Új Szó, 2007. február (60. évfolyam, 26-49. szám)
2007. február 1., csütörtök Ára az Új Szóval együtt 10 Sk (előfizetőknek 9 Sk) • 2. évfolyam, 4. szám www.ujszo.com II. oldal A meggyilkolt romákra emlékeztek Szalatnyán Szalatnyán 1944-ben német katonák egy egész közösséget irtottak ki Dwcisága térítette a siker útjára Profi teniszkarrierje küszöbén áll a tizenhat éves érsekújvári Bocz Klaudia VII. oldal Vili. oldal Mit vetítenek a régióbeli mozik? Egy hét programkínálata rövid filmismertetőkkel A nagyölvedi Méry István madara az idei zsolnai országos versenyen nagydíjat nyert maratoni kategóriában, s részt vehetett a belgiumi olimpián is Egy postagalamb és gazdája hazai és külföldi sikerei - messzire viszik a jó hírünket Nagyölved. Január 7-én országos kiállítást tartott Zsolnán a Postagalamb-te- nyésztők Szlovákiai Szövetsége. A rendezvényen egyúttal a legeredményesebb, leggyorsabb galambokat is értékelték. Az úgynevezett maratoni kategóriában - amelybe a 800 kilométer feletti távon teljesítő madarakat nevezik be - a nagyölvedi Méry István postagalambja nyerte el a nagydíjat. BUCHLOV1CS PÉTER A győztes példányt a napokban mutatták be az ostendei, belgiumi postagalamb olimpián is, ahol Dél- Afrikától Japánig, Németországig a tenyésztők legkiválóbb galambjait láthatta a közönség. Már a zsolnai győzelem is nagyon komoly eredmény, főképp, ha figyelembe vesszük, hogy több ezer galambot neveznek be az országos versenybe, ám csak azokat értékelik, amelyek két év alatt négy hosszú távot teljesítenek a pontozott mezőnyben. A nagyölvedi tenyésztő postagalambja a maximális száz pontot kapta Zsolnán, s az országból mindössze 18 galamb jutott ebbe a kategóriába. A galamb 2005-ben a kölni és a koblenzi versenyen, 2006-ban pedig a kölni és a hamburgi megméretésen kétszer is a legjobbak közt szerepelt. Méry István a famadi galambászegyesület tagja, s immár húsz éve tenyészt ilyen madarakat. Gyerekkori hobbiként indult az egész, ám mára már komoly időtöltéssé, jó értelemben vett megszállottsággá vált: versenysport és szeretet ötvöződik benne. Még 1986-ban, az akkori szlovák bajnok apósától vásárolt egy Jansen galambpárt, 1988-ban pedig már ezek utódaival versenyzett, s akkor már a lévai körzet nyolcadik helyezettje volt 3014 ponttal. Méry István a tenyésztés során természetesen a legjobb, díjazott példányok vérvonalát viszi tovább, ám egyáltalán nem törvényszerű, hogy a díjnyertes szülőktől automatikusan kiváló versenygalambok születnek. „Úgy van ez, mint az embereknél: a fióka anyai vagy apai ágon a nagyszülők, dédszülők képességeit, tulajdonságait is örökölheti. Nem lehet kiszámítani, hogy egy adott madár milyen teljesítményre lesz képes” - mondja a galambász. A szárnyas kedvencek igénylik a törődést - a rendszeres állatorvosi ellenőrzés, a féregtelenítés, a különböző védőoltások beadása, a vitaminkészítmények adagolása szintén a galambász kötelességei közé tartozik. Méry István galambjai búzán, kukoricán, napraforgón, kölesen élnek, de kapnak rizst, salátát és kendermagot is. A tiszta, huzatmentes, ragadozóktól és kártevőktől védett tenyész- és élőhely szintén alapvető követelmény, éppen ezért ne klasszikus galambdúcokra gondoljunk! Versenysportként űzve a galambászat eléggé költséges, nem is a példányok értéke, sokkal inkább a nevezési díjak, a járulékos kiadások miatt. Harminc postagalamb röptetési díja belföldön 3500 korona, a külföldi versenyekre pedig 27-30 koronáért jegyeztethetjük be a szárnyas sportolókat. A versenyek is igényesek, ha például a Lévai járásból ezer postagalambot visznek ki egy nemzetközi versenyre, akkor csak a húsz százalékát, az első kétszáz hazatérőt pontozzák, önmagában tehát az még nem érdem, hogy a madár hazarepül. Az indulás és az érkezés időpontját és az időt speciális órák rögzítik, a galambász ebbe a doboz alakú óraszerkezetbe helyezi el a beérkező galamb gyűrűjét, s tíz percen belül jelenti a központnak a madár érkezését. A távot a verseny szervezői műhold segítségével számítják ki. Ugyanakkor a repülés idejét számos tényező befolyásolja, az időjárás változékonysága, a széljárás, de az is előfordul, hogy ragadozó madarak tizedelik meg a csapatot, vagy egyszerűen nem tér haza többé a galamb, esetleg lelövik, befogják. Áz állat alkata is számít: a hegyesebb, izmosabb mellű példányok inkább rövidebb távon teljesítenek jól, míg a szikárabb testfelépítésű madarak a hosszabb távokat buják. Akad - igaz, ritkán - olyan példány is, amelyik minden távon egyaránt eredményes. Méry Istvánnak a húsz év alatt egyetlen