Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TELEPÍTÉSI ÉS NÉPESSÉGÖSSZEÍRÁSOK A 17—19. SZÁZADI BARANYA MEGYÉBEN - Szita László: Szerbek visszavándorlása Baranya megyébe a szatmári béke utáni években

Szerbek visszavándorlása Baranya megyébe a szatmári béke utáni években SZITA LÁSZLÓ I. Bevezetés A Baranyai Hely történetírás 1974/75. évi kötetében közzétettem a Rákóczi szabadságharc alatti Baranya megyében lezajlott szerb csapatok és a kuruc hadsereg közötti hadjárat dokumentumainak azokat a részeit, amelyek a magyarság és a szerbség között kirobbant háborút a maga kegyetlen valóságában mutatták be.' Hangsúlyoztam és ebben a munkámban is rá kell mutatnom, hogy a szerb—magyar ellentétek gyökerét csak az objektív forrásfeltárás fényénél vizsgálhatjuk meg. Fontos vizsgálat ez, mert évszázadok folyamán újra jelentkező ellentétek okait segít megérteni és megmagyarázni. Dolgozatom bőséges dokumentumokat tartalmazott arra vonatkozóan, hogy a szerb határőrvidék fegyveres csapatai, amelyeket a Habsburg udvar felbújtására a Dunántúlra irányítottak, a legkíméletlenebb hadjáratban pusztították különösen Baranyát, Tolnát, valamint Somogy megyét. Nem kímélték sem a magyar, sem a nem szerb délszláv helységek lakosságát. Akit elértek kardélre hánytak, falvakat megtizedelték, városok polgárságát felkoncolták.

7 A falvak állatait elhajtották, és amikor Sándor László, majd Bottyán tábornok csapatai megfutamították őket, a jószágokkal a Dráva vonala mögé menekültek vissza. A Baranya megyében megtelepedett szerb lakosság, amely 1686 után békében élt a magyar lakossággal, a pravoszláv egyház pópáinak agitációjára, továbbá a pécsi püspökség uniós törekvéseivel járó kiváltságaik csökkentésének hatására, szembe fordult a magyarsággal. Az 1704. évi kuruc támadások átcsaptak Szlavóniába is és hasonló kemény eszközökkel folytak. A kurucok 1704. évi hadjárata a Baranya megyében 1690—1703 között megtelepült szerbeket kimozdította helyükből és elűzte szlavóniai területre, ahonnan csak a magyar szabadságharc leverése után, a Szatmári békét követően tudtak visszatérni.

3 A visszatérés, a letelepülés, a letelepítés mind fontos mozzanatok a baranyai nemzetiségi struktúra kialakulásában. E kérdéssel foglalkozva találtam érdemesnek közre adni egy speciális forrást, amely a baranyai helytörténeti kutatás számára több mint félévszázada hozzáférhetetlen volt. 1921-ben, az antant—szerb megszállás végetérvén, az akkori szerb főispán Pandurovics László, egyéb fontos megyetörténeti dokumentummal együtt magával vitte a: „Conscriptio Rascianorum, in Annis 1711, 1712, 1713 ex Sclavonia redeuntium..." néven keletkezett összeírást. A Magyar — Jugoszláv államközi szerződés alapján 1965-ben a Baranya megyei Levéltár is visszakapta iratainak egy részét. Visszakerült a szerb visszatelepülést dokumentáló fontos kötet is, amelynek legfontosabb részeit tesszük közzé. A forrást azért tartjuk nagy jelentőségűnek, mert közrebocsátásával igen sok téves megállapítást helyesbíthetünk a szerbek betelepüléséről. A forrásunk döntő bizonyíték a visszatelepülő szerbség anyagi kultúrájára, termelési szisztémájának értékelésére. A visszatelepültek származása, neveik anomasztikai értékelét