Vetés és Aratás, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 1. szám

Nincs megállás A keresztyén emberéletében nincs meg­állás. Folyton mozgásban vagyunk. Vagy Isten útjain haladunk előre, vagy pedig elhajolunk Istentől és az igazság Igéjétől. Jól tesszük, ha megvizsgáljuk haladásunk irányát. Mert az, aki elhaj­lik, igen sokat veszít már itt s majd odaát is — viszont azok, akik állhatato­san Isten parancsai szerint járnak, nagy jutalmat nyernek itt is és majd odaát is. Az évenkénti leltározás életfontosságú lehet egy üzletember életében, csak így tudhatja pontosan felmérni, hol is tart anyagilag. Ha az idők nehezek, a leltár aggasztó eredménnyel járhat. Senki sem vezethet úgy egy üzletet — hacsak nem esztelen —, hogy közben az ajtaját becsukva ügyeit át ne vizsgál­ja. Mennyivel inkább szükséges ez ezekben a gonosz időkben a ke­resztyén ember számára, hogy Isten jelenlétében nézzen szembe ezekkel a kérdésekkel: „Hogy is állok én? Nem tértem le Isten útjairól?“ Nem lehet semmi, ami a hivő ember életében fon­tosabb lenne, mint hogy ajtaját becsuk­va Isten jelenlétében vizsgálja meg lel­ke dolgait. ЯМИШМИЯМИМВ* 4»' Honnan tudhatná a tengerész, hogy ha­jóját nem térítette-e el irányától egy erős szél vagy ellenáramlás, ha nem állapítja meg hajója helyzetét és nem tájékozódik térképén? Értékes hajót bíztak rá, drága életekkel és értékes rakománnyal, hanyagsága ebben az esetben bűntény volna. Ugyanígy van ez a hivő ember életében is. Aki sokat kapott, attól sokat követelnek meg. „A tanításra (törvényre) és a bizonyság­­tételre hallgassatok“, ez volt a régi Iz­­ráelben a kegyesek jelszava, amikor a nép elkorcsosult. Megdöbbentő különc dolgokkal találkozunk „ezekben az utolsó napokban“. De ha egy szív „áll­hatatosan megmarad az Úrban" (Csel 11, 23), akkor az utunkban lévő akadá­lyok ismét megújuló erőfeszítésekre ösztönöznek bennünket, s botránykö­vek is végső áldássá lesznek. Még a leggyengébb szent is elmondhatja: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít“ (Fii 4, 13). Az Isten szerinti szokások kialakulása az életben, s az azokban való napon­kénti állhatatos megmaradás a szelle­mi növekedés és előrehaladás egyetlen útja. Nincsen valami mindenre érvényes „királyi út“. Nem, mert az Isten akara­tában való kitartó megmaradás ko­ronázza meg életünket valóságos siker­rel s biztosítja számunkra Urunk „jól van“-ját. Ó, bár valóban ilyen lenne a mi életünk! Franklin Ferguson Bölcs mondások Egyetlen sugárka elegendő ahhoz, hogy megvilágítsa a legnagyobb sötétséget. Assisi szent Ferenc Ha Krisztus kegyelme mindenkit körül­vesz, akkor téged is! Fritz V. Bodelschwingh Nem a halál a vég, hanem Jézus Krisz­tus. De Jézus Krisztus az élet! L. Ihmels Jézus Krisztus tudja egyedül, merre ve­zet utunk. Mi ázonban tudhatjuk, hogy az minden bizonnyal végtelen irgalmas út lesz. D. Bonhoeffer Ahol Isten munkálkodik, ott a legki­sebb is meglepően naggyá válik. F. V. Bodelschwingh A szeretet és a szeretet-szolgálat csak rendet ismer és nem kényszert. J. H. Wiehern Soha nem kerülünk ki a szomorúság­ból, ha állandóan a pulzusunkon van az ujjunk. Luther M. A közbenjáró imádság az a szolgálat, amit mindenkiért végezhetünk. W. Goes — 2 —

Next

/
Thumbnails
Contents