Új Szó, 2001. szeptember (54. évfolyam, 202-224. szám)

2001-09-03 / 202. szám, hétfő

Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. SZEPTEMBER 3. KOMMENTÁR Lépéshátrányban SZILVÁSSY JÓZSEF Egyre többet tudunk meg arról, hogy a regionális parlamenti válasz­tások előtt egy-egy térségben milyen politikai szövetségek alakulnak, s a szlovák pártok miként keresik azokat a hiteles személyiségeket, akik bejuthatnak az első megyei önkormányzatokba. Csak a Magyar Koalíció Pátijának aktivitásairól alig hallok valamit. Két eset lehetsé­ges. Az egyik az, hogy az illetékesek ugyancsak lankadatlan lendület­tel keresik az elfogadható politikai szövetségeseket, és ennél is na­gyobb elszántsággal igyekeznek felkutatni a legjobb képviselőjelölte­ket. Csak ezt a ténykedésüket nem verik nagydobra. Esetleg a helyi vagy a járási szervekben tudnak tüsténtkedéseikről. A másik változat pedig csak az lehet, hogy az elmúlt hektikus hetekben - amikor egy­mással feleselt az azonnali küépést, illetve a feltételes kormányban maradást követelők szekértábora - háttérbe szorult minden más, ugyancsak fontos kérdés. Például a regionális parlamenti választások­ra való alapos felkészülés. Ha az első feltevés helytálló, akkor újra rossz a párt kommunikációs stratégiája, mert nemcsak a párt néhány ezres tagságát, hanem több tízezres jelenlegi és potenciális szimpati­zánsát is nagyon fontos lenne naprakészen tájékoztatni arról, hogy főleg a magyarok által gyérebben lakott régiókban kikkel igyekszünk szövetségre lépni. S a párt látókörébe kerültek-e már olyan magyar szakemberek, akik a Csallóközben, Mátyusföldön, Gömörben vagy a Bodrogközben eséllyel pályázhatnak az ottani szlovákság voksaira is. Közvéleményünk szülte semmit sem tud minderről. Ha a második verzió áll legközelebb az igazsághoz, akkor ez a tény egyértelműen tovább erősíti azoknak az aggodalmait, akik a közigazgatási reform körüli politikai csatározások során többször hangoztatták, hogy a Ma­gyar Kolíció Pártjának egyik leggyengébb láncszeme az önkormány­zati politika, holott a párt országos és alacsonyabb szintű testületéi­nek számos jól felkészült, rátermettségét gyakorlati eredményekkel is igazoló polgármester és más tisztségviselő a tagja. Az adott területért felelős vezető vagy esetleg a belső mechanizmus hibája lehet, hogy helyzetismeretük, stratégiai gondolkodásmódjuk alig érződik az MKP önkormányzati politizálásában. Bárhogy van is, határozott lépésekre és változásokra van szükség. Nemcsak amiatt, hogy vészesen közeleg a jelöltállítás határideje. Főleg azért, hogy legyen végre szakmai és szellemi muníciónk eredményesebb érdekérvényesítésünköz. Egy ítélet üzenete TÓTH MIHÁLY Anastázia Balážová gyilkosát a katonai bíróság márciusban 7 évre ítélte. Súlyosbító körülmény volt, hogy az elsőrendű vádlott fajgyűlö­lettől vezérelve követte el tettét. Akkor sokan kérdezték: milyen ítélet születik, ha nincs súlyosbító körülmény. Most a tettestársakat is elítél­ték. A bírák megállapították, hogy esetükben nem játszott szerepet a fajgyűlölet. Tudjuk, a paragrafusok akkor jók, ha a törvény összhang­ban van az emberek igazságérzetével. Szlovákiában 12 évvel a jogál­lamiság deklarálása után ezt az alapelvet nagyon óvatosan merem hangsúlyozni. Ugyanis azokon kívül, akik enyhének tekintik az ítéle­tet, nem kicsi azok tábora, akik rendjén valónak találják a jogszolgál­tatók döntését. Persze a véleményalkotók csoportjai nem homogé­nek. Az egyik póluson azok vannak, akik nagyon szigorúan ítélik meg a rasszizmus minden megnyilvánulását, a másikon azok, akik 2000. augusztus 20-án, a gyilkosságról szóló hír bejelentésekor azt mond­ták: egy cigánnyal kevesebb. Társadalmunk igazságérzetéről