-c. 300 Angliában is sűrűn fordulnak a képviselők - pl. Birmingham avagy Manchester esetében - a Parlamenthez, a helyi igényeket bizonyos értelemben országos ügyként fogva fel. ÍIENNOCK, 1973. 18-19. p. 174
