Új Szó, 1997. december (50. évfolyam, 276-299. szám)

1997-12-09 / 283. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. DECEMBER 9. KOMMENTÁR Ki húzza majd a rövidebbet? PAKOZDI GERTRÚD Ma kezdődik a jövő évi állami költségvetés tervezetének par­lamenti vitája. Már az előzmények is arra utalnak, hogy vár­hatóan komoly összecsapásokra számíthatunk, éspedig nem csupán az ellenzéki és kormánypárti képviselők között, ha­nem a kormánykoalíció képviselői között is. A Szlovák Nemzeti Párt ugyanis még mindig köti az ebet a ka­róhoz, többet követel az általa irányított két tárca számára a pénzügyminisztérium által kikalkuláltnál. Várhatóan kortesbeszédeket hallunk majd részükről is, miközben félő, hogy látszólagos ellenállásuk csak arra lesz jó, hogy a „vala­mit valamiéit" jegyében végül is engedjenek a jegybankról szóló törvénymódosítási kormányjavaslattal kapcsolatban ed­digi álláspontjukból. Ha engednek a nagyobb koalíciós part­ner nyomásának a Nemzeti Bank önállósága megnyirbálásá­nak kérdésében - márpedig nagy valószínűséggek enged­nek -, aligha ússzuk meg jövőre a korona stabilitásának meg­ingását, s akkor a gazdasági növekedést előrevetítő tegnap el­hangzott kormányfői ígéretek megvalósulásának is tovább csökken az esélye. Ellenzéki pozícióból nyilván könnyebb támadni bármilyen törvénytervezetet. Hát még a költségvetési tervezetet meny­nyivel egyszerűbb, hiszen látszólag felelősségvállalás nélkül teheti ezt a pillanatnyilag ellenzéki padsorokban ülő politi­kus! Csakhogy most a választások előtti évben egyáltalán nem mindegy, hogy ebben a vitában milyen ellenérveket so­rakoztatnak fel a kormány részéről elhangzóakkal szemben. Hiszen ha csak a frázisok szintjén érvelnek majd az ellenzéki honatyák, azt esetleges választási győzelmük esetén szavazó­táboruk könnyen számon kérheti rajtuk. Valószínű, hogy a parlament az év évéig áldását adja az ellentmondásokkal teli költségvetési tervezetre, és az ország nem ideiglenes büdzsé­vel kezdi majd az új esztendőt. Akár így lesz, akár úgy, azál­tal, hogy az állam elsősorban rossz és átláthatatlan privatizá­ciós politikája miatt milliárdos adóbevételektől esik el, ami­att, hogy a feszített költségvetés ellenére bőkezűen egymilli­árd koronát juttat a jövedelmet aligha „termelő" állami titkos­szolgálatnak, amiatt, hogy gazdasági megfontolások helyett számos költségvetési fejezetben politikai szempontok jutnak érvényre, rövid és hosszú távon egyaránt az egész társadalom veszít. Magda és Ľudmila POLÁK LÁSZLÓ A két hölgyről, kérem, nem tudok elfogulatlanul írni, mert hosszú évekig mindkét energikus matróna a kolléga­nőm volt. Na nem a kor­mányhivatalban, ott még nem dolgoztam. Szóval Mag­dát és Ľudmilát jó pár éve is­merem, nem voltak rossz rá­diósok, de régi igazság, hogy a jó újságírókból általában rossz szóvivők lesznek. Igaz, nem mindegy, hogy kinek vi­szi az ember a szót. Ha te­szem azt, Martinková szere­pét kell magyarázni, vagy a miniszterelnök ama kijelen­tését, milyen lesz az új cseh bankó, a la Mečiar, akkor már, ugye, nem habostorta a dolog. Sejtem, hogy ez olyan két „öreg rókát" is kiborított, mint Ľudmila Buláková és Magda Pospíšilová, és ezért aztán, mert értik a szakmát, együtt dobták be a törülkö­zőt. Elég későn! Teljesen ma­JEGYZET JgS^S gánügy, de én erre már hó­napok óta számítottam, sőt tudtam róla, csak nem szól­tam. Még augusztusban, egy fagyizóban találkoztam Mag­dával, s