Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)
BARANYA MEGYE A RÓMAI KORBAN Fülep Ferenc—Sz. Burger Alice - Baranya megye a római korban
A község belterületétől Ny-ra kb. 2,5 km távolságra, földmunkák során, nagyméretű római épületeket pusztítottak el, amelyek kiterjedése kb. 250 m hosszú volt. Ezen a területen nagyszabású épületmaradványok, 520x350 cm nagyságú, 7 cm vastag terrazzópadló, kőhasábok, rengeteg tetőfedőcserép- és téglatöredék került elő. Az edénytöredékek között barna és vörös festésű, finoman iszapolt edénycserepek akadnak, sőt több terra sigillata tál töredéke is. Egyes falakon ,,in situ" voltak még falfestmény maradványok, amelyek egyébként nagy területet borítottak töredékek formájában. Egyik helyen néhány ablaküveg darabka is előkerült. Az ásató, Kováts V. szerint a földmunkával elpusztított, ill. a leletmentéssel felkutatott többezer nr-nyi területen mindenütt láthatók a felszínen római épületek törmelékei és edénycserepek. Amint a nagyszabású romokból következtetni lehet, ezen a területen nagy kiterjedésű, faluszerű település vagy jókora villagazdaság feküdt. Az edénycserép töredékekből következtetve korukat a I—II. sz.-ra tehetjük. Ezzel nagyon jól összevág az a 69 db-ból álló kincslelet, amelyik 1825-ben került elő a területen, s amelynek legkorábbi vereté Otho császárral (i. sz. 69.) kezdődik, és a flaviusi dinasztia tagjain, Traianus, Hadrianus, Antoninus Pius császár veretein keresztül Lucius Verus és Marcus Aurelius császár vereteiig terjed, és így a II. század második felével zárul. Az éremleletből következtetve, ezt a Sopianae közvetlen közelében lévő települést is a kvád-markomann-szarmata háborúk pusztításai semmisítették meg. Következő településünk, amely e feltételezett út vonalába esik, Görcsöny határában található. Görcsönyről egy töredékes sírkő maradt ránk, amely csupán két betűt őrzött meg. Ismerünk viszont a múlt századból egy oltárkövet a Regényei dűlőből, amelyet, felirata szerint, Juno istennőnek ajánlott fel egy itáliai eredetű család. Az oltárkő kora a II—III. századra tehető. Tovább haladva DNy felé. Kisasszonyfára érkezünk. A Körösi dűlőben későrómai téglasírt találtak, üvegedénnyel, bronzfibulával, övcsattal, gyűrű töredékével. A sírt I. Constantinus és II. Constantius érmei keltezik a IV. sz.-ra. Ettől a sírtól É-ra még egy másik, melléklet nélküli sír is előbukkant. A következő állomás Magyartelek, ahol római kori sarló és vaskasza került felszínre, szórványleletként. DNy felé tovább haladva, Mónosokor község határában, a Köves mezőn, nagyobb kiterjedésű római villa vagy kisebb település nyomai láthatók, az elszórt tégla- és habarcsnyomokból következtetve. Ugyaninnen római bronzszobrocskát is említ az irodalom. Az említett római villától kb. 500 m-re, Okorág határában került elő 2 ezüstfibula és 3 sodrott ezüst karperec, amelyek bizonyára összefüggenek azokkal a múlt század végén ugyancsak itt talált ezüstfibulákkal és karvédő tekercsekkel, amelyek elrejtett kincsleletből származhatnak. Az okorági kincslelet darabjai a római foglalást közvetlenül megelőző időből származnak, és olyan tulajdonos birtokában lehettek, aki már ismerte a latin betűs írást, mivel egyes darabokon bevésett latin betűk láthatók. Az ettől DNy-ra fekvő Sellye határában a múlt században többszáz darabból álló római éremlelet került napvilágra, amely a Gallienustól Dioc-