Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)
TELEPÍTÉSI ÉS NÉPESSÉGÖSSZEÍRÁSOK A 17—19. SZÁZADI BARANYA MEGYÉBEN - Nagy Lajos: A Baranya megyei Batthyány uradalom népessége és javai 1701-ben
A Baranya megyei Batthyány uradalom népessége és javai 1701-ben NAGY LAJOS A Császári Udvari Kamara 1700-ban adta át Baranya megyei népes és lakatlan falvai, pusztái egy részét gróf Batthyány Ádámnak. Az átadott birtok a Misleny—Kistótfalu— Töttös—Boly—Misleny falvak közötti négyszögben terült el. Az átadás feltételeit egy másik tanulmányunkban ismertetjük részletesebben. 1 1701. május 12-én, bizonyára az új tulajdonos megbízásából, befejezték az átadott uradalom összeírását. 2 Az okirat egy 1772. január 3-án hitelesített, magyar másolatban maradt fent a Batthyányak bólyi uradalmi levéltárában, onnan került a Baranya megyei Levéltárba. 3 A másolatba az összeírok nevét nem írták át; latin nyelvű hitelesítéssel Hoitssy és Dömöter (Ferenc) megyei tisztségviselők látták el. Az összeírást az új uraság számvetésének tekinthetjük: az összeírok számba vették a birtok területén lakó embereket, azok családi körülményeit, honnan és mikor származtak az uradalom területére. Az utóbbival, bizonyára, azt akarták megtudni, milyen termelési szintet várhatnak tőlük, és milyen kiváltságokban, kedvezményekben részesülhetnek. Öszszeírták a háború és járványok dúlta területen a jobbágyok birtokában talált állatok számát; nemcsak a — mai szakkifejezést használva —• fő energiahordozó ökröket és lovakat, hanem a lakosság táplálkozása és ruházkodása szempontjából nélkülözhetetlen más lábasjószágot is. Felbecsülték, van-e elegendő szántójuk, szőlőjük, erdejük és az milyen állapotban található. Figyelmük kiterjedt a malom állagára, tulajdonjogára, van-e elegendő vize, el tudja-e látni a környéket. Az összeírásból nem tűnik ki az a vallási türelmetlenség, amely a korra jellemző, és amelyet Radanay pécsi püspök az újjászerveződő római katolikus klérussal együtt tanúsított a megye területén. Ez is bizonyítja azt a másutt is tapasztalt megfigyelést, hogy a világi földesurak többsége inkább törekedett a munkáskezek megtartására, mint a jobbágyaik kétes kimenetelű katolizálására. A birtokbavétel esztendejében, 1700-ban, tapasztalható jelentős rác betelepedés az uradalom területére is ezt bizonyítja. Az összeírok, ahol volt, megemlítik a falvakban, vagy a határukban talált templom és kolostor romokat. Az évszázadok óta néptelen kolostorok nevére már nem emlékeztek (Trinitás, Szt. László). 4 Az összeírt délszlávok közül kevesen voltak régi lakosok lakhelyükön tehát olyanok,, akik a török korban már itt éltek. Az összeírás előtt 10—12 évvel betelepedettek valószínűleg Csernovics Arzén népéhez tartoztak. A később jöttek szórványosan szivárogtak fel a mostohább balkáni belpolitikai és gazdasági viszonyok elől; az otthoninál gazdagabb, szabadabb baranyai földön új hazát kerestek. Lehetséges, hogy a Csernoviccsal kivándoroltak kapcsolatot tartottak az otthon maradtakkal és bátorították őket a kivándorlásra. A kamarai gazdálkodás is bizonyára kedvezett nekik. Feltűnően sokan telepedtek le az uradalom területén 1700-ban. Valószínűleg ebben már Batthyány embereinek is része volt, bár a régebbiek között akadt olyan jobbágy is, aki nem