A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-10-21 / 43. szám
KRÚDY GYULA — Most jön vissza a Máriától és már megkapta a levelet. Talán már el is olvasta . .. A lovasnő csöndesen ügetett a töltés tetején, de egyszerre, — tán mert bennünket észrevett, — vakmerő ugratással leszállóit a töltésről, hogy nemes barátom ijedten fölkiáltott. Aztán a lovasnő nekivágott a néma mezőknek és elnyargalt. Sándori elszontyolodva mormogta: — Most igazán nem tudom mi lesz? Haragszik-e, vagy nem? Mert itt igen nagy baj van, pajtás, olyan nagy baj1, hogy kénytelen vagyok magamon könynyíteni és beszélni róla. Pedig a beszéd a halálom. Tudnod kell, hogy van itt a füzesekben egy csodatevő Mária-kép, amely már nagyon sokban megsegítette a környék lakosságát. Főként a leányokat, amint természetes. A Boldogságos a leányok patrónusa, de Rácsky Klára eddig sohasem kereste föl a füzesbeli képet. Nem régen azonban észrevettem, — az ember nem vak, — hogy sokat lovagol a füzes körül. No gondoltam, nyomára járok ennek a dolognak. Szokásban van, hogy kis cédulákra írják föl a leányok, asszonyok kívánságaikat, amelyeket az öreg fűzfa üregébe dobnak, amelyen a Boldogságos képe van. Aki nem tud írni, fölkeresi Sivót, a töltés őrét. Az megtanulta az írást o katonaságnál. Sok a kívánság, tehát cédulára kell írni, mert a Boldogságos még elfelejtené. Megyek tehát a múltkor és nézelődöm, hogy mit is keres Rácsky kisaszszony a füzesben. A Mária-kép körül őgyelegve, egyszer csak észreveszek egy finom borítékba zárt levelet, amely a cédulák összegyűjtésére szánt í^regből kandikál elő. Kihúzom és elolvasom, bár nem nekem volt címezve, hanem a Boldogságosnak, a mennyországban. De hát én az írásról megismertem, hogy kitől származik az a levél.. . Tehát elolvastam. Bizonyos R. C. írja benne, hogy gondoljon rá a Boldogságos nagy elhagyatottságában. Bár tudja, hogy az ő ideje már elmúlt és vele már a Boldogságos sem tehet csodát, de annyit kieszközölhetne, hogy S. kapitány a nyugállományban barátságosabb és udvariasabb legyen a jövőben, mint eddig volt. Pajtás, kiókumláltam, hogy S. (kapitány a nyugállományban) csupán én lehetek, mert más kapitány messze földön sincs. Szokásom szerint hallgattam és gondolkoztam. Gondolkoztam sokáig és figyeltem Rácsky kisasszonyt, aki naponkint ellovagolt a füzesbe. És mondom, gondolkoztam. Tegnapig gondolkoztam. Tegnap aztán a következő levelet rejtettem el a csodatévő kép mögött egy nagy borítékban, amelyen a negyedik ezred bélyegzője volt s egy szolgálati ügyből kifolyólag került hozzám : „S. ny. kptny udvarias és barátságos lesz ezután, ha t. Címed táncolni megtanulni hajlandó tőle." Csupán ennyit írtam . . . Nem tudom, hogy eltaláltam a stílust, nem tudom, hogy nem vétettem-e o Boldogságos ellen, midőn nevében levelet hamisítottam, semmit sem tudok, pajtás, de ezt a pár sort meg kellett írni, mint valami költőnek, akit egy vers kínoz. Most már tudsz mindent. Most már tudod, hogy attól függ minden, hogy hajlandó-e tőlem a Rácsky kisasszony táncolni megtanulni? Most már várni kell a fejleményeket. ... Ezt elmondván, nemes barátom nagyon elpirosodott és ismét sok figyelemmel meresztette szemét a folyóra, bár azon a szokásos habfodrozódáson kívül egyéb látnivaló nem volt. * * * Néhány hónap múlva aztán azon a környéken vitt keresztül az utóm, midőn is hallottam, hogy a Rácsky kisasszony hajlandó volt táncolni megtanulni. És ma már boldog pár S. (kapitány a nyugállományban) és R C. (1878 -1933) Krúdy Gyula Száz évvel ezelőtt született Krúdy Gyula, a magyar irodalom egyik kiemelkedő, különleges és már életében legendákkal körülszött egyénisége. Még nincs tizenöt éves, amikor a megyei lap már közli novelláját, és hamarosan, diákfejjel az országos folyóiratoknak is munkatársa lesz. Még be sem tölti 20. életévét, amikor megjelenik első novellás kötete (üres a fészek, 1897). A Mikszáth-i hagyományok nyomán indul. Gyermekkori élményei, származása a középnemességhez köti. A nyírségi kúriák, a halódó dzsentrivilág levegőjét érezzük korai írásaiban. De amíg Mikszáth kívülről szemléli a dzsentrit és mond bírálatot róla, Krúdy, aki ugyan érzi osztályának ellentmondásait és tudja, hogy a nemesség történelmi hivatása csupán illúzió és „átalakult érvényesülési, kenyérszerző küldetéssé . . mégis bizonyos nosztalgiával idézi a múltat. Az ősök birtokadta függetlensége kívülállása, különcködése őt is csábítja. Nagyapja negyvennyolcas honvédkapitány, Komárom egyik védője, apai nagybátyja Krúdy Kálmán a komáromi hős, Klapka adjutánsa, aki a vár feladása után sem teszi le a fegyvert, az ipolysági erdőbe húzódik, szegénylegényekből gerilla csapatot szervez és onnan csap rá az osztrák csendőrségre. Krúdy Kálmán különös „csínytevéseit" Mikszáth is megírta. Krúdy Gyűlő is — akárcsak nagybátyja — sajátos, különálló egyéniség. Semmilyen irodalmi csoporthoz nem sorolhotó be. Barátai, kortársai ugyan a Nyugat köré tömörült írókból állottak, de Ady Endre, Móricz Zsigmond nagy sorskérdései, eszmei céljai nem voltak rá számottevő hatással. Életmódja is különbözött a többiekétől. Féktelen, merész, független és bohém, de mégis magányos. Lóversenyek, óbudai kiskocsmák, vidéki szállodák gyakori vendége, huszártiszteket hajigái ki a kávéházból, párbajt vív és sokat utazik és mind e mellett nagyon sokat ír, van úgy, hogy évente három-négy könyve is megjelenik, számos lapnak munkatársa. Regényeinek, elbeszéléseinek hősei is ebből a környezetből kerülnek ki, kispolgárok, lezüllött dzsentrik, kucséberek, utazó kereskedők, pincérek és henteslegények, költők és hírlapírók ... de megjelennek írásaiban a szepességi városok mesébe illő utcái, tájai, a Nyírség őszi csendje és persze az asszonyok, a hűtlenek, a hűek, a jó gazdasszonyok, az álmodozók. Akikről talán egy író sem írt annyi szépet, és annyi igazat. A romantika késői hajtása éled újra regényei és elbeszélései lapjain, de néha már a szürrealizmus előfutárának is tekinthetjük. Hangulatteremtő ereje utánozhatatlan. „Az ő romantikája főként a hangulatokban, ódon házak, különc emberek és sorsok hangulatiságának éreztetésében mutatkozik meg. Némelyik novellája nem egyéb, mint hangulatkép — írja Sőtér István és találóan tapint rá, hogy — egy-egy Krúdy- novel la cselekménye néha nem több, mint egy lírai költemény." Hőseinek már a nevük is jellegzetes: Szindbád, Józsiás, Nagybotos Viola, Rezeda Kázmér... és legtöbbjükben ráismerhetünk magára Krúdyra. ö Szindbád az Ezeregyéjszaka örökké utazó hajósa, aki még egyszer, bejárja azokat a helyeket, ahol fiatal, forrongó éveit töltötte és a „tudatosság bágyadt melankóliájával" emlékezik ifjúságára. Legnépszerűbb regénye: A vörös postakocsi, melyet Ady „könnyes, drága, gyönyörű" könyvnek nevezett. Jel -Az író családja körében kép a könyv címe is, mely sohasem létező, álombéli tájakon robog tova, ábrándokba merülő utasaival. Főhősét, Alvinczi Eduárdot Szemere Miklósról mintázta az író és igy vall róla: „Alvinczi Eduárd barátsága révén többet megtanultam az akkori pesti életből, mint mások a városban. Urakkal, s kokottokkal ismerkedtem meg, a szegénységet s a gazdagságot közelről láttam, az erény s az arany birkózását figyeltem és a mindenható női hűséget és önfeláldozó szerelmet is megnézhettem . . . Nagy iskola volt ez későbbi életemre." A vörös postakocsi sikere után újabb könyvei is kelendők lettek az olvasók körében. Költőiség és stilizáló modorosság, hasonlatok halmozása és romantikus szárnyalás, borongó hangulat és tétlen nyugalom jellemzői e korszak írásainak. Az első világháború közepén megjelent Aranykéz utcai szép napok Előhangjában megdöbbentően, őszintén vall erről az időszakáról: „Mennyit szerettem volna írni, ami igaz! Semmit nem írtam, csak hazug-Krúdy Gyula szülőháza Ságokat. Fanyar elégedetlenséggel nézek könyvtárnyi könyveimre, mint az árvaházi igazgatók növendékeire ... Az igazi, az egyetlen, a legkedvesebb könyvem nem jelent meg nyomtató műhelyben. Amit magamban gondoltam, amit egyedülvalóságomban láttam, amit gőgös elvonultságomban kinevettem vagy sajnáltam. Az emberek hiányoznak a könyvemből, akiket mindenkinél jobban ismerek, ugyanazért leírni nem merem őket . . . Ha én leírnám, hogy mit éltem és éreztem és körülöttem éreztek: talán egy toronyba zárnának . . . Ezért nem ér semmit az egész irodalmam". A forradalom heve őt is fellelkesíti, a Néplap szerkesztője lesz. Járja az országot, cikkeket ír, bemutatja a Fejér megyei termelőszövetkezetet, Károlyi Mihály kápolnai földosztásáról egy kis füzetet ad ki és azt tervezi, hogy megírja a Tanácsköztársaság megszületését. A forradalom bukása után egy ideig bojkott alá helyezik. Írásai nem jelennek meg. Anyagi gondokkal küszködik. De mégis ekkor jut el legérettebb írói korszakához. A Három király regénytrilógiája, Boldogult úrlikoromban, Hét bagoly és még számos mű ezt a minőségi változást tükrözi. Sőtér szerint: „Elvetette magától az ódon metszetek, stílusában tetszelgő modorosságot és inkább arra törekedett, hogy témájának legmélyebb valóság-tartalmát tárhassa fel . . . az egyszerűség, és egy bensőségesebb, mélyebb művészet felé halad." Utolsó éveiben már nehezen dolgozik, meg-megújuló betegségek támadják meg a valamikori erős szervezetét. Adósságai szaporodnak, anyagi gondjai egyre nyomasztóbbak. Az utolsó években már alig mozdul ki Óbudáról. A legszomorúbb számára az, hogy az 1931-ben megjelenő Magyar Asszonyok Lexikona már néhainak említi! 1933-ban egy májusi hajnalon húnyja le szemét. Szobájában csak a gyertya lángja lobogott, mert a villanyt, mivel nem tudott fizetni, már régebben kikapcsolták. Irótársai, barátai megrendültén búcsúztak tőle. Koporsójánál a nyíregyházi Sárai Elemér bandája kedves nótáját húzta utoljára: „Viszik a menyasszony selyemágyát. . ." Krúdy Gyűlő sajátos alakja a magyar irodalomnak. Halála után sokáig csak az irodalmárok körében élt tovább. Ma népszerűsége a fiatalok és az idősebbek körében is egyre növekszik. Helye ott van a Nyugat nagy írói, Móricz és Ady mellett. Féja Géza találóan jellemzi Krúdy hatását: „Krúdy a holnapután írója, alakja egyre növekszik, s a jövendő talán a legnagyobb magyar prózaírót szemléli majd benne." Ozsvald Árpád Görföl Jenő és archív felv. 11
