Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-07-16 / 29. szám

2

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

July 17, 1953

A BERIA ÜGY

(Folytatás az 1-ső oldalról)

A béketanács nagy konferenciájáról

Európából Amerikába, az Egyesült Államokba helyeződött át...

A tőkésrendszer vezetői tudatában voltak ennek és már a második világháborúban sorozatos lépéseket tettek arra nézve, hogy ezt a roppant hatalmi eltolódást — a szocializmus javára és saját rendszerük rovására — legalább részben helyrehozzák. Mig a második világháború tombolt, ebbéli ténykedésük “földalatt” folyt. Lázasan és nem minden eredmény nélkül plántálták ügynökeiket a népi demokráciákba és másutt is. Hogy mily sikerrel, arra elég ha Tito Jugoszláviájára hivatkozók. Kevesebb sikerük volt, bár roppant veszélyesnek bizonyulhatott volna próbálkozásuk Rajk- kal, Slanskyékkal, Kosztovékkal, stb. A második világháború után a földalatti aktivitásukat, a hidegháború politikájával párosították.

★

önámitás volna azt mondani, hogy a hitleri hadigépezet rárontása a Szovjetunióra nem jelentett roppant katonai és gok tekintetben politikai válságot js a Szovjetunió soknemzetiségű államának. Mint tudjuk, az első világháborúban a soknemzetiségű államok elsőknek omlottak össze a háború tüzpróbájában. Nyílt titok, hogy az osztrák-magyar monarchia katonailag már 1916-ban összeomlott és attól kezdve a német hadsereg ereje tartotta össze az 1918-i végső összeomlásig.

A Szovjetunió, amely nem kevesebb, mint 157 különféle nemzetiségből tevődik össze, túlélte azt a katonai csapást, amely minden már államot szétzúzott volna. Ám ez a csapás nem múlt el nyom nélkül. A Szovjetunió határain belül, akkor, 1941—42-ben, miként kisebb mértékben még most is — voltak burzsoa nacionalista maradványok, árulók, akik hajlandók lettek volna behódolni a náciknak, hogy az ő kegyelmükből és mint az ő vazallusaik uralkodhassanak népük fölött. Voltak ilyenek az ukránok között és voltak más nemzetiségek, többek között a georgiaiak között is.

Miként a N. Y. Times julius 13-iki számában most napvilágra került, e disszidens georgiaiak egy csoportja, AMELYBE TITOKBAN BELETARTOZOTT BERIA IS, megközelítette a náci hadvezetőséget azzal az ajánlattal, hogy megnyitják a frontot a kaukázusi náci csapatok előtt, ha Hitler beleegyezik egy georgiai vazallus állam létesítésébe. Hitler, aki akkor úgy érezte, hogy neki nincs szüksége senki támogatására, visszautasította az ajánlatot.

Hogy Beria áruló tevékenysége innen, vagy régebbről datálódik, azt nem tudjuk. Azt sem tudjuk, hogy mi volt á í\í„ Y. Times célja e szenzációs leleplezés nyilvánosságraho- zatalával. De két dolog bizonyos. Az egyik az, hogy alátámasztja a szovjet kormány vádjait Beria áruló mivoltáról. A másik pedig az, hogy amerikai köröknek az itteni georgiai renegátok révén tudomása lehetett Beria és a nácik kapcsolatairól és e tényt felhasználhatták arra, hogy Beriá- ból —,a leleplezés fenyegetésével — besúgót, szabotőrt és árulót csináljanak. Erre nézve meglehetős belföldi gyakorlattal és tapasztalattal rendelkeznek. Beria szabotőr munkájára ugyancsak a N. Y. Times hoz bizonyítékot, amikor megemlíti, hogy a súlyos kudarcnak bizonyult úgynevezett bolkhozvárosok “agrogorod” ok Beria javaslatára készültek 1949-ben.. A szovjet kormánynak e terveket súlyos károk mellett 1950-ben fel kellett adni.

Beriának a nácikkal való titkos érintkezés után sikerült álcáznia magát és folytatta működését a Szovjetunió legmagasabb pozícióiban — mindaddig, amig a szovjet Kommunista Párt Vezetősége le nem leplezte és ártalmatlanná nem tette.

Ha a Beria ügyet EBBŐL a szemszögből nézzük — és itt hangsúlyoznunk kell, hogy a Beria ügynek még sok más ágazata van, amelyek minden bizonnyal felszínre fognak kerülni a tárgyaláson —, akkor helyesebb perspektívában mérlegelhetjük az ügyet és elkerülhetjük azt, hogy beleessünk a tőkésrendszer ügynökei által tudatosan épített szellemi és politikai csapdákba.

A Szovjetunió roppant ketonai erőnek bizonyult a második világháborúban — bár azt megelőzőleg is sikerült az ellenségnek ügynököket helyezni legmagasabb köreibe, (Trocki, Tukacsevszki). A Szovjetunió gazdasági fejlődését most már minden józanul gondolkodó embernek be kell látni és el kell ismerni. A Szovjetunió döntő tényező a béke fenntartásáért és biztosításáért folyó nemzetközi küzdelemben.

De ugyanakkor, meg kell értenünk azt is, hogy az a tőkésrendszer, amely megszülte a maga Hitlerjeit, Mussolini- jait, Titóit, Kajkjait, szüntelenül munkában van, hogy a belülről gyengítse a szocialista világrend: zert. A történelmi vajúdások mai kora, nemcsak a haladásért, szabadságért, demokráciáért élni és halni tudó hősök millióit adja a világnak, hanem a Beriákat is. Ezt tudomásul kell vennünk, meg kell értenünk. De végeredményben a Beriák nem a szocialista ^rendszer gyengeségének bizonyítékai, hanem azon erőkké, amelyek már nem képesek más módon lassítani az emberiség előhaladását, mint árulókkal, kémekkel, renegátokkal és ami azt illeti könyvégetésekkel, McCarthykkal és McCarranokkal s a végső stádiumban atombombával.

Deák Zoltán

— Saját tudósitónktól —

A konferencia a legszebb volt, amit el lehet képzelni. Az ismert neves békeharcosokon kívül, mint Ilja Ehren- burg, Anna Seghers, Eugenie Cotton, Wanda Wassilewska, Jean Lafitte, stb. kívül sok olyan volt ott,, akik eddig nem vettek részt, de sok olyan országnak volt ott küldötte, amelyek idáig nem képviseltették magukat.

Az indiaiak közöt,t egy fiatal férfi fehér ruhában, testhezálló kabátban és fehér sapkával a fején keltett figyelmet. Egy másik idős ember, hosszú fehér szakállal és hófehér turbán ékesíti fejét. Egy kis zömök ember, sötét- bőrű, narancs szinü nemzeti i viseletben, valami Gandhi- féle kinézésű ruhában. Egy másik idős ember vállig érő göndör ősz hajjal.

Ott van egy csomó lelkész. Egy magas, markáns arcú pap vonja magára figyelmemet. Nyakában nagy kereszt lóg öt nagy rubinnal. Megkérdeztem tőle, honnan jött. Helyette egy magyar pap, polgári ruhában, válaszolt s mondja, hogy az illető hollandiai. ő maga bemutatkozik: Péter János vagyok, örömmel fogok vele kezet, mert tudom már, hogy Magyarországon ő az egyik leglelkesebb béke- hirnök.

Megismerkedtem Veres János íróval is. Csizmás, bajuszos bácsi, minden szava nagy értelmet, széleskörű tudást, árul el és emellett nagyon szellemes társalgó. Természetesen Amerika, az amerikai békemozgalom és az amei’ikai magyarság iránt érdeklődik és Rosenbergékről. Akkor még nem végezték ki őket.

A tanácsgyülésen rengeteg jelentés hangzott el s ha valamelyik delegátus országának silány helyzetéről jelentett is, de záróul ott volt az a kijelentés, hogy a békemozgalom erősödik.

De a legbiztatóbb az volt, hogy minden egyes ország delegátusa nagyon bizakodott a koreai háború befejezésének közeledtével a békéhez való további lépések lehetőségében. Sohasem látszott még annyira lehetségesnek a komoly kérdéseknek a tárgyaló asztaloknál való elintézése, mint most és a\ határozati javaslatok között, ez a kérdés az első és legfőbb tárgy.

Kihangsúlyozza ez a javaslat, hogy ne kezdjük úgy a tárgyalást, hogy kész formulát vigyünk, csak azt a gondolatot, hogy békét akarunk s javaslatok, engedmények, más országok önállóságának figyelembevétele és tisztelete meg kell hozzák a kivánt eredményt.

Nagyon érdekes volt Cza pik Gyula, egri érsek felszólalása. Czapik érsek papi ruhában volt, széles biborvösörs övvel és ugyanilyen szinü kis sapkával a fején.

— Amit tit szándékozom elmondani, tömören összefoglalhatom két rövid szóban: Békét akarok!

— Békét akarok, mert ember vagyok!. .. Békét akarok, mert egyházamnak hű fia 1 vagyok!... Békét akarok, mert hazámnak hű polgára vagyok! Hazám népe. .. kétszer szenvedte át' az anyagi és erkölcsi pusztulások vé szét. Érthető, ha irtózik egy harmadik világháború szörnyűségeitől.

Az összes jelentésekből Wanda Wassilewska, szovjet írónő jelentése és javaslata került előtérbe, aki arról be- • szélt, hogy a népi dmeokrá- ciák irodalmi, művészi, népi csoportjai járják egymás országát, bemutatva kultúrájukat. Az egyes országok diákjai szünidejüket egymás országában töltsék. Mily szép volna, ha minden ország kicserélhetné a másikkal kultúrájának eredményét és ezáltal közelebb kerülnének a népek egymáshoz. óriási tapsvihar követte ezt a jelentést s a határozati javaslatok közt ez az ajánlat is helyet foglal.

A magyar nép üdvözletét hozzák

A második napon az ország minden részéből összejött*emberek gazdagon díszített díszruhában érkeztek a konferencia üdvözletére. Férfiak kis pörge vagy kerek felhajtott szélű kalapban, himzett szűrben nők különböző színes és fehérhimzésü ruhában, kötényben, virágos és cifrakö- tésü harisnyákban, szebbnél- szebb fejdisszel. Egyik nap az Úttörők egy ésapata egy 10 éves kis pajtás üdvözlő versével köszöntötte a Tanácsot

Nagyon impozáns volt a Béketanács tiszteletére rendezett fogadás az Országházban, ahol nagyszámú vezető és érdemes magyarokkal találkozott össze a delegáció és akiket Dobi.István és neje fogadott. A legkitűnőbb italok és ételek várták itt a vendégeket, és három kitűnő zenekar.

Az Országház csodálatosan szép, az építészet remeke ki- ! V dről és belülről. A külsőn lég látható a háború nyoma, de belül már teljesen rendbehozták. Nem érte bomba, de a rázkódfatások megrongálták és sok javítást igényelt. A művészet minden ága helyezte ide kincseit.

A sok csodát, amelyet a mai Magyarország nyújtani tud, tágranyilt szemekkel nézik az idegenből jöttek.

Sztálinváros, Balaton, Clement Gottwald villamossági müvek, Úttörő vasút, Csillebérci Úttörő telep, a koreai gyermekek Szabadsághegyi Otthona, a Tetényi-uti kórház, a Szabó Ervin könyvtár, a Killián György utcai iskola, az angyalföldi Rákosi Mátyás kulturház, a Szabad Nép épülete és nyomdája mindmegannyi csoda, amelyekről egyenként oldalakat lehetne írni.

Az utolsóelőtti napon Budapest dolgozói üdvözölték a Béketanáesot. Százezrekre menő tömeg vonult fel a Kossuth térre, de a térhez vezető utcák, ameddig a szem ellátott, emberekkel voltak tele s bár ezeknek a távolban levőknek a legkisebb reményük sem lehetett, hogy akár egy pillantásra is megláthassák az Országház Kossuth-téri oldalán felállított, emelvényen levő delegációt, kitartóan ott maradtak mindvégig.

Ezek már a Béketanács tárgyalásának bevégző mozzanatai, de az eltávozottakban és a még it,tlévőkben is olyan érzés van, hogy lesz béke, csak akarni kell és e sorok írója is igy érez. Amikor az egész világ népe ilyen egységesen érez, nincs a világon annyi háborús uszító,, ahány ezt az erős akaratot meg tudná dönteni.

Junius 20-án, a nagyjelentőségű békekongresszus zárónapján némán álltak el a de- legtáusok arra a hírre, hogy a Rosenberg-házaspárt kivégezték. A mi népünk, az amerikai nép nagyrésze még nem tudja elképzelni, hogy mily egységesen sorakozott el az egész világ népe e leírhatatlan i g a z s ágtalanság megakadályozására, -hogy mily egységesen és mily bor- zadállyal ítélik el annak megtörténtét. E sorok írója, aki a tragikus júniusi napokban Európa sok országát megjártam, tanúskodhat,om erről.

E szörnyű tragédia hire tette a végső pontot a népek budapesti találkozója után. S a delegátusok, bár szomorúbban, de ezerszerfe elszántab- ban hagyták ott a gyönyörű Budapestet, hogy küzdjenek az emberiség megmentéséért attól a sorstól, amelyet Ro- senbergék kjvégzői szánnak a világ minden népének — az amerikainak is.

A Béke Világtanács ülése Budapesten