Források Budapest múltjából I. 1686-1873 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 1. (Budapest, 1971)

BEVEZETÉS

Balra előre kijutunk a lópiacra,

8 melynek szélső vége kör alakú, befogott szekerekből összetéve. Ezek egyrészt eladásra vannak szánva, másrészt a vásárlókat és eladókat hozták ide. Egy másik kört alkotnak az eladásra kiállított szelíd lovak; a tér többi része erős cölöpökkel van körülzárva és több rekesztékre tagozódik, ezek mindegyikében 30—40 vadóc, vagy még zabolátlan ló van. Ezeket a távolból puszta ránézésre vásárolják meg a ménesből, anélkül, hogy előbb alaposabban megvizsgálták volna őket. Minden rekesztek nyitott bejáratánál 5—6 méntelepi szolga, úgynevezett csikós áll, hosszú rudakkal felfegyverkezve, s ha egy lovat kiválasztottak, ezekkel a rudakkal addig csapkodnak és vagdalkoznak a ménesben, amíg a kiválasztott ló különválik és az egyik sarokba menekül, ahol a csikósok hurokkal megfogják. Mivel a ló többé-kevésbé vad, vagy hozzákötik kötőfékkel egy szelíd lóhoz, vagy lebuktatják a földre, megkötözik és szekéren szállítják el. A vásár egy másik érdekes részlege a Duna partján van, a hajóhídtól

9 felfelé. Itt a bódékban mindenütt finomabb fazekasedényeket árulnak, a rosszabb fajta több hajón is, és a parton is ágyúgolyókhoz hasonlóan van felhalmozva. Egy mintegy félórányi hosszú szakaszon a hajóhíd és a tábori kórház

10 között a Dunán csak úgy nyüzsögnek azok a hajók, amelyeken részben bort mérnek ki, és amelyek a partokon kívül maguk is az ideszállított áruk eladására szolgálnak. Némely hajó, nevezetesen a hajóhíd fölött, faárukat hoz Felsőausztriából, közöttük nem egy olyan csekély értékű, hogy az ember alig érti meg, hogyan térül meg a közel 80 mérföldnyi szállítás költsége. Vannak ott például közönséges edények és rossz seprűk feketefarőzséből összekötve. Más hajókról messzire kiviláglik a mindenféle fajta tarkára pingált háztartási holmi, melyek rikító színe a falusiakat csak még jobban odacsalogatja vásárlásra. A hídtól lefelé tartják a közönséges hetipiacot, amely nyáron különösen megélénkül a pompás görögdinnyék árusítása folytán. Amikor a parton már hatalmas halmok tornyosodnak belőlük, még mindig lehet látni egy csomó hajót és szekeret, amelyek ugyanezzel vannak megrakva. Mivel csak pár krajcárba kerülnek, az utcán kevés olyan gyereket vagy koldust lehet látni, akik ne ezzel a nagyszerű gyümölccsel csillapítanák az éhségüket, és egyben a szomjukat is. Csaplovics J.: Gemälde von Ungarn. (Magyarországi festmények.) Pest, 1829. II. kötet, 81—84. L 8. A mai VIII., Köztársaság tér. 9. A mai V., Régiposta u. vonalától felfelé. 10. A mai V., Régiposta u. és a IX., Hámán Kató u.—Tóth Kálmán u. kereszteződése között.