Új Szó, 2002. július (55. évfolyam, 151-176. szám)
2002-07-01 / 151. szám, hétfő
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2002. JÚLIUS 1. f T - ' ' V/ KOMME NTÁR Kompromisszumlista SZILVÁSSY JÓZSEF Mosolyogni igyekeztek a Magyar Koalíció Pártja Országos Tanácsának tagjai vagy éppen a pókerezőre jellemző közömbös arckifejezést magukra erőltetni, amikor kiléptek a tanácsteremből. Bárhogy is palástolták azonban az érzelmeiket, a legtöbben szinte sugározták magukból azt a feszültséget, amely a szeptemberi törvényhozási választásokra készülő jelöltlista véglegesítése során uralkodhatott a színhelyen. Végül is csak megszületett a névsor, amellyel nyilván úgy van csaknem minden érdekelt, mint a focirajongó, aki miután megtudja kedvenc csapatának a felállítását, kapásból felsorol több, a kezdő tizenegyből szerinte érdemtelenül kihagyott játékost. Nyilván ugyanez a helyzet az MKP jelöltlistájával is, habár erről nem csupán a szövetségi kapitány és a közvetlen stábja döntött. A lista összeállítása előtt ugyan nem rendeztek a párttagság körében olyan választásokat, mint a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unióban, ám a végső sorrend megállapításáról a járási és a kerületi szervezetekkel is egyeztettek. A jelöltlista első harminc helyét áttekintve fontosnak tartom, hogy végül remélhetően befutó helyre került Miklós László és Harna István, vagyis az a két személy, akik tárcavezetőként a szlovák szakemberek szerint is eredményes munkát végeznek. Kellő elismerést kapott a regionális szinten végzett munka is, amit Berényi József, Bastmák Tibor és Farkas Iván pozíciója is igazol. A végső egyeztetések során az eredetileg kiszemelt helynél valamivel hátrább szorították Gál Gábort, a Kalligram Alapítvány jogi elemzőcsoportjának a tagját, aki remélhetően még így is bejut a pozsonyi törvényhozásba. Szakmai szempontból rendkívül fontos, hogy legyenek jogászok is az MKP parlamenti gárdájában. S egyre fontosabb követelmény az is, hogy a feltörekvő nemzedéknek, vagyis a művelt, angolul vagy más vüágnyelven is beszélő, továbbá a szlovák és külföldi kollégáikkal egyenrangú partnerként kommunikáló fiatal szakértelmiségieknek legyen minél nagyobb terük a közéleti szereplésre, egyebek között a parlamenti munkára is. A szombati döntésekkel a Magyar Koah'ció Pártja lezárta a szeptemberi választások előtti felkészülés együk fontos szakaszát. Már korábban jóváhagyták a választási programot, most pedig azoknak a listáját, akiknek a feladata lesz a megszabott értékrend és a prioritások eredményes képviselete. Ma még senki sem tudhatja, hogy az első harmincból hányán kapnak erre mandátumot a polgároktól. Egy azonban biztos: ha az eddig egymásnak feszülő, olykor betartó érdekcsoportok elássák a csatabárdot, és szellemi energiájukat, hangerejüket nem egymás ellen, egymás lejáratására fecsérlik el, hanem értelmes célok érdekében munkálkodnak egymást erősítve, akkor a Magyar Koalíció Pártjának legalább húsz képviselője lehet az új törvényhozásban. S ha így lesz, akkor erősödni fog a szlovákiai magyarság érdekképviselete, egyszersmind annak az esélye is, hogy ősztől talán mégsem lesz visszarendeződés az országban. Középszerű tojástánc TÓTH MIHÁLY A kormánykoalíció és az ellenzék politikusainak nem jelentéktelen része úgy reagált a köztársasági elnök országértékelő beszámolójára, hogy az embernek az a benyomása, mintha a közéleti szereplők krémje azt várná el az államfőtől, hogy egyfolytában a hatalomgyakorló többség és az oppozíciót képező kisebbség között egyensúlyozzon. De még ennél is nagyobb baj, hogy ezt az igényt mintha maga az állam első polgára is akceptálná. Beszámolója nem elsősorban a helyzet elmélyült, filozófiai megalapozottságú elemzésére, hanem inkább a kormánytöbbség és az ellenzék más-más igazsága közötti tojástánc- ra emlékeztet. Nosztalgiával emlékezhetünk vissza azokra a hónapokra, amikor Mi- chal Kováé köztársasági elnöki mandátumának lejártakor abban reménykedett az ország lakosságának többsége, hogy erősebb, tekintélyesebb