A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-03-04 / 10. szám
OTT JÁRTUNK AVIU G H AR AN G Budai domboldalakon, zegzugos utcácskákban kanyargó« kocsink, a szép hangzású Jegenye utcát kerestük, ám rohamosan esteledett, és a várost jól ismerő vezetőnk kezdett elbizonytalanodni. Aztán egy telefontülke előtt leparkoltunk és vezetőnk tárcsázott — Jeney Tibort, a harangkészítő ötvösművészt hívta, hogy segítsen ki bajunkból. Néhány perc múlva egy gépkocsi állt meg mellettünk, és egy fürge mozgású, korát meghazudtoló, hetvenesztendős ember ugrott ki belőle. A harangkészítő Jeney Tibor ötvösművész volt az egyszemélyes mentőszolgálat, és miután kölcsönösen bemutatkoztunk, arra kért, hogy kövessük kocsiját. Nem jártunk messzire a céltól, azaz a Jeney család villájától és egyben a művész alkotóházától... A harangkészítésről a régi feljegyzésekben azt olvashatjuk, hogy a csengettyűket már a görög és az egyiptomi istentiszteleteknél használták. Az első nagyharangot a nolai templom részére 394-ben készítették, de csak 604-ben rendelte el Sabinianus pápa a harangok egyházi célokra való használatát. Természetesen bronzharangokat öntöttek, és a külön arra készült toronyban helyezték el őket. Azt mondják, a tizenötödik és a tizenhatodik században szinte virágzott a harangöntés, az első harangjátékot a flandriai harangöntő, Kneck 1467-ben készítette. A Kreml óriás harangját 1653-ban, Moszkvában öntötték. A Kolokol súlya több mint kétszázezer kilogramm volt, bősége 18 méter és magassága 5,5 méter. A kölni dóm huszonhatezer kilogrammos és 4,5 méteres bőségével, valamint 3,25 méter magasságával bizony kicsinek számít a Kolokol mellett, noha megszólaltatására több ember erejére volt szükség. Századunkban a versengés alábbhagyott, a harangöntők inkább arra törekedtek, hogy a harangok minél díszesebbek, ékesebbek és ércesebbek legyenek. Mindezeket azért tartottam szükségesnek elmondani, hogy némi összevetést nyújtsak a kedves olvasónak, ha a két magyar iparművész: Jeney Tibor és felesége Oborzil Edit meglepő találmányáról, az általuk előállított alumíniumból öntött harangokról szólunk. Jeney Tibor mint ötvösművész hosszú éveken át foglalkozott az alumíniummal, és 1985-ben sikerült olyan technológiai eljárást kidolgoznia, amely megoldhatóvá tette a harangok alumíniumból való öntését. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a bronztól lényegesen eltérő anyag zengését a harangköpeny hosszanti réselésével (bordázásával) megnövelték. Szó szerint idézem a harangkészítő házaspár szavait: "A harangnak mint klasszikus és a humánumhoz annyira közelálló hangkeltő eszköznek újabb technológiai fejlődését a Magyar Tudományos Akadémia Akusztikai Kutatólaboratóriuma kezdettől fogva (1985) figyelemmel kísérte, szakmailag támogatta és rendszeres vizsgálatokkal mérte. Két esztendő alatt csaknem 25 réseit alumíniumharang vizsgálatát végezték el. A vizsgálatokba német laboratóriumok szakembereit is bevonták. A technológiai fejlesztés állomásaihoz kapcsolódó mérések alapján igazolták: — a réseit alumíniumharangok reprodukálhatók; — a zenei hangsor bármely kívánt hangjára előre tervezett módon önthetők; — szükség esetén a harangok hangolása előírt technológia szerint végezhető; — az alumíniumharangok alapfrekvenciája és a legfontosabb félhangok is összehasonlíthatók a klasszikus harangokéval. A találmánnyal a felhasznált anyag mennyisége és ára, valamint a harang elkészítéshez szükséges munkaidő — a mintázástól a harangozásig — jelentősen (195 napról 60 napra) csökken. A találmány alkalmazása igen kedvező hangzást tesz lehetővé kis méretű és tömegű harangok esetében. így kedvező technikai feltételeket nyújt harangjátékok készítésére is..." Ám egyelőre még csak ott tartunk, hogy a teraszosan betelepített szőlőskert lépcsőin kaptatunk Jeneyék háza felé. Edit asszony is megjelent, villanyt gyújtott, és elénk tárult a csodálatos udvar. Az alumíniumharangok ott sorakoznak az állványokon. Nagyon sajnáltam, hogy nem érkeztünk idejében, mert a természetes fénynél nyilván más lenne a látvány. De nem maradt idő tépelődésre, mert Jeney Tibor fakalapáccsal a kezében sorra a harangokhoz vezetett, megismertetett bennünket hangjukkal, díszítésükkel, felirataikkal, mindegyiket úgy ismeri, mint saját gyermekeit. A házigazda egy harangsort (majdnem egyformák a harangok) mutatott. Az egyik harangról ezeket olvastam: "Ha a hitnek pajzsát tartod, rajtad az idvesség sisakja is.” A másikon ez áll: "A hit cselekedet hiján meghal." Jeney Tibor gyorsan megjegyezte: — Ezek István király intelmeiből való idézetek, és célunk az volt, hogy az államalapító nagy királyunk halálának 950. évfordulója alkalmából Székesfehérvárott, a romkertnél álló várfal öt ablakába az általunk tervezett alumíniumharangok kerüljenek. Felhívtuk a magyar közösségeket is, hogy a harangok palástjára kívánság szerint egy-egy intelem feliratát elkészítjük. Van belőlük huszonnyolc, az utolsó így szól: "Légy becsületes, hogy szándékosan soha senkit gyalázattal ne illess!" Bent a műteremben Oborzil Edit festőművész munkáiban gyönyörködhettünk; festményei, fatáblái az elmúlt századokat idézik. Jeney Tibor asztalához vezetett, terveket, jegyzeteket mutatott, és most már szó esett az alumíniumból öntött, bordázott világharangról is. A világkiállításra szeretnének elkészülni vele, tervezett 9,3 m magasságával és 7 méteres átmérőjével a harang méltó lesz nevéhez. Az ornamentika mintáit a világ országainak folklórjából és alkalmazott művészetéből merítik, így a Világharang a kultúrák együttműködését testesíti meg. A világharang elkészítésének gondolatát támogatja a Magyarok Világszövetségének elnöke Csoóri Sándor is, de ugyanolyan elismeréssel fogadta dr. Kádár Béla miniszter, mondván: "... remélem, 1996-ra sikerül elkészítenie a műalkotást, amely az Expo ékessége lehet." Végezetül Jeney Tibor és Oborzil Edit A Oborzil Edit és Jeney Tibor ötvösművészek, a világharang készítői M Kosa Gábor zeneszerző és Jeney Tibor A világharang a ▼ kilátóval alkotói hitvallása: "Fontosnak érezzük, hogy mai viszonyaink között a békeszerető és hívő emberek közösségei szerényebb anyagi lehetőségeik ellenére is hozzájárulhassanak a szimbolikus és liturgikus funkciót egyaránt betöltő haranghoz. Az alumíniumharangból nem lehet ágyút önteni; legyen ez a békés egymás mellett élés szimbóluma." MOTESIKY ÁRPÁD A HÉT 5
