Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-01-01 / 1. szám
2 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2008. január AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG P. O. BOX 7416 BALTIMORE, MD 21227-0416 USA T/F 410-242-5333 E-mail: akacfal215@aol.com Kiadó/főszerkesztő: Soós József Előfizetés díj egy évre 32 dollár. Nyugdíjból élőknek (csak USA) 30 dollár. Kanadába 35 dollár. Tengerentúlra 49 dollár. (Külföldre borítékban cs csak légipostával küldhetjük.) Az előfizetést USA- dollárban és USA-bankra szóló csekkel vagy pénzesutalvánnyal kell fizetni. A lapban megjelent írások nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztő véleményét, és azokért minden esetben szerzőik felelősek. Kéziratokat, fényképeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Javítás jogát fenntartjuk. Szabályosan gépelt, rövid, kijavított, és e- I mailen küldött írások a közlésnél előnyben részesülnek. ÚJ-ÉV... Ó-ÉV Jövetelére vígan készülődvén, dínom-dánom jelezte érkezését. Reáruházott díszes öltözéke: megannyi terv, ígéret, reménység. Rég letűnt korok, évek utódaként érkezett ragyogva, vidám-lelkesen, hogy ifjú, tüzes tetterőtől fűtve átvegye uralmát győzedelmesen. ...És elkövetkezett a leszámolás. Tervek, remények, lelkes ragyogásból vajon mimaradt meg a továbbadásra? Mi vált valóra ígéretadásból? Erejét veszítvén, a vég felé ballag. Meghajlott vállát nehéz teher nyomja, valóra nem váltott igéretadások. Könnyfakasztó, gyászos tragédiák súlya. Utolsó útjára tisztességet adván akad még talán, aki nem tagadja: jót is hagyott hátra, szidalom ne érje. Mit tehet ő róla? - Ez az ÉVEK sorsa. ...Visszatekintvén, mielőtt letűnne, egy pillantást vált az új jövevénnyel. - Ott várakozik már hódolók körében, ifjú-lelkesen, tetterős fölénnyel... Panajoíhné László Márta Kérjük, újítsa meg előfizetését! Mit jelent az anyanyelv? Hallatlan kincset, családot, otthont, szülőhazát... Kétségtelen, hogy az anyanyelv ápolása, az anyanyelvi műveltség szorosan összefügg a kulturális fejlődéssel, a műveltségi szinttel. A széles látókörű, igen termékeny kutató és tudós, Bérezi Géza megállapításai mély igazságot sugallnak, mint pl. azt, hogy “az emberi elme nagyszerű alkotásai között aligha van még egy, mely alapvető fontosságban vetélkedhetnek a nyelvvel. A nyelv a gondolataink, érzelmeink kicserélésének ez a mindennapi használatú eszköze mindennemű emberi fejlődésnek egyik legfőbb tényezője, sőt feltétele... Valóban emberinek mondható társadalmat máig kezdetleges fokon sem lehet valamelyest nyelv nélkül elképzelni. S a "nyelv" mindenki más számára elsősorban az anyanyelv. Idegen nyelvet meg lehet tanulni, sőt esetleg kivételesen igen jól is lehet tudni, de szinte sohasem úgy, mint az anyanyelvet, melynek minden elemét ezer meg ezer emlék színezi és tölti meg tartalommal, mely egész nevelkedésünket, fejlődésünket kiséri, sőt bizonyos fokig gondolkodásunk formáit is meghatározza. “A nyelv fontosabb, az alkotmánynál is. Új alkotmányt szerezhet a nemzet, de új nyelvet nem, mert akkor már megszűnt magyarnak lenni.” (Felsőbüki Nagy Pál) Szívesen idézem a szinte már szállóigévé vált megállapításokat: Kisfaludy Sándor például így vallott: “a nyelv a lelke a nemzetnek”: Kölcsey imigyen: “nemzeti életet nemzeti nyelv nélkül gondolni sem lehet”. Szívbemarkolóan hatnak Kosztolányi szavai (Ábécé a nye/vrő/ és a Ié/ekrő/), amikor ezt mondja: “az a tény, hogy anyanyelvem magyar és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Nem külsőséges valami, mint a kabátom, még olyan sem, mint a testem. Fontosabb annál is, hogy magas vagyok-e,vagy alacsony, erős-e vagy gyönge. Mélyen bennem van, a vérem csöppjeiben, idegeim dúcában; metafizikai rejtélyként. Ebben az egyedülvaló életben csak igy nyilatkozhatom meg igazán. Naponta sokszor gondolok erre. Épp annyiszor, mint arra, hogy születtem, élek és meghalok.” Aki nem tiszteli anyanyelvét, nem tiszteli felebarátját sem. Az anyanyelv megbecsülése egyszerre önmagunk és mások megbecsülése is. Nem lenne szabad elfelejtenie senkinek, ahogy Buffon mondta: “A stilus maga az ember”! Bonaniné, Tamás-Tarr Melinda, Budapest
