Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

Megyer birtokosa Izsák fia Bertalan ispán volt, abból a Franklói (Fraknói) családból, amelynek Bertalan nevű tagja még 1212-ben Erzsébet királylányt Türingiába kísérte. A birtok Megyer falutól Hártyán földig (a mai Sikátor-pusztáig) terjedt.

82 Káposztásmegyertől keletre feküdt az 1281-ben említett Nyír, későbbi nevén Palota (Rákospalota), mely nevét onnan kaphatta, hogy a XIII. század második felében palota, amolyan megerősített udvarház állott rajta. Palota, Hártyán más néven Mezőszentmárton, Szentmihály (Rákosszentmihály) és Párdi között 1346-ban Regtelek nevű puszta birtokot emlegetnek. Ez arról volt nevezetes, hogy valaha királyi igricek, „regösök" laktak rajta; innen Reg neve is.

83 Színjátszásunk előfutárainak telepe valahol Pestújhely külső határrészén kereshető. Párdi vagy Párdió falut (1467: Bargyó, 1703: Burgundia puszta), amely Zuglóban, a múlt századi Paskál-malomnál fekhetett, részben a szigeti premontreiek birtokolták. 1245 után volt itt három szolgájuk, valamint két malmuk a Rákos-patakon. A határjárás szerint részbirtokkal rendelkezett itt a budai káptalan, valamint a felhévízi keresztes konvent, míg a Szentmihállyal és Szentmártonnal (ma Sikátor-puszta) érintkező határrészen a XIV. század elején egy párdi nemes és egy pesti polgár osztozott.

84 A Rákos-patak partján levő Nemes és Nagyos falu a tatárjáráskor elpusztult. Egyikőjük lakója rejthette el 1240-ben azt a 155 friesachi dénárt és két ezüst fülkarikát, amely Rákosszentmihályon nemrég került a földből elő. A két földet néptelen állapotban a szigeti apácák kapták meg 1259-ben, és 1276-ra sikerült betelepíteniük. Nemes falu lakói 1280-ra elszöktek, Nagyost pedig alighanem a második tatárjárás tette pusztává. Mivel Cinkota mellett említik, s ezt is a Rákos-patak, valójában a Szilas patak partján, könnyen azonosítható az apácák XIV. századi falujával, amely templomáról Szentmihály nevet kapott (Rákosszentmihály).

85 Szentmihálytól délre, a Rákos-patak partján emelkedett a Farkas-halom, melyről még a XVIII. században is tudták, hogy azonos a mai Sashalommal. Ez adott nevet a Rákos-patak és a Cinkotára vezető út összeszögellésénél elterülő földnek. A föld felső sarkán, az út mellett volt 1325-ben az említett Böszörménykút. Farkashalom a tatárjárás után pesti polgárok birtokában volt; betelepítésére nem került sor.

86 Lakatlan föld volt Cinkota is, amikor az apácák 1259-ben megszerezték. Ezt sikerült betelepíteniük 1276-ra, és a továbbiakban az apácák egyik legjobban jövedelmező birtoka lett, melyre 1319-ben sikerült adómentességet kieszközölniük.

87 Cinkota délnyugati végén, a mai Mátyásföld területét Bökényföldének nevezték. Egy Bökény nevű emberé volt, aki utód nélkül halt el, s földje a királyra szállt. 1265-ben az ifjabb király, húga, Margit kérésére odaadta serviensének, Miklósnak. Ez a Miklós, aki utóbb comes címet viselt, és palotája volt Felhévízen, 1291-ben a hat ekére való földet az apácákra hagyta. Nem jó szemmel nézték az apácák birtoklását a keresztúri szomszédok, akik a XIV. század elején többször lerontották a határjeleket, elkergették a cinkotai jobbágyokat, és maguk élték földjét.

88 A Rákos-patak mellett fekvő Keresztúr, mely nevét Szent Keresztről nevezett templomáról kapta, először egy 1326-i oklevélben merül fel. Ha megtudjuk ebből, hogy birtokosa Henc fia János budavári rektor volt, nem csodálkozunk a keresztúri jobbágyok hatalmaskodásán, ismerve a budavári polgárság és a margitszigeti apácák között dúló viszályokat.

89 Bökényföldétől keletre, a mai Rákosliget területén Pósarákosa föld terült el. Valaha egy Pósa nevű ember földje volt, de 1265-re már a felhévízi keresztesek birtokába jutott. Tőle északra, a tárcsái határ felé a budai káptalan is birtokolt egy földdarabot.

90 Csabarákosát a tatárjárás előtt az Aba-nemzetség százdi apátsága birtokolta. Csak a XIV. század harmincas éveiben tűnik fel újból Csaba néven, s ettől kezdve a Széchyek birtokában találjuk.

91 Kövér vagy Kövérd néven emlegetik azt a földet, amely Pesttől keletre a Rákos-patak déli partján terült el, és részben a mai Kőbányával azonosítható. Megkapták művelésre 1244-ben a pesti polgárok, de mikor átköltöztek Budára, parlagon hagyták. Az elhagyott földet a XIV. század közepére a terjeszkedő apácák cinkotai jobbágyai vették művelés alá, ami ellen a jogaikat féltő pesti polgárok rögtön tiltakoztak.

92 Ettől délnyugatra, a mai Kispest területén előkerült XIV. századi templomromhoz helyezhetjük Ányásnyíre falut, ahová 1281-ben Űjbécs keleti határpontja felől út vezetett. A XV. században a Kapus-erdő ugyanezen Nyír, Szentfalva és Gubacs határán feküdt.

93 A tatárjárás előtt szereplő Gubacs falu csak a XV. században jelenik meg újra oklevélben, XVIII. századi térképek szerint határa onnan terjedt dél felé, ahol ma a Határ út van. A falu romjait Ballá Antal 1793-i térképe a Molnár-sziget felső vége mellett tünteti fel; maga a sziget Ballá 1784-i térképén Insula Gubacs néven szerepel.

94 Gubacs déli szomszédja Soroksár volt. Anonymus által is említett nevét arról a „Sárról", mocsárról kapta, mely Gyáltól a Dunáig húzódott; 1443-ban mint Gubacs pusztája merül fel Ógubaccsal és Kormányossal együtt. Lehetséges, hogy az Árpád-korban mai helyén nem is volt falu, mivel határában keletebbre, a „Sár" déli partján feküdt Kerekegyház falu, melynek Nyír-Palota Reg telek Párdi Szentmihály Farkashalom Cinkota Bökényfölde Keresztúr Pósarákosa Csabarákosa Kövér Ányásnyíre Gubacs Soroksár