mint régi kollégák, megindult a traccsparti. S egy adag straciatella közben Magduska kiszivárogtatta, csak nekem, hogy távoznak, de arra kért, ne írjam meg. Pedig hol volt akkor még Martinková, meg Havel az ágyban, és Klaus koronával a fenekében! Tény, hogy Pospíšilová, míg kanalazta a fagyit, csak úgy az orra alatt mondta, menne vissza a rádi­óba, visszavesszük-e őket ? Mondtam, Magduska, nem tudlak visszavenni, mert én már nem vagyok rádiós, de majd valamit nézek neked. Ám igazából nem nagyon hit­tem, hogy olajra lép. Aztán amikor a főnöke elkezdte utánozni Rasťo Piškót, akkor már biztos voltam benne, hogy Magda és Ľudmila megy. Mečiar meg marad. Egyelőre... Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) • Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Érsekűjvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPR1NT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamon'n. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedéíyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Nézd azt az embert! Nagyítóval keresi a kormánykoalíció újabb szimpatizánsait! (Szalay Zoltán karikatúrája) Ha nem jutunk be az Európai Unióba, akkor annak súlyos következményei lesznek Ne kés sült le az európai vonatot! A Köztársasági Elnöki Hi­vatal szerkesztőségünk­nek is megküldte Michal Kováénak a polgárokhoz írt legújabb levelét, ame­lyet az alábbiakban teljes teljedelemben közlünk. ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ A rossz hír, annak ellenére, hogy vártuk, rossz hír marad. A rossz hírnél is rosszabb azonban az, ha semmibe veszik, vagy tagad­ni próbálják, hogy valóban rossz hírről van szó. Júliusban a polgárok két nagyon rossz hírt kaptak. A júliusi mad­ridi csúcstalálkozón az Észak-at­lanti Szövetség Lengyelorszá­got, Magyarországot és a Cseh Köztársaságot hívta meg a NA­TO-csatlakozással kapcsolatos tárgyalásokra. Egy héttel később az Európai Bizottság a közép- és kelet-európai államok európai uniós csatlakozásával kapcsola­tos álláspontjában nem javasol­A szlovák politika leg­nagyobb diplomáciai veresége ta, hogy az unió legközelebbi, decemberi csúcstalálkozójára Szlovákia is meghívást kapjon a tagfelvételi tárgyalásokra. Azt, hogy a Szlovák Köztársasá-' got nem hívták meg azokra a tárgyalásokra, amelyeken e fon­tos nemzetközi szervezetekbe való belépést vitatják meg, saj­nos, a jelenlegi szlovák politika legnagyobb diplomáciai veresé­geként kell elkönyvelnünk. An­nak érdekében, hogy ne csukód­janak be előttünk teljesen azok az ajtók, amelyek az Európai Unió bővítésének első fordulójában nyílnak meg, ala­posan meg kell ismerkednünk minden szükséges kritérium­mal, amely e fontos politikai és gazdasági szerveződésbe való belépéshez szükséges, meg kell értenünk őket, egyszersmind bi­zonyítanunk is kell, hogy ezeket az elvárásokat teljesítjük. Azo­kon a területeken, amelyeken a jelenlegi politikai gyakorlat nem teljesíti az európai uniós kritéri­umokat, addig kell javítanunk a helyzeten, amíg eleget nem te­szünk az elvárásoknak. Ehhez pedig elsősorban parlamenti képviselőink többségének meg­értésére és jóakaratára van szükségünk. Tegyük fel a kérdést, miért olyan fontos számunkra, hogy az Európai Unió tagjai legyünk? Ez a közösség tizenöt nyugati demokratikus országot tömörít, több mint 360 millió lakossal, s a világkereskedelem negyven százalékát képviseli. Az Európai Unió egész sor intézkedést ho­zