Új Szó, 1997. december (50. évfolyam, 276-299. szám)

1997-12-09 / 283. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. DECEMBER 9. KOMMENTÁR Ki húzza majd a rövidebbet? PAKOZDI GERTRÚD Ma kezdődik a jövő évi állami költségvetés tervezetének parlamenti vitája. Már az előzmények is arra utalnak, hogy várhatóan komoly összecsapásokra számíthatunk, éspedig nem csupán az ellenzéki és kormánypárti képviselők között, hanem a kormánykoalíció képviselői között is. A Szlovák Nemzeti Párt ugyanis még mindig köti az ebet a karóhoz, többet követel az általa irányított két tárca számára a pénzügyminisztérium által kikalkuláltnál. Várhatóan kortesbeszédeket hallunk majd részükről is, miközben félő, hogy látszólagos ellenállásuk csak arra lesz jó, hogy a „valamit valamiéit" jegyében végül is engedjenek a jegybankról szóló törvénymódosítási kormányjavaslattal kapcsolatban eddigi álláspontjukból. Ha engednek a nagyobb koalíciós partner nyomásának a Nemzeti Bank önállósága megnyirbálásának kérdésében - márpedig nagy valószínűséggek engednek -, aligha ússzuk meg jövőre a korona stabilitásának megingását, s akkor a gazdasági növekedést előrevetítő tegnap elhangzott kormányfői ígéretek megvalósulásának is tovább csökken az esélye. Ellenzéki pozícióból nyilván könnyebb támadni bármilyen törvénytervezetet. Hát még a költségvetési tervezetet menynyivel egyszerűbb, hiszen látszólag felelősségvállalás nélkül teheti ezt a pillanatnyilag ellenzéki padsorokban ülő politikus! Csakhogy most a választások előtti évben egyáltalán nem mindegy, hogy ebben a vitában milyen ellenérveket sorakoztatnak fel a kormány részéről elhangzóakkal szemben. Hiszen ha csak a frázisok szintjén érvelnek majd az ellenzéki honatyák, azt esetleges választási győzelmük esetén szavazótáboruk könnyen számon kérheti rajtuk. Valószínű, hogy a parlament az év évéig áldását adja az ellentmondásokkal teli költségvetési tervezetre, és az ország nem ideiglenes büdzsével kezdi majd az új esztendőt. Akár így lesz, akár úgy, azáltal, hogy az állam elsősorban rossz és átláthatatlan privatizációs politikája miatt milliárdos adóbevételektől esik el, amiatt, hogy a feszített költségvetés ellenére bőkezűen egymilliárd koronát juttat a jövedelmet aligha „termelő" állami titkosszolgálatnak, amiatt, hogy gazdasági megfontolások helyett számos költségvetési fejezetben politikai szempontok jutnak érvényre, rövid és hosszú távon egyaránt az egész társadalom veszít. Magda és Ľudmila POLÁK LÁSZLÓ A két hölgyről, kérem, nem tudok elfogulatlanul írni, mert hosszú évekig mindkét energikus matróna a kolléganőm volt. Na nem a kormányhivatalban, ott még nem dolgoztam. Szóval Magdát és Ľudmilát jó pár éve ismerem, nem voltak rossz rádiósok, de régi igazság, hogy a jó újságírókból általában rossz szóvivők lesznek. Igaz, nem mindegy, hogy kinek viszi az ember a szót. Ha teszem azt, Martinková szerepét kell magyarázni, vagy a miniszterelnök ama kijelentését, milyen lesz az új cseh bankó, a la Mečiar, akkor már, ugye, nem habostorta a dolog. Sejtem, hogy ez olyan két „öreg rókát" is kiborított, mint Ľudmila Buláková és Magda Pospíšilová, és ezért aztán, mert értik a szakmát, együtt dobták be a törülközőt. Elég későn! Teljesen maJEGYZET JgS^S gánügy, de én erre már hónapok óta számítottam, sőt tudtam róla, csak nem szóltam. Még augusztusban, egy fagyizóban találkoztam Magdával, s mint régi kollégák, megindult a traccsparti. S egy adag straciatella közben Magduska kiszivárogtatta, csak nekem, hogy távoznak, de arra kért, ne írjam meg. Pedig hol volt akkor még Martinková, meg Havel az ágyban, és Klaus koronával a fenekében! Tény, hogy Pospíšilová, míg kanalazta a fagyit, csak úgy az orra alatt mondta, menne vissza a rádióba, visszavesszük-e őket ? Mondtam, Magduska, nem tudlak visszavenni, mert én már nem vagyok rádiós, de majd valamit nézek neked. Ám igazából nem nagyon hittem, hogy olajra lép. Aztán amikor a főnöke elkezdte utánozni Rasťo Piškót, akkor már biztos voltam benne, hogy Magda és Ľudmila megy. Mečiar meg marad. Egyelőre... Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) • Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Érsekűjvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPR1NT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamon'n. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedéíyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Nézd azt az embert! Nagyítóval keresi a kormánykoalíció újabb szimpatizánsait! (Szalay Zoltán karikatúrája) Ha nem jutunk be az Európai Unióba, akkor annak súlyos következményei lesznek Ne kés sült le az európai vonatot! A Köztársasági Elnöki Hivatal szerkesztőségünknek is megküldte Michal Kováénak a polgárokhoz írt legújabb levelét, amelyet az alábbiakban teljes teljedelemben közlünk. ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ A rossz hír, annak ellenére, hogy vártuk, rossz hír marad. A rossz hírnél is rosszabb azonban az, ha semmibe veszik, vagy tagadni próbálják, hogy valóban rossz hírről van szó. Júliusban a polgárok két nagyon rossz hírt kaptak. A júliusi madridi csúcstalálkozón az Észak-atlanti Szövetség Lengyelországot, Magyarországot és a Cseh Köztársaságot hívta meg a NATO-csatlakozással kapcsolatos tárgyalásokra. Egy héttel később az Európai Bizottság a közép- és kelet-európai államok európai uniós csatlakozásával kapcsolatos álláspontjában nem javasolA szlovák politika legnagyobb diplomáciai veresége ta, hogy az unió legközelebbi, decemberi csúcstalálkozójára Szlovákia is meghívást kapjon a tagfelvételi tárgyalásokra. Azt, hogy a Szlovák Köztársasá-' got nem hívták meg azokra a tárgyalásokra, amelyeken e fontos nemzetközi szervezetekbe való belépést vitatják meg, sajnos, a jelenlegi szlovák politika legnagyobb diplomáciai vereségeként kell elkönyvelnünk. Annak érdekében, hogy ne csukódjanak be előttünk teljesen azok az ajtók, amelyek az Európai Unió bővítésének első fordulójában nyílnak meg, alaposan meg kell ismerkednünk minden szükséges kritériummal, amely e fontos politikai és gazdasági szerveződésbe való belépéshez szükséges, meg kell értenünk őket, egyszersmind bizonyítanunk is kell, hogy ezeket az elvárásokat teljesítjük. Azokon a területeken, amelyeken a jelenlegi politikai gyakorlat nem teljesíti az európai uniós kritériumokat, addig kell javítanunk a helyzeten, amíg eleget nem teszünk az elvárásoknak. Ehhez pedig elsősorban parlamenti képviselőink többségének megértésére és jóakaratára van szükségünk. Tegyük fel a kérdést, miért olyan fontos számunkra, hogy az Európai Unió tagjai legyünk? Ez a közösség tizenöt nyugati demokratikus országot tömörít, több mint 360 millió lakossal, s a világkereskedelem negyven százalékát képviseli. Az Európai Unió egész sor intézkedést hozott minden tagország gazdasági növekedése és fellendülése érdekében. Az EU széles körű gazdasági lehetőségei jelentős beruházási ösztönzést kínálnak a kisebb tagállamok számára is. A tagországokban csökkentik és fokozatosan megszüntetik a kereskedelmi akadályokat, a vámokat, a határokon pedig az ellenőrzéseket. A tagság előnye minden EU-országban távlatosan az alacsonyabb árakban, a nagyobb bérekben és az egyre szélesebb körű gazdasági lehetőségekben nyilvánul meg. Ha a Szlovák Köztársaság nem lesz már az első szakaszban az Európai Unió tagja, hanem csak valamikor a következő évtized vége felé, akkor jóval lassúbb fejlődés, továbbá a szomszédos OLVASÓI LEVELIK Folyamatos mellébeszélés A „bársonyos forradalom" óta fokozott figyelemmel kísérem a körülöttünk zajló politikai, társadalmi és egyéb létfontosságú fejleményeket. Sajnos azonban azt az utat, amelyet a politikai szabadságra vágyók az ifjúsággal együtt kulcscsörgetéssel és egyéb kulturált magatartással kitisztítottak, és amelyen járnunk kellene, a jelenlegi hatalmi erők igyekeznek göröngyökkel eltorlaszolni és járhatatlanná tenni. A kormány egyes tagjainak szájából gyakran hangzanak el olyan kijelentések, hogy a szlovákiai magyarok normán felüli jogokat élveznek - ami nem igaz -, és hozzáteszik, hogy a magyarországi szlovákoknak távolról sincsenek meg az őket megillető kisebbségi jogaik, és reciprocitást, azaz kölcsönös alapon adandó jogokat követelnek számukra. Szomorú, hogy az illetékesek a normán felüli jogokról papolnak ahelyett, hogy a kultúrállamokhoz hasonlóan arra törekednének, hogy egyenjogúságot hirországoktól való lemaradás fenyeget bennünket, s mindez a lakosság valamennyi csoportjára károsan hatna. Azok a szlovákiai polgárok, akik Nyugat-Európában munkát vagy tanulmányi lehetőséget keresnének, sokkal nagyobb akadályokba ütköznének, mint a szomszédos országok lakosai. A szlovák exportőrök a gazdasági versenyben hátrányt szenvednének a lengyelországi, a magyarországi és a csehországi termelőkkel 1988-ban több milliárd koronás támogatástól esünk el szemben. A szlovák fogyasztó pedig magasabb árat lenne kénytelen fizetni az EUtagállamokból behozott árukért. Minden tagország számára nagy jelentőségű az EU-alapokból nyújtott anyagi támogatás, amellyel az infrastruktúra fejlesztését segítik. Már 1998-tól kezdve jelentős anyagi támogatástól, összességében több milliárd koronától esünk el, ha nem sorolnak be bennünket a további EU-tagságra esélyes első jelöltek közé. S ehhez hasonlóan a külföldi beruházások elsősorban azokba az országokba fognak irányulni, amelyek megnyerték az Európai Unió bizalmát. Nem engedhetjük meg, hogy kikerüljünk ezekből az integrációs folyamatokból, mert mindez gazdasági és életszínvonalbeli tengődést jelentene Szlovákia számára, s egyúttal azt is, hogy az európai történések perifériájára kerülnénk. (A levél befejező részét holnap közöljük.) dessenek és valósítsanak meg az ország területén élő valamennyi kisebbség és etnikum számára, özv. Petőcz Kálmánné Komárom Pénzzel jóvátenni? Az Új Szó november 26-i tudósításában olvastam, hogy Michal Martikán olimpiai és világbajnok képviselője nagy összegű anyagi kártérítést ajánlott fel a Martikán által halálra gázolt Ľudovít Dúbravec özvegyének. SME Juraj Švec, a Demokratikus Unió államfőjelöltjének neve és személyi adatai megegyeznek a 22 009-es nyilvántartási számú és Richard fedőnevű ŠtB.ügynök adataival, amelyeket 1992-ben a Necenzurované noviny című lap jelentetett meg. Svec a SME rendelkezésére bocsátotta pozitív lusztrációs igazolását, illetve azt a levelet, amelyben Václav Havel akkori államfő számára kijelentette: soha nem írt alá együttműködési szerződést az állambiztonsági szervezettel. Švec neve azért is meglepetést keltett, mert 1993 elején egyszer már szerepelt az egész ellenzék közös jelöltjeként, de később azt követelte, hogy ezt támogassa a DSZM is, végül pedig a végső nevezési határidő előtt egy órával visszalépett. PRAVDA A legalacsonyabb kategóriájú kocsmák vendégei közül a múlt hét óta sokan sértődöttek. A szlovák kormányfő megsértette a köreiket, és a legintimebb környezetükben szokásos stílust bevitte a nagypolitikába. Ez olyan számukra, mintha a néhány féldeci rum kíséretében lenyomott sörök után azt követelnék, hogy engedjék őket a parlamenti vagy a nagygyűlési mikrofonhoz. Mečiar ismert absztinens, éppen ezért kellene különbséget tennie az említett kocsmázók és a politikai élet között. Ismeretes, hogy a most szervezett új cseh kormányt is puccsistának titulálta. Ebben nyilvánvalóan saját meggyőződésére támaszkodik, amelynek alapján a másféle nézet egyenlő az ellenséges összeesküvéssel. PRÁCA A jövő évi állami költségvetés javaslata a Szlovák Nemzeti Banknak előírná, hogy az államnak legfeljebb tizenkét százalékos kamattal hitelezhet. Az államkötvények vásárlásáról tudni kell, hogy a jegybank ezzel növeli a forgalomban lévő pénz mennyiségét, vagyis inflációt vált ki. Ez ellen úgy védekezik, hogy a megszerzett államkötvényeket felkínálja a kereskedelmi bankoknak, így a forgalomban lévő pénz mennyisége változatlan marad. Az egészre a magángazdaság fizet rá, mivel így kevesebb marad a hitelekre. A jegybank kénytelen nagyobb kamatot felajánlani az államkötvényeket tőle megvásárló bankoknak - ez az idei év második felében meghaladta a húsz százalékot. Az új költségvetési szabályok így biztos veszteséget jelentenének a számára. Amikor ez ellen a jegybank állásfoglalásban tiltakozott, Miroslav Maxon, a parlament költségvetési bizottságának elnöke, akit Kozlík pénzügyminiszter utódjaként tartanak számon, kijelentette: ez a legroszszabb dolog, amit valaha is kiadott a kezei közül. Hát már idejutottunk? Pénzzel már a súlyos bűnt is meg lehet fizetni, jóvá lehet tenni? Talán azért, mert az áldozat „csak" éjjeliőr volt? Ebből arra következtetek, hogy az egyes emberek élete a társadalmi pozíciója és az anyagi helyzete alapján más és más kategóriába tartozik. És abban az esetben mi volna, ha történetesen az éjjeliőr gázolta volna el a neves sportolót? Az éjjeliőr évekig vezekelne gyorshajtása miatt, méghozzá jogosan. Ugyanis az életnek nincs pénzzel kifejezhető ára. Téglás Ferenc Sárkány-Köbölkút kWWWW^WÁ^ - :