Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)
TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Koroknál Ákos: Az 189ó. évi választások Délkelet-Dunántúlon
A csurgói kerületben a Szabadelvű Párt egyáltalában nem számított győzelemre, de a küzdésre elszánta magát. A kiterjedt Inkey-birto'kok nem biztosítottak egyértelmű győzelmi esélyeket a kormánypártnak. Vele szemben álltak a nagy Zichy- és Festetich-hitbizományok. A Szabadelvű Párt számára már az is kedvező volt, ha a Néppárttal szemben a függetlenségiek jönnek be. Egy-egy parasztgazdaságra átl. 15 kat. hold jutott, amelyek 82 százalékát saját kezelésben művelték. A kerület 1875-től 67 százalékban függetlenségi, 48-as politikai nézeteket vallott. 1896 júliusában jelentek meg az első hírek a helyi lapokban, hogy a függetlenségiek Szalay Károly kaposvári ügyvédet és földbirtokost kívánják felléptetni. Szalayt, aki az Ugron-frakcióhoz tartozott, a Néppárt is támogatta. Ez már önmagában is jelezte a kormánypártnak, hogy a választáson heves küzdelemre számíthat, s nem egy megosztott ellenzékkel kell a harcot megvívnia. Néppárti jelölt nem is indult a kerületben. K,s Szalay taktikus, helyi színezetű politikát folytatott. Az anyakönyvvezetői új állások betöltésénél pl. elérte, hogy a kerületben közkedvelt Unger Samut nevezzék ki, s ezzel legalább 300 luteránus szavazót nyert meg. 149 A választási kampányban Szalay néppárti és antiszemita nézeteket hangoztatott. Ha miniszter lenne - mondotta —, akkor az adókat csak a zsidók fizetnék, és az urak birtokaiból is kapna a „szegény nép". Izgatásai miatt a horvátok lakta Porrogra és Zákányra katonaságot kellett kivezényelni. Szalay, hogy minél több választót nyerjen meg magának, több helyütt a Kossuthfrakció hívének vallotta magát. 1 " 10 Végül is heves harcot kellett vívnia a SZEP-jelölt Kenedi Gézával szemben, és csak 207 szavazat-többséggel nyert. 131 A választás idejére Csurgóra katonaságot is kivezényeltek, nehogy a közrend felboruljon. 1 '- Szalay képviselőségének ez volt a negyedik soron következő ciklusa. A 63 éves képviselő neve a tiszaeszlári perben vált ismertté, amelyben özv. Solymosiné magánvádlójaként jelent meg. Antiszemita fővárosi lapalapítási kísérlete azonban még 1885ben megbukott. Szalay az új képviselőházban az Ugron-frakció egyik vezető egyénisége lett, feladva korábbi antiszemita pártállását, de továbbra is hangoztatva antiszemita nézeteit. KAPOSVÁRI VÁLASZTÓKERÜLET A kaposvári kerület kormánypárti esélyei is meglehetősen kedvezőtlenül alakultak 1895 közepén, bár a Tisza-korszak kezdetétől a Szabadelvű Párt 39 százalékos sikert vallhatott magáénak. Az 1895—96 fordulóján lezajlott tisztújítások azonban Kaposvárott kedvező eredménnyel zárultak. A város kormánypárti polgármestert választott, jóllehet Kaposvár a megyei ellenzéki mozgalom fészkének számított. A gr. Somssich-, a hg. Eszterházy- és gr. Festetich-birtokok és hitbizományok mellett a kaposvári kerületben igen erős volt az önálló kisbirtok. Egy-egy kisparaszti gazdaságra átl. 22 kat. hold jutott. A kormánypárt ennek ellenére Vörös László kereskedelemügyi államtitkár személyében 1896-ban visszahódította a kerületet a Függetlenségi és 48-as Párttól. A sikerhez nemcsak a jelölt személyisége járult hozzá, hainem a kormánypárti nagybirtokosság és az ahhoz kötődő bérlői réteg támogatása is. A kaposvári választási mozgalmak szeptember végétől élénkültek meg. A város polgárságának egy része — mely Kaposvár felemelkedését óhajtotta — a korábbi merev ellenzékiségnek tulajdonította a város gazdasági stagnálását. Ez a réteg úgy vélte, hogy egy befolyásos kormánypárti jelölttel biztosítható a város felvirágoztatása. m A kormánypárti polgárság ezért küldött deputációt Vörös államtitkárhoz a fővárosba. lr>1 Az államtitkár személyében vélték megtalálni azt az összekötőt, akinek révén a város a fejlődéséhez nélkülözhetetlen állami kedvezményeket elnyerheti. [ ~'~' Vörös 1871-től a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumban a vasútügyek szakértőjeként tűnt ki. Győzelmét elősegítette, hogy a kaposvári kerületben az ún. régi „elvi" ellenzékiek vagy kihaltak, vagy pedig visszavonultak a politikai életből, s így a városban az „elvek harca" már rég megszűnt. A Függetlenségi és 48-as Párt ugyan állított Vörössel szemben ellenjelöltet Kapotsfy Jenő személyében, de ez közvetlenül a választások előtt viszszalépett. A mögötte felsorakozók így vezér nélkül maradva — a helyi sajtó szerint — átpártoltak a Szabadelvű Párthoz. Ugyanakkor Kapotsfy nem is bírta teljességében a függetlenségiek bizalmát, mert sokan a szélsőséges Ugron-frakció hívének tartották és nem a Kossuth Ferenc vezette ún. „liberális vonal" emberének. Kapotsfy visszalépését bár a helyi függetlenségiek Nagy Ákos jelölésével kívánták ellensúlyozni, de ő
