Budapest, 1896. I. - Budapesti Negyed 10. (1995. tél)

A HÉTKÖZNAPOK

lalta el és a kongresszus megkezdette a szegényügy kérdését tárgyalni. Az első előadó Tabódy Jenő dr. volt, a ki nagy tetszéssel fogadott előadása kapcsán a következő határozati javaslatot nyújtotta be: A közegészségügyi kérdések a szegényügygyei szoros kapcsolatban vannak. Ama kérdések megoldása a szegényügy rendezése nélkül alig lehetséges. A szegényügy rendezése lényegében szocziál-politikai kérdés. Az inség, a nyomor megszüntetése a czél, a melynek elérése, vagy megközelítése készítendő elő. A czél szolgálatába kell állania ugy az államnak, mint az egyháznak és az egész társadalomnak. A jelenlegi törvényes intézkedések és társadalmi intézmények a bajnak jelentékeny enyhítésére nem elégségesek. A szegényügy palliativ

4 eszközökkel nem rendezhető. A rendezés csak mélyreható szocziál-politikai törvényes intézkedéssel vihető keresztül, a melyek főbb irányelvei a következők lennének: 1. Fokozása a közgazdasági produktív munkának. 2. Az elhagyott kisdedek és munkaképtelenek közvetlen állami oltalom alá helyezése szeretetházak segedelmével. 3. Az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetén segélyezéséről szóló törvények kiterjesztése a munkásokra és cselédekre, kibővítve a baleset ellen biztosítással. 4. Harcz az alkoholizmus ellen. A határozati javaslatot elfogadtak. Tabódy után maga Teleky Géza gróf foglalta el az előadói széket s rendkívül érde4. Tüneti kezelést nyújtó. kes előadásban ecsetelte a törvénytelen, elhagyott gyermekek sorsát. Magyarországon - úgymond - a lelenczügy története rövid, de mégis tanulságos. 1864-ben Gampl Lajos pesti polgár egy lelenczházi egyesületet akart alapítani, melyre, miután élére Nádasdy Lajos gróf lépett mint elnök, nagynehezen az engedélyt megkapta. Az egyesület czéljaira mindjárt az első évben 684.000 irt íratott alá, mely összegből azonban tényleg csak 4992 frt folyt be. Az egyesület ezután folyamodott, hogy az akkor üresen állott kisczelli katonai kórházat adják át nekik, a mit ő felsége legkegyesebb elhatározásából meg is engedtek. Mielőtt az említett kórházat átadták volna, az ügy még a közegészségügyi tanács elé került, mely végre 1869-ben kimondotta, hogy lelenczházakat nem felállítani, hanem a létezőket is megszüntetni a társadalom érdeke. Ennek következtében a kormány megvonta támogatását az egyesülettől, mely többet nem hallatott magáról, a gyűjtött pénz nagy része pedig elkallódott. 1871-ben Kállay Ödön képviselő a képviselőházban határozati javaslatot nyújtott be, mely szerint a belügyminiszter utasittassék, hogy a szülő- és lelenczházak költségeit már a jövő évi költségvetésbe vegye fel. A kormány Bécsből és Prágából meghozatta az ottani lelenczházak kimutatásait, s ezzel az ügy elaludt. (Fővárosi Lapok, szeptember 16.) - A fővárosi szegénygyermekkertegylet elhatározta a választmányi ülésén,