ilyen galambja volt. Mennyit bír repülni? S hogy mennyit bír egyhuzamban repülni egy postagalamb? Akad példány, amelyik Prágából 3 óra 11 perc alatt érkezett haza, de tavaly, a jihlavai cseh-szlovák versenyen Méry István 23 galambja ért el helyezést, s ezek közül a megméretés győztese 10 óra 51 perckor szállt le a nagyölvedi udvaron. Reggel nyolckor engedték ki őket - ez tehát pompás teljesítmény. S ugyanaznap, 10 óra 59 perckor egyszerre öt példány is megérkezett - a család alig győzte a versenygyűrűket az órába rakni. Még szerencse, hogy azonnal tudják, mikor érkezik egy versenyző, ugyanis a dúcon egy elektronikus érzékelő azonnal csenget a házban is, mielőtt a galamb célba ér. Méry szerint ünnepnek számít a galambok érkezését várni, az igazi öröm viszont a tenyésztés, a törődés, s ebben a felesége, Edit asz- szony az igazi társa, aki elfogadta a hobbiját és együtt szurkol vele. „Sokan csak a pénzt látják ebben, pedig itt az állatok szeretete, a sport szépsége a fontos, s ez komoly odafigyelést, törődést, rengeteg időt igényel” - taglalta a házigazda. Bodrogköz - az Unió Kubája LECZO ZOLTÁN Az egyesek számára talán kissé bi- zarrnak tűnő megállapítás, miszerint „hát ez a Bodrogköz, ez tényleg az Unió Kubája” sógorom szájából hangzott el a minap. Történt ugyanis, hogy gépjárművében felmondta a szolgálatot a hét évig megbízhatóan működő akkumulátor, ő meg azt hitte botorul, hogy a problémát könnyedén or- vosolhalja azáltal, ha az előzőhöz hasonló, de üzemképes szerkentyűt vásárol az üyen célra kijelölt szaküzletek egyikében. Az első boltban tartottak ugyan olyan akkut, amilyen neki kellett, de „épp most vitték el az utolsót” - mondta a tulaj. A másikban nem is hallottak efféle áruról, a harmadikban meg egypár száz koronával drágult meg a termék épp az azutáni pillanatban, hogy sógorom személyében potenciális vásárló érkezett. A negyedikben megmondták kerek perec, nincs aksi, illetve lehet, de másmilyen, és drágább annál, mint amilyet mi elképzeltünk, és az csak a jövő héten lesz megvehető. Isten látja a jó lelkemet, megsajnáltam a Csallóközből ideszármazott rokont, és felhívtam az egyik havert, kérdezze meg a cimborájától, nem venne-e elő nekem egy akkut a pult alól a boltjában, pont SZOMSZÉDOLÓ olyat, amilyet keresünk, de rendes áron, hisz a sógornak lesz, meg amúgy is meghálálom, alkalomadtán. Mondta: „Oké! Oxi! Okkersárga!” így lett nekünk akkumulátorunk, beröffent a motor elsőre, sógor meg ment dolgára: 2007. január 22-én, az Európai Unió és a kapitalizmus kellős közepén, Királyhelmecen. Na, ekkor mondta a családtag azt az ominózus mondatot a Bodrogközről. Rendes lokálpatriótaként először azt gondoltam, leverem a gyaláz- kodót, mint vak a poharat, mesz- sziről jött emberként hogy jön ő ahhoz, hogy szidja a keleti régiót? Aztán előkerestem a földrajzi atlaszt, és sorra vettem a föllelhető hasonlatosságokat. „Kuba, szocialista ország.” Hm. Gondolom, a fent leírtakból kiderül, hogy a „piacgazdaság”, a „marketing”, meg a „vásárlócentrikus kereskedelem” mifelénk is csak a szótárban fellelhető fogalmak. Tehát ez stimmel. íiják, hogy „a karib-ten- geri országban a cukor- és a rumgyártás a fő tevékenység”. Mondom, ez is ül, hisz cukor van dögivei, főleg ha 29 korona alatt tudjuk megvenni kilóját a nagymi- hályi Tescóban. Rum ugyan nincs, de a vásárolt cukor felhasználásával végzett illegális szilvórium- gyártás nemzeti sportnak számít mifelénk, úgyhogy ez csak részlet- kérdés. „Egypártrendszer.” Most magyarázzam?! Egy párt van itt is, és az ugyancsak leszatja, hogy nekünk mi lenne jó... „Kubai szivar.” Hát kérem, az ukrán zöldhatár közelsége okán a Bodrogközben füstölnivaló terén bármikor kenterbe verjük az amerikai testvérállamot. „Fidel Castro diktatórikus uralma.” Az is valami? Mifelénk bármelyik faluban akad zsebdiktátor, olyan, aki a kubaihoz hasonlóan azt hiszi, övé a világ. Tehát minden vonatkozásban pontos a sógor jellemzése. Most hallom, Fico elvtárs olthatadan vágyat érez arra, hogy barátkozzon a világ szélsőségesen balos felével is: Castróval, Chavezzel meg a többiekkel. Mindjárt írok neki, ne szórja az állam pénzét, és jöjjön inkább ide, mihozzánk, a Bodrogközbe! A tervezettnél sokkal olcsóbban és gyorsabban megtapasztalhatja, hogy leheteden állapotok mifelénk is uralkodnak... AZ OLVASÓ KÉRDEZ Pompásan buszosunk? Miért nem áll meg a busz ott, ahol a menetrend szerint meg kellene állnia? Miért nincs egy járat később is? Biztosan Ön is találkozott, ilyen problémákkal. Vesse fel azokatl regia@wisxo.coni 02/59 233 436 9
