Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Fogarassy László : A magyar-délszláv kapcsolatok katonai története 1918-1921

A MAGYAR-DÉLSZLÁV KAPCSOLATOK KATONAI TÖRTÉNETE 1918-1921 FOGARASSY LÁSZLÓ Az első világháború utolsó hónapjaiban a horvát-szlavonországi erdőkben buj­káló zöldkáderek, amelyek az osztrák-magyar haderő szerb és horvát nemzetiségű szökevényeiből verődtek össze, több ízben a Dráván is átmerészkedtek, hogy So­mogy és Baranya lakosságától élelmiszert harácsoljanak. Ezért az osztrák-magyar hadvezetőség 1918. október 27-én elrendelte a Dráva mentén egy tizenhat karha­talmi századból álló kordon felállítását, amelynek parancsnokául kinevezte Ber­nátsky Kornél ezredest, Kaposvár székhellyel. Az intézkedés jókor jött, mert a hor­vát szábor október 29-én kimondotta az elszakadást Magyarországtól, a horvátok tehát önálló állammá alakultak. Ennélfogva a Dráva menti kordonvonal automati­kusan átalakult határőrséggé. Az időközben lezajlott budapesti őszirózsás forra­dalom miatt Bernátsky ezredes csak november 2-án tudott elutazni Kaposvárra. E forradalom megszervezője, a 11-es katonatanács egyik tagját, Hüttner Sándor századost osztotta be Bernátsky ezredes mellé, aki azonban az indulás előtt azzal köszönt el tőle, hogy neki mosta Katonatanács ülésére kell mennie. Bernátsky azon­ban sem Hüttner, sem a 11-es Katonatanács más tagját Kaposvárott nem látta, pedig akadt volna munkájuk. A zöld káderek jelentős része még a háború vége és Horvátország önállósulása után sem tért vissza lakóhelyére, illetve helyőrségeibe, hanem együtt maradt, sőt több helyütt zsákmányolás végett megpróbáltak átkelni a Dráván. A magyar kar­hatalom azonban mindenütt visszakergette őket. Ugyanakkor azonban megkez­dődött a magyar határőrség bomlása is. A legénység kezdett önkényesen haza­szivárogni, egyes századoknál megtörtént, hogy naponta tíz-húsz ember, sőt volt olyan nap, amikor harminc ember is eltávozott. November második felére a kor­donőrség összes emberei elszéledtek, mire december 1-én Bernátsky ezredes el­kedvetlenedve leköszönt funkciójáról. 1 Hogy a kordonőrség elszéledéséért első­sorban a kaposvári Nemzeti Tanács hadseregbomlasztó agitációja okolható, az abból is nyilvánvaló, hogy ennek a titkárát Stromfeld Aurél ezredes emiatt felpo­fozta. Stromfeld, aki egy csapatszállítmánnyal az olasz frontról tartott hazafelé, tovább látott, mint a wilsoni pacifizmus kritikátlan hívői: tudta, hogy a forradalom­nak is szüksége lesz használható haderőre. 2 A magyar közvélemény sokat várt gróf Károlyi Mihály, az antantbarát miniszter­elnök belgrádi útjától. Erdős Renée még verset is írt rá. Azonban az az ellenséges fogadtatás, amelyben november 6-án Fronchet d'Esperey francia tábornok része­sítette, a legpesszimistább várakozásokat is felülmúlta. A fogadtatás részletei, va­lamint Franchet tábornoknak barátságtalan kijelentése Csernyák százados, a Ka­tonatanács elnökének bemutatásakor, az irodalomból ismeretes. Pedig mind Cser-

Next

/
Oldalképek
Tartalom