Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

IV. szekció: Paraszti önigazgatás, önszerveződés, egyesülés

kultúra terjesztése érdekében. Az előadásokat - zömmel a tagok által - kisebb-nagyobb megszakításokkal 1871- és 1913 között tartották. Ezek pedagógiai, erkölcsi és világnézeti tematikába illő előadások voltak - pl.: „Mi teszi az embert, emberré?", „Egy kis szemle az erkölcsi nevelés felett", „Buzdító Szózat a népnevelés felvirágoztatása és köznépeknek jóléte érdekében", „Intőszó a szülőkhöz az iskolából kikerült gyermekeik számára", „Szocializmus", „Polgári jogok és kötelességek", „Pusztulunk és veszünk". (Az utóbbi egykeellenes referátum volt.) A gazdasági kérdésekről szólóak a dohánytermesztésről, a takarékmagtárakról, a méhtenyésztésről, a gyümölcstermesztésről, a konyhakertészetről, az erdőültetésről, fásításról, a háziiparról, a kisiparosok anyagi és erkölcsi helyzetéről, a lótenyésztésről, a fertőző állatbetegségekről, a talajnemekről, az istálló- és műtrágyákról, a föld helyes megműveléséről, továbbá a permetezési módokról beszéltek. Számos előadás hangzott el a természettudományok témaköréből is, így egyebek mellett pl.: az „erőtanról", az elektromosságról, a „légsúlyról", a fényről, a hőtanról és az égitestekről. Az egyesület első alapszabálya is egyik legfontosabb feladatának tekintette saját könyvtárának mihamarabbi létrehozását. Az indulás nehézségei miatt érdemben csak 1873-ban tudtak először foglalkozni az egyleti bibliotékával. Ettől kezdve aztán igyekeztek az állományt folyamatosan gyarapítani. Némelyik művet 5-10 példányban szerezték be, hogy a helyi népiskolai könyvtárakat is tudják fejleszteni. Pedagógiai, közgazdasági, mezőgazdasági tárgyú szakkönyveket, ill. ismeretterjesztő munkákat és szépirodalmi könyveket vásároltak. A könyvbeszerzések előtt a könyvtáros mindig kikérte az összes tanító véleményét. A tervszerű és a lehetőségekhez képest bőkezű állományfejlesztést tanúsította, hogy 1883-ban az egyesület központi könyvtárának lajstroma 106, 1928-ban pedig mintegy 200 művet sorolt fel. Ezzel párhuzamosan gyarapodtak a vidéki népiskolai könyvtárak is. 1883ban például 7 református, izraelita és katolikus iskolában már 669 kötetet használhattak a tanulók. Az előadások keretében megfogalmazottakat hétköznapi alkalmazásukkal is igyekeztek a gyakorlatban kipróbálni. Az 1874-es évet követően takarékmagtárak, 1899 után pedig tejszövetkezetek szervezésébe fogtak. Az 1870-es évtized közepétől a dohánytermesztéssel próbálkoztak, de a környékbeliek néhány esztendős kísérletezés után felhagytak vele. Főképp a téli szabadidő gazdaságosabb kihasználása érdekében szerették volna a háziipar elterjesztését. Arany Bálint tanítónak a kisiparosok nehéz helyzetével foglalkozó egyik előadása után a közgyű-