az is so­kat elárul, hogy nem egy azok közül, akik vállrándítással vették a gyil­kosság hírét, más ügyekben a „szemet szemért” ótestamentumi jog­szokást követve kapásból bevezetnék a halálbüntetést. A bírósági íté­leteket nem befolyásolhatja a közhangulat. Ugyanabban a bűnügyben fél éve műid az ügyész, mind a bíróság megállapította a fajgyűlöletet. A múlt heti ítélethozatalkor a bírák (az ügyésztől eltérően) úgy vél­ték, motivációként nem játszott szerepet a rasszizmus. A primitív bőr­fejű számára az lehet a zsolnai ítélet üzenete, hogy csak az a cigányve­rés minősül rasszista indítékúnak, amelyik a megtámadott agyonve- résével végződik. Az elsőrendű vádlottra rábizonyították, hogy a halá­los csapást ő mérte Balážová fejére. Ó tehát rasszista. Azok viszont nem kapnak ilyen minősítést, akik a buszon csak heccből orrba verik a színes bőrűt, és azok se, akik csak segítették a fő bűnöst az asszony agyonverésében. Vannak államépítő hajlamú újságírók és rendőrök, jogászok is, akik hajlamosak a fél (sőt mindkét) szemüket becsukni, ha arról van szó, hogy nevén kellene nevezni az idegengyűlölet meg­nyilvánulását. Olyan államépítés, olyan hazafiság ez, amely előbb- utóbb nagyon megbosszulja magát. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urban Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), J. Mészáros Károly - sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7732205, Nyitra: 037/6522543. Kiadja a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Álexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály- tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 055/6709548, 6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETIT PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: PRNS a. s. vývoz dače, Záhradnická 151, 820 05 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok eleKtronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, az ellenőrzés eredménye a www.sme.skhonlapon talámató. ot arculat«« E-mail: redakcia@ujszo.com- Szörnyen kevés a munkanélküli-segély. Már benzinre sem futja belőle. (Gossányi Péter rajza) TALLÓZÓ KURIER A koalíciós Osztrák Szabadság- párt (FPÖ) nem ratifikálná a par­lamentben az Európai Unió bőví­tését, ha ezt nem előzi meg nép­szavazás - jelentette ki újra Jörg Haider, a párt volt elnöke és máig vezéregyénisége a bécsi lapban tegnap megjelent interjúban. Hangsúlyozta: pártja nem ellenzi a keleti bővítést, de ahhoz ragasz­kodik, hogy a döntésbe bevonják a lakosságot, amely ezt szintén sze­retné. Hogy népszavazást tartsa­nak-e vagy úgynevezett megkér­dezést (amelynek eredménye nem kötelezi a parlamentet), azt a koa­líciós partner az Osztrák Néppárt (ÖVP) döntheti el. Hangsúlyozta, hogy a nép bevonása nem áll el­lentétben a koalíciós szerződéssel. Az ÖVP és szakértők szerint már azért sem lehet szavazni Ausztriá­ban az EU bővítéséről, mert a nép­szavazás intézménye belső kérdé­sek eldöntésére szolgál, s nem le­het ilyen úton döntéseket hozni más népek sorsáról. Az idén hetvenhét esztendős szerb író legpontosabb jellemzése Milan Šútovec szlovák irodalomtörténésztől Tisma, „az újvidéki pozsonyi” Alekszandar Tismáról, az idéii hetvenhét esztendős szerb íróról a Rudolf Chmel szerkesztette folyóiratban, az OS-ban olvastam a cím­ben szereplő, meglehetősen szokatlan megállapítást. E. FEHÉR PÁL Milan Šútovec szlovák irodalom- történész írja róla, hogy „mint egy újvidéki öreg prešpurák számára: néki a magyar és a német, a szerb mellett, normális kommunikációs eszköz, noha egész életében a Szerb Matica alkalmazottja volt mint szerkesztő, mint a Matica fo­lyóiratának, a Letopisnak a főszer­kesztője...” Tismának több könyvét lefordítot­ták magyarra is (ő maga több ma­gyar könyvet tolmácsol szerbül, például Babits prózáját), de nem igazán ismerjük. Talán legfonto­sabb regényében, a Blahm könyvé­ben a hírhedt újvidéki véreng­zésről írt ugyanúgy, mint világhírű szerb írótársa, Danilo Kis a Fö­venyórában, vagy Cseres Tibor a Hideg napokban. Magyarra - saj­nos - nem fordították le 1991-ben kiadott, 1942 és 1951 között veze­tett naplóját, amely részben regé­nye hátteréül is szolgál, de emel­lett nem érdektelen tudni, hogy egy zsidó vallású szerb anyanyelvű fiatalember miként élt, miként mentette életét mint „ideiglenes magyar állampolgár” a második világháború alatt Budapesten. Ám nem Tismát, az írót szeretném bemutatni, hanem arra hívnám fel a figyelmet, hogy Šútovec, a szlovák irodalomtudós, politikus sajátos ka­tegóriaként, mintegy minőségi jel­zésként használja az „öreg prešpu­rák”, azaz az „öreg pozsonyi” szó- összetételt, s ezt szlovák közegben, legalábbis nyomtatásban, nem te­szik oly sűrűn, hogy fel ne tűnne rit­ka megjelenése. Ä „szerb Athén­ben”, azaz Növi Sadban, azaz Újvi­déken (ne hiányozzon már a város latin neve: Neoplanta és német el­nevezése: Neusass sem) élő írót, a jelenkori szerb literatúra élő klasszi­kusát a szlovák irodalomtörténész úgy kívánta a legpontosabban jelle­mezni, hogy az öreg pozsonyiakhoz hasonlította, azaz szembeöltő volt számára Tisma szellemi befogadó­készsége, erkölcsi toleranciája, ami amúgy sem a tegnapi, s még kevés­bé a mai szerb társadalomra nem igazán jellemző. Minőségi jelző lett az „öreg pozsonyi” jelző. Ezt jó tud­ni, és jó lenne, ha nem felejtenénk el. Egyébként a jelző találó. Találkoz­tam én is vagy negyedszázada Alek­szandar Tismával, mégpedig éppen a Szerb Matica épületében volt dol­gozószobájában, amikor találkozá­sunk első pillanataiban egy már má­ra elfelejtett aktualitás kapcsán ép­pen a szerb drill írás használatát ne­vezte értelmetlenségnek, mondván, hogy ő mindig a latin betűket hasz­nálja. Ez a Matica épületébe leg­alábbis kisebbfajta szentségtörés­nek hatott. Interjút is készítettem vele: kérdéseimre magyarul fogal­mazta meg a válaszokat. Megtalál­tam a régi kéziratot, s abból máso­lom ide néhány mondatát, ponto­san azt a' gondolatot, amiért Šúto­vec „öreg pozsonyiként” jellemez­heti Tismát. „Korai gyermekkorom óta különbségek vesznek körül. Horgoson születtem, ahol nagyszü- leim éltek. Horgos magyar falu, de élnek ott szerbek is, valamikori ma­gyarországi optánsok, azután kolo­nista családok. Mindezeknek a nemzeti csoportoknak megvan nemcsak a saját nyelvük, hanem egy sajátságos viselkedés- és szokás­módjuk is. A magyarok, például, tartózkodóbbak, a montenegrói ko- lonisták szívesen kávézzák át egész délelőttjüket, viszont nem kocsmáz- nak annyit bor és zene mellett, mint a magyarok. Növi Sadnak is meg­van az ilyen, csak bővebb, színesebb vegyüléke - különösen a háború előtt, amikor én itt felnőttem. Szer- bek, németek, magyarok, zsidók, ruténok, szlovákok, emigráns oro­szok, örmények éltek itt - minden csoport a maga közösségében és egyúttal keveredve a többivel, né­hány nyelven zsibongva, vitatkozva, veszekedve. Ezt nem lehetett tudo­máson kívül hagyni. Még kevésbé azt, hogy apám a hegyes karsztok- ból, anyám a pannon síkról került ide. A hagyományok itt ütköztek is, alkalmazkodtak is egymáshoz. En­gem mindez arra ösztönzött, hogy bizalmatlan legyek a kizárólagossá­gok iránt, hogy jól megvizsgáljak minden tételt, minden állítását, gyanút, különösen, ha valakit azért becsmérelt, mert nem ehhez, ha­nem ahhoz a nemzeti csoporthoz tartozik. Ez ellenzékivé tett. Ellen­zék lettem az uralkodó nemzeti cso­porttal szemben, mindegy, hogy melyik volt éppen uralmon, mert az uralkodó csoport mindig veszélye­sebb, agresszívebb, butább tud és szokott lenni.” Ezt a választ valamikor a hetvenes évek vége felé fogalmazta Újvidé­ken Tisma. Hol volt még a testvér­gyilkos háború... Az újvidéki posta­ládákon még a hat vajdasági hivata­los nyelven figyelmeztettek, hogy ne feledjük a borítékra ráírni az irá­nyítószámot. Még álltak az újvidéki hidak, s éppen Tisma mutogatta meg őket egy szép séta közben. Szó­val akkor még a történelem előtti, amolyan békeidőket éltük. Tisma akkor is „öreg pozsonyiként” visel­kedett. Jó dolog olvasni arról, hogy egy szlovák irodalomtörténész er­kölcsi minőségi jelzővé avatja ezt a szóösszetételt. Tisma olyan volt szá­momra, mint a jó emlékezetű Juraj Špitzer. Špitzer korponai születésű volt ugyan, de „prešpurák” lett: aki ismerte _ őt, igazolni tudja állítá­somat. Špitzer még a pozsonyi latin tradíciót is ismerte... Bizony, sok-sok „öreg pozsonyi­nak” kellene élnie és tennie tájain­kon. Újvidéken is, Kolozsvárott is, mi több: Budapesten is. KRONOLÓGIA Szlovák politikusok könnyebb-súlyosabb balesetei ÖSSZEFOGLALÓ Pénteken súlyos szerencsétlenség érte a jugoszláviai látogatáson tar­tózkodó Mikuláš Dzurinda minisz­terelnök kíséretét. Az alábbiakban a szlovákiai politikusok közlekedési baleseteiről olvashatnak. ♦ 1997. március 20. - Rudolf Schus­ter akkori kassai főpolgármester könnyebb fejsérülést és agyrázkó­dást szenvedett a Gyetvai járásban. ♦ 1998. február 2. - Ján Langošnak, a Demokrata Párt képviselőjének autója elé egy állat futott Nyitra és Pozsony között. A politikust törött bordákkal szállították kórházba. ♦ 1999. február 7. - Gabriel Palacka akkori közlekedési miniszter és fele­sége a tárcavezető szolgálati gépko­csijában járt szerencsétlenül Ara­nyosmarót közelében. Palacka me­dence- és gerincsérülést szenvedett. ♦ 1999. szeptember 16. - Víťazos- lav Móric, a Szlovák Nemzeti Párt képviselője gépkocsijával két ka­mion közé került Pozsonyban, s a teherautók szó szerint összenyom­ták a Mercedest. Személyi sérülés nem történt. ♦ 1999. november 21. - Pozsony­ban egy Škoda 120-as típusú sze­mélygépkocsi ütközött össze Mária Machová privatizációs miniszter szolgálati BMW-jével. A baleset idején a tárcavezető nem ült az au­tóban. Senki sem sérült meg. ♦ 2000. január 28. - Azt követően, hogy Igor Presperín, a parlament al- elnöke autójával koccant egy másik járművel, annak vezetője megtá­madta, és többször arcon ütötte. ♦ 2000. március 31. - Müan Kňažko kulturális miniszter szolgá­lati gépkocsija a csehországi Tábor­ban karambolozott. Két szín­művész, Milan Lasica és Marián La- buda is a gépkocsiban ült. Labuda súlyos sérüléseket szenvedett. ♦ 2000. május 9. - František Ja- vorský volt kereszténydemokrata képviselő autóbaleset áldozata lett Zsolna és Türócszentmárton között. ♦ 2000. május 19. - Magda Vášá- ryová, Szlovákia varsói nagykövete baleset részese volt Zsolnánál. ♦ 2000. december 15. - Ján Čamo- gurský igazságügyi miniszter pán­célozott BMW-je két járművel ütkö­zött össze a Besztercebányai járás­ban. A szerencsétlenségnek két ha­lálos áldozata és négy sérültje volt. ♦ 2001. január 20. - Viliam Sopko baloldali politikus könnyebben sé­rült meg Eperjes közelében. ♦ 2001. január 23. - Ján Pipta ak­kori országos rendőrfőkapitány ugyancsak könnyebb balesetet szenvedett Pozsonyban. ♦ 2001. március 16. - Diana Du­bovská, a Polgári Egyetértés Párt­jának parlamenti képviselője ka­rambolozott Pozsony és Nagy­szombat között az autópályán. ♦ 2001. június 15. - Rudolf Schus­ter államfő autókonvoját érte bal­eset Modor közelében. A balesetben megsérült az elnöki iroda hat mun­katársa, valamint a szerencsétlensé­get okozó gépkocsivezető, (ú; t)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents