Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)
Gerevich László: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-KORBAN
ják. így megnyervén az érsek jóindulatát, tovább folytatta a pert a budai káptalannal és a bélakúti apátsággal. Jellemző a veszprémi püspök diplomáciájára, hogy e perben ügyvédül a bányai királyi plébánost, korábbi ellenfelét sikerült megnyernie. Háromévi per után sem sikerült egyezséget létrehozni a püspök és a budai prépost között a bányai egyházat illetően, amelyet a prépost a maga területén fekvőnek mondott, és követelte mind a bányai, mind a tebeséri dézsmákat. A nagy jogi apparátussal, pápai megbízottak előtt folyó per kimenetele ismeretlen, mert az utolsó rá vonatkozó ügyirat 1298-ban perhalasztással végződik. Károly király egy 1308-i oklevél szerint elismerte a prépost birtokjogát, s ezzel a csöböradó szedésének jogát Bánya és Kereked területéről, egy 1315-i oklevélből azonban kiderül, hogy az óbudai terület borcsöbreit tovább is a király szedte, mert szükséges volt a királyi ház számára. Bár a csöbrök átadására újabb ígéretet tett, az ígéret megtartását — mint az 1355-i privilégiumból kiderül — az óbudai várnagy és a lakosság megakadályozta, s ezek a viták addig tartottak, amíg 1355-ben megszületett Óbuda emlékezetes kettéosztása 102 . (L. a II. kötet térképmellékletét.) A régi Buda eredeti területéből leválasztott Felhévíz Budavár felépülése után maga is részekre tagolódott. Mint említettük, déli része, a Szent Péter mártír-plébánia körül Újbuda, illetőleg Váralja lett. Szentjakab Felhévíz északi részén (a mai Újlakon) ugyancsak a templom körül kristályosodott ki új település: Szentjakab. 1269-ig még csak mint Buda, illetőleg Felhévíz területén fekvő Szent Jakab-egyházat említik, de 1295-től kezdve önálló faluként szerepel. Egyháza kiváltságos királyi plébánia volt, mely élvezte a kitűnő fekvésű újmáli szőlőhegyek bordézsmáit. Érthető, hogy a terület szerint illetékes veszprémi püspök minden alkalmat megragadott, hogy ezt az egyházat is joghatósága alá vonja. Sajátjaként tüntette fel említett 1247-i oklevelében, bevette az 1269-i hamisítványba is mint olyat, amelyet csak az udvari klerikusok mesterkedése tett kiváltságos plébániává, és bérbe adta ezt is 1295-ben a budai vállalkozóknak, sikert azonban nem tudott elérni, és 1296-ban kénytelen volt elismerni kiváltságos királyi helyzetét. 103 Legnagyobb szőlőbirtokosai a Kartal-nembeli nemesek voltak, a szőlők azonban fokozatosan környékbeli polgárok kezére kerültek. Birtokolt itt a XIII —XIV. század fordulója táján több budavári német polgár, sőt egy-egy óbudai és pesti magyar telepes is 104 (161. kép). Felhévíz Maga Felhévíz továbbra is megmaradt magyar lakosságú mezőgazdasági településnek. A helység egyik központja a Duna-parti vásártér (Bem József tér) volt a jenéi rév kikötője alatt. Itt laktak azok a királyi hajósok, akiket IV. Béla 1267-ben, és azok a fél fertóval adózó királyi kondicionáriusok, akiket IV. László 1277 előtt a margitszigeti apácáknak adományozott. Az erről tanúskodó oklevél egyébként felsorolja az átadott nyolc telket és a rajta élő embereket, sőt házuk milyenségével is megismertet. Megtudjuk, hogy három osztatlan telken olyan ház állott, amely pincéből és egy szobából (cellarium et una stuba) állott. 105 Ez olyanféle kétosztatú ház lehet, amilyennel a Balaton-felvidéki szőlőkben elvétve ma is találkozunk. A ház hátsó, olykor domboldalba mélyedő felén helyezkedik el a borospince, míg elülső része szabadtűzhellyel rendelkező ,,füstös szoba". A felhévízi magyar házra vonatkozó ismereteinket kiegészíti a Margit-tanúvallatási jegyzőkönyv három vallomása, mely egy szerencsésen végződött baleset körülményeiről tanúskodik. Bonc (avagy a legendák szerint Bocs) felhévízi lakos Benedek nevű hétéves fia 1273-ban egy este hazajött az iskolából. Anyja vacsorát adott neki, és befektette a tornácon levő ágyba. Az apa és két leánya éppen a szobában várt a vacsorára, amikor záporeső miatt a kőből és sárból épített ház fala kidőlt a tornác felé, és elborította az alvó gyermeket. A zajra összeszaladó szomszédok nagy munkával kiszabadították a kis Bencét a törmelék alól, de úgy találták, hogy meghalt, és kifektették az udvarra. A házbeli asszonyok siránkoztak, és fogadkoztak, hogy kenyéren és vízen böjtölnek, ha Margit feltámasztaná, de az udvaron lézengő szomszédok azt mondták: ,,Akkor támad ez fel, amikor a hét éve meghóttak !" Éjféltájban a gyermek megmozdult, mire hajnalban az apa nekiindult, hogy elzarándokoljon Margit sírjához. Alig ért haza a szigetről, Bence feléledt. Az egyik tanú szerint bömbölt, de szavát nem lehetett érteni, a másik tanú szerint azt sírta, hogy „Ne bántsatok !" Este már tyúkhúst és kenyeret kért, mire a szomszédasszony leánya hazaszaladt, és sárgadinnyét hozott neki. 106 A dinnye érési idejéről tudjuk, hogy meleg nyár lehetett, amikor a gyermeket a tornácon altatták. A szabadban való alvás azért is indokolt volt, mert az asszony a szabad kéményű, füstös szobában főzött, és nyáron a füst nehezen távozik a helységből. Ha a felhévízi házat a régi Balaton melléki házakhoz hasonlónak képzeljük el, mindkét helyisége kifelé nyílt, hosszában tornác húzódott egyik oldalán, és náddal volt fedve. Megjegyzendő, hogy az említett nyolc királyi telek közül négy lakatlan volt, ami arra mutat, hogy a tatárjárás és a vári felköltözés sokáig éreztette hatását Felhévízen.
