Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4. (Miskolc, 1997)

FŐISPÁNOK BORSOD VÁRMEGYÉBEN ÉS MISKOLCON - A címadományozás története, a főispánság „gyakorlása"

Sándor János s. k." Figyelmet érdemel az ellenzéki lap értékelése, minősítése is: „Négy és fél évig töltötte be a megyénél és a városnál azt a magas méltóságot, amely nemcsak díszt, hanem komoly, nagy munkát is adott. Ha visszatekintünk erre az időre, amelyből három év háborúban telt el, meg kell állapítanunk, hogy bár a város életére maradandó nagy munkát a háborús viszonyok folytán nem végezhetett, mindazonáltal mindig leküzdötte a nehézségeket, amelyek a város ügyeinek előbbrevitele elé tornyosultak, s fáradhatatlanul tevékenykedett minden jó és szép megvalósítása érdekében. . . . Bár politikai nézeteivel nem értettünk egyet s e téren nem voltunk támogatói, elismerjük, hogy erőszakos sohasem volt, lehet azért, mert a háborús idők politikai tevékenységre nem is alkalmasak, lehet azért, mert nem akarta politikai viszálykod ássál az embereket egymástól még jobban elszakítani. Távozását nemcsak szűkebb környezete s politikai elvbarátai sajnálják, hanem mindazok, akik közelebbről ismerték." Érdekes, hogy Tarnay Gyula - bár szándékával, felfogásával nem egyezett - az elkövetkező években még kétszer tért vissza a politikai színpadra. Ennek oka minden bizonnyal az volt, hogy a király, bár elfogadta leköszönését, hagyott egyfajta bizonytalanságot azzal a kitétellel, miszerint „a főispáni teendőknek további ellátásával mindaddig bizassék meg, amíg . . . esetleg máskép történik intézkedés". Ekkor még nem lehetett sejteni, hogy a háborút forradalom és Tanácsköztársaság, cseh majd román megszállás követi Miskolcon. Tarnay Gyula 1917. november és 1918. október 31. között újra betöltötte a főispáni tisztet, majd a forradalom elől elvonult. A Tanácsköztársaság idején letartóztatták, s fiával, valamint Bottlik József főispánnal, Melczer Lászlóval, Görgey László képviselő és főrendiházi tagokkal és másokkal Kassára hurcolták. Itt fogházra ítélték, s Budapestre a gyűjtőbe szállították. (Három hónapos ítéletéből hat hét után szabadult ki, s tért vissza Miskolcra.) 1919. augusztus 5. és augusztus 17 között (a román megszállók felszólítására) újra a város élére került, mint a jogfolytonosság képviselője. Ekkor és ezt követően is azt tartották és írták róla, hogy „útját állotta az oktalan bosszúnak, az egyéni akcióknak, és hatalmas befolyásával olyan atmoszférát teremtett ebben a városban, amilyenre sehol az országban akkor nem volt példa." IRODALOM Karakó Béla-Vér Andor: Miskolc thjf. város társadalmi, kulturális és közgazdasági vezetőférfiainak albuma, Miskolc, 1927. 229. Sz. n.: Emberfejek: Tarnay Gyula. Reggeli Hírlap, 1923. március 25. Tarnay Gyula: A miskolci megfigyelőállomás létesítésének, építkezésének, működésének története. Miskolc, 1916. Thurzó Nagy László: Miskolci lexikon. A politikai élet, a közigazgatás, a tudomány, a Miskolci Jogakadémia, tudósok, orvosok, mérnökök, múzeumi néprajzi kutatók és történetírók című kötete. Budapest 1965. I/ A. 14, 17, 22, 23, 24, 26, 46, 50, 51. FORRÁSOK B.-A.-Z. m. Lt. IV. 803/a. 1131. kgy/1912. B.-A.-Z. m. Lt. IV. 803/a. 1132. kgy/1912. B.-A.-Z. m. Lt. IV 803/a. 1. kgy/1913. S m ír.zóHúuérára: Qi\ TfIRNfW 6YUm \ í J