államfőnk lehet, ha megválasztásáról nem pártok döntenek, hanem közvedenül az állampolgárok. Azóta megtapasztalhattuk, hogy az államfő közveden választására való áttérés önmagában nem szavatolja az állásfoglalások államférfiúhoz méltó színvonalát. A köztársasági elnöki beszámoló órájában is abban a kétes szerencsében volt részünk, hogy egy középszerű államfő középszerűen megfogalmazott beszámolóját láthattuk a televízióban, majd középszerű politikusok minden szellemi szikrát nélkülöző középszerű reagálásai következtek. Láthattuk, ahogy Dzurinda miniszterelnök narcizmusa annál elmélyültebbé válik, minél inkább elkopik mögüle a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió. Számára kevés volt, hogy a köztársasági elnök csak az ország nemzetközi helyzetének javulásáról szólt elismerően, a belpolitikai sikerek taglalását inkább mellőzte. A kormányfő szerint a nemzetközi elismerés elsősorban a határon belüli eredmények gyümölcse. Szlovákia kivételével ez vüágszerte így is van. Mintha sem Schuster, sem Dzurinda nem vette volna észre a nyilvánvalót: a Nyugatnak minimum érdeke volt, hogy a Meciar utáni Szlovákia ne legyen elszigetelt. Miniszterelnökünk szerénytelenségéről pedig csak ennyit: nem nagy bravúr Vladimír Meciamál valamivel európaibb politikusnak lenni. Az országértékelésről véleményt nyilvánítók legtöbbje úgy volt, mint amikor a házasságközvetító a kancsal leányzó szép hangját dicséri. Rudolf Schuster a nagyarányú választási részvétel mellett agitált. Nagyon helyesen tette, és dicsérendő, hogy e tanácsát élenjáró politikusaink is bölcs tanácsnak minősítették. A „leányzó kancsalsága” itt abban nyüvánul meg, hogy még az elnöknél százszorta bölcsebb és ezerszer jobb múltú politikusok se tudnák megállapítani, Szlovákiában most melyik az a párt, amely megérdemli, hogy reá voksoljak. WWW.UJSZO.COM Ad: Hogy kaphatok nyári munkát Magyarországon? ♦ Barackot lehet szedni a Balaton környéki gyümölcsösökben. A parton meg nagyon jó áron el lehet adni. Winnetou ♦ Egy baj van: lefagyott a barack, és ami megmaradt, a gazda is le tudja szedni. Janicsár A közölt vélemények nem feltétlenül tükrözik az Új Szó álláspontját.- Főnök, ne feledje, hogy ezekben a hetekben mennyire allergiásak bizonyos nevekre. Ezért véletlenül se mondja, hogy bokros teendőink vannak. Ehelyett simán csak annyit közöljön, hogy sok a dolgunk... (Marabu karikatúrája) Az egyik ellenérvtípus azt mondja: „szemforgatás" kipécézni a titkosrendőrséget Ugocsa non coronat Kis János, régi fegyvertársam azt mondta: „Med- gyessynek mennie kell”- és igaza volt. Medgyes- synek le kellett volna mondania. TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS Nem mindent látok úgy, mint Kis János, de úgy érzem, hogy kérdésföltevésének és álláspontjának jogosultságát a rosszhiszemű, vagy érteden vagy átgondolatlan vitacikkekkel és olvasói levelekkel szemben meg kell védenem - akkor is, ha tudom, hogy elfogult emberek majd azt mondják: ez csak a régi demokratikus ellenzék utóvédharca. Egyébként nem az. Vegyük sorra - vázlatosan - a problémákat. Mert vannak. 1. Az egyik ellenérvtípus azt mondja: „szemforgatás” kipécézni a titkosrendőrséget, amikor köztudomású, hogy a demokratizálódott utódpártok vezetői mind az órezsim intézményeiben működtek, s a titkosszolgálat csak egy volt közülük. Ez azért tévedés, mert bár a rendszerváltás evolutív volt, a legitimációs konszenzus éppen itt húzott éles választóvonalat: igenis egyetértés volt benne, hogy a GPU és az ÁVH utódszervezeteit nem cipeljük át az új rendszerbe. Ez a választóvonal vitatható, de annak az erkölcsi jelentősége, hogy egyáltalán van valamilyen határvonal, tagadhatatlan. Szemben minden ellenkező híreszteléssel, a jogfolytonosság nem teljes, ezért is róttak föl némelyeknek pártállami praktikákat 1989. október 23-a, a köztársaság kikiáltása után. 2. Egy másik ellenérvtípus azt állítja, hogy ilyen az élet, c’est la vie. Széchenyi együttműködött Met- ternichhel, Kemény Zsigmond az abszolutizmus idején denunciálta az 1848-as forradalmat. Mit ugrálunk itten? Erre csöndesen és szerényen azt lehet válaszolni: arra törekszünk, hogy olyan társadalmat hozzunk létre, amelyben nem kényszerülnek megalkuvásra és önmegtagadásra azok, akik szeretnének valamit tenni népük érdekében, s akik joggal tartanak retorzióktól. Mellesleg a külső és a belső elhárítás tisztjei nem megalkuvók voltak, hanem azok, akik másokat kényszerítettek kompromisszumra. Az új igazságügy-miniszter úgy nyilatkozott, ő megveti a besúgókat, de tiszteli az elhárítótiszt alakját. Ez egyszerűen az úr és a szolga megkülönböztetése. Akit kényszerítenek, az rongyember, aki kényszerít, az úriember. Ősi nézet, de téves. Ha megaláztatás és kényszer nélküli társadalmat szeretnénk, akkor a megalázókat és kényszerítőket nem dicsőíthetjük- bár persze bántanunk se kell őket. 3. A legfontosabb ellenérvet pártAkit kényszerítenek, az rongyember, aki kényszerít, az úriember. elnökök és jegyzetírók mellett a nagy magyar író, Nádas Péter fogalmazza meg. Szerinte a demokratikus politikában semmi keresnivalója nincs az erkölcsi bírálatnak (ez „totalitárius”); továbbá a demokrácia lényege a törvénytisztelet, ezért az államtitoksértés folytán nyilvánosságra került adatot nem kell tekintetbe venni. Különös vélemény. A törvénytisztelet az abszolút monarchiára és a porosz fölsőbbségi államra (Obrigkeitsstaat) is jellemző volt. A joguralom (rule of law), amelyre Nádas fölte- hetőleg gondol, az nem demokratikus, hanem liberális alapelv. A nem jogállami törvénytisztelet: alattvalói magatartás. Amikor a régi demokratikus ellenzék engedély nélkül működtetett folyóiratokat és kis könyvkiadókat, rendezett illegális összejöveteleket, akkor hatályos jogszabályt sértett, de - ha komolyan vesszük a természetjog és „az emberi jogok” fogalmát, akkor - nem sértett jogot. Michael Kohlhaas is jogtisztelettől (a természetjog „fölsőbb törvényétől”) hajtva gyújtotta föl fél Németországot. Magában az alkotmányosság alapelvében implicit az erkölcsi bírálat. Erkölcsi okokból kifogásolhatunk hatályos törvényeket, s ezeket akár egyetlen honpolgár is megváltoztathatja, ha panaszt nyújt be az Alkotmánybírósághoz, az Európai Emberi Jogi Bírósághoz, vagy ha népszavazást kezdeményez. De az is erkölcsi fö- lülbírálat, ha lelkiismereti okokból megtagadja a katonai szolgálatot, polgári engedetlenséget tanúsít igazságtalansággal szemben, üldözötteket bújtat, betiltott csoportokhoz csatlakozik, betiltott elveket hirdet. Ezek mind politikai - „közügyi” - aktusok, amelyek megoldása, ha van nekik, egyszerre erkölcsi, jogi és politikai természetű. A hatályos törvények aggályos betartása olykor erkölcsileg lehetetlen - és ez nem teológusok és filozófusok szakmai belügye. Amikor cigány polgártársaink igazságtalan kilakoltatása ellen tettleg tiltakoztunk, törvényt sértettünk - és jól tettük. Éppenséggel a fönnálló szabályrendszer és szokásrendszer erkölcsi bírálatának lehetősége és politikai tetté változtatása a szabadság záloga, nem pedig e „területek” gépies szétválasztása. A Magyar Narancs vezércikke szerint ezt csak a demokratikus ellenzék ugocsai „dinoszauruszai” képviselik. Ha ez így lenne, szomorú lenne, de ha mégis igaz, büszke vagyok ásatag őslény barátaimra, s egye fene, még magamra is. A szerző egyetemi oktató LAPSZÉLEN Megtört bikavér Nemrég Egerben jártunk, és úgy gondoltuk, ha már itt vagyunk, kimegyünk a Szépasszonyvölgy- be borért. Én vezettem, nem akartam inni még kóstolóba sem, ezért aztán a barátnőm ízlelgette a kínálatot az egyik, véletlenszerűen kiválasztott pincében. Hatvan év körüli asszonyka szolgált ki bennünket. Egyszer csak megkérdezte: - Maguk Pestről vannak? - Nem, a Felvidékről jöttünk - válaszoltuk. - Na, ez a szerencséjük, mert különben a kóstolót is kifizettettem volna magukkal - így az asszonyka. Majd rögtön így folytatta: -Ezek a piszkos kommunisták megbuktatták a mi jó Viktorunkat, és ezt a fortéimét főleg pesti- • ekkel érték el. De nem adjuk fel, már szerveződünk sejtekbe, és ha kell, felmegyünk Pestre is, és forradalmat csinálunk. - De nekünk, határon túli magyaroknak ez nem tenne jót, mivel nekünk egy gazdaságilag erős Magyarországra van szükségünk, nem pedig egy forradalomban vagy polgárháborúban szétzilált Magyar- országra - próbáltam érvelni az asszonykának. - Ne féljen maga semmitől sem, maguknak is sokkal jobb lesz, ha mi győzünk! Még elárulok magának valamit: én kaptam félmillió forintot Or- bánéktól a szőlőre, de ezektől a mocskosoktól egy árva garast sem! - sistergett. További nagy szövegelés után megkaptuk a bort, amelyet bikavérnek neve- • zett az asszony, majd fizettünk és rossz közérzettel távoztunk. Néhány nap múlva művész barátainkat vártuk vacsorára, és mi q vei „vörösborivók”, igyekeztem a kedvükben járni az Égerből hozott nedűvel. Pillanatok alatt kiderült azonban, hogy a bor megtört és ihatatlan, pedig hűtőládában hoztam és idehaza hűvös helyen tároltam. így aztán mind a három liter a lefolyóban végezte. Szerencsére volt otthon palackozott magyar borom, így aztán sikerült megmenteni a helyzetet. A kiváló ital mellett filozofálgattunk, és olyasmik jutottak az eszünkbe, hogy mi lesz, ha Magyarországon ezeket a polgári sejteket valóban feltüzelik, és tényleg forradalom lesz? Valaki (valakik) kiengedte (kiengedték) a gyűlölködés szellemét a palackból, de ki tudja majd visszazárni? A hatalomért bármit? Még az eddig elért szellemi értékeinket is fel kell áldozni azért, hogy bárki továbbra is megőrizze a hatal- " mát? És vajon hőzöngéssel meddig lehet anyagi hasznot húzni? Mi lesz vajon azzal az egri árussal, akivel véletlenül hozott össze a sors, és aki bor helyett lőrét adott el - nyilván nemcsak nekem? Ha majd az Európai Unióban csa- J lásból nem tud megélni, akkor a külföldieket fogja szidni? Ezek a blőd ötletek biztos a testes bortól jöttek, ezért elhatároztuk, hogy a következő utunk Badacsonyba vezet majd; az ottani hordós szürkebarát iható lesz, és 1 ennek eredményeként derűsebb társalgási témáink lesznek. Erre koccintottunk. Bordás Sándor pszichológus Jirí Balvín, a közszolgálati intézmény vezérigazgatója beismerte, hogy a kamerák felszerelésére ő adott utasítást ■ Megfigyelési botrány a Cseh Televízióban , KOKES JÁNOS Négy rejtett kamerát találtak a Cseh Televízió egyik műszaki munkahelyén. Kiderült: a televízió vezetősége szereltette fel őket, hogy ellenőrizze a beosztottakat, akik állítólag a méregdrága gépeken magáncégek számára készítettek különféle filmanyagokat, természetesen a felsőbbség engedélye nélkül, s a bevétel is a magánzsebekbe vándorolt. Jirí Balvín, a televízió vezérigazgatója beismerte, hogy a kamerák felszerelésére ő adott utasítást. Azt viszont határozottan cáfolta, hogy a kamerák mellett rejtett mikrofonok is lettek volna, ahogy azt a televíziós szakszervezet állítja. Balvín szerint a gépek értéke 60 millió korona, s megengedhetetlen, hogy bárki is saját céljaira használja fel őket, mégpedig minden ellentételezés nélkül. Kijelentette, hogy a kamerákról a legfelső vezetés tudott, s bírálta az alkalmazottakat, hogy a botrány kirobbantásával megakadályozták az érintett személy, személyek leleplezéséhez szükséges bizonyíték megszerzését. Arra a felvetésre, hogy a kamerák felszerelésével és a megfigyeléssel megsértette a dolgozók személyiségi jogait, Balvín megjegyezte: már a televízió bejáratánál ki van írva, hogy az épületet kamerák ellenőrzik. Az alkalmazottak szerint ez a felhívás a belső munkahelyekre nem vonatkozik. Miután a szakszervezetek vezetője Antonín Dekoj éles támadást intézett az igazgató ellen, Balvín bírósághoz fordult, hogy tisztázza az ügyet. Szerinte a fel- ^ vételekkel, amelyeket a rejtett kamerák készítettek, valaki már előzetesen manipulált. Az igaz- ^ gató azt állítja, hogy szó sincs az . alkalmazottak megfigyeléséről, s .1 csak egy súlyos károkat okozó f visszaélést kívánt leleplezni, * amely a vezetőség tudomására jutott, de bizonyítékok hiányá- ban nem tudott vele mit kezdeni. J A zavaros üggyel a Cseh Televízió« Tanácsa is foglalkozott, de nem I foglalt állást. A rendőrség még i vizsgálja az ügyet. »
