Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)
IV. szekció: Paraszti önigazgatás, önszerveződés, egyesülés
taggyűjtőíveket. A következő hatvan esztendőben sem emelkedett soha 100 fölé az alapító, a rendes és a pártoló tagok összlétszáma. A közgyűléseken évente átlag 10-77 nevesíthető személy jelent meg; hozzávéve az anonim személyeket, fél ezernél is többen fordultak meg a kör helyiségeiben. Évente - szintén - átlagban 1-46 új ember kapcsolódott a jegyzőkönyvileg is rögzített egyleti tevékenységbe. Megvizsgáltam még az egyegy személy által az egyesületben eltöltött évek számát, s azt is, hogy ezen belül hány alkalommal vett részt - a protokollum tanúsága szerint - a kör rendezvényein. A hosszadalmas és bonyolult számítások alapján megállapítható egyrészt, hogy a tagok mellett jelentős számban fogadtak vendégeket, másrészt pedig ugyanilyen jelentős volt a tagok fluktuációja is. A népnevelési egylet sikeres működését tevékeny, aktív és jó szervezőkészséggel rendelkező mag kialakulása tette lehetővé. Szalóky Dániel, az egyesület titkára és lelke ezt a következőképp fogalmazta meg: az „ügyvezetést iskola és népbarátok (helybeli és vidékünkbeli grófi urak, Rába Miklós és Szabó Kálmán) mellett plébánosok, lelkészek, jegyzők és tanítók végezték dicséretes ügyszeretettel." A tagság jelentős részben tanítókból, papokból és földművesekből állt, de a tagdíjat fizetők között a környékbeli uradalmak bérlőinek, tiszttartóinak, kasznárainak neveit is meg lehetett találni, sőt erdészt, ügyvédeket, kereskedőket és néhány iparost is regisztráltak az iratok. A felekezeti összetételt tekintve az egyesület katolikusokat, evangélikusokat és zsidókat fogott össze. Az egyesület 21, nagyrészt barcsi járásbéli települést vont vonzáskörébe, de távolabbi vidékekről is volt tagja. Az egyletben uralkodó politikai légkört egy kifejezéssel lehet jellemezni, a liberalizmussal. Ezen alapon ítélték el a tiszaeszlári per kapcsán, 1882-1884 között kibontakozott antiszemitizmust. Ez pedig egyáltalán nem volt veszélytelen megnyilatkozás, hisz az egyesület földrajzilag meghatározható működési területe pont a Dráva vidéki, erőszakos pogromba torkolló zsidóellenes zavargások centrumai (Csurgó-Gyékénye s-Berzence, Szigetvár) közé esik. A liberális szellem a tehetséges parasztemberek soraiból országos szintű politikusokat is kinevelt. Szalóky tanítványai közül az egyik, Nagyatádi Szabó István a miniszteri székig jutott. Mivel a falusi élet az évszakok váltakozásához alkalmazkodik, az egyesületnek ezt figyelembe véve kellett ismeretterjesztő tevékenységét kialakítania. A népnevelési egylet késő ősztől kora tavaszig az előadásokon, könyvismertetéseken, az olvasáson és könyvtárhasználaton, valamint az „okszerű" gazdálkodást, az egészségesebb életmódot elősegítő elméleti és gyakorlati munkán keresztül a kor modern pedagógiai elveinek alkalmazásáig és a felvilágosításig sok eszközt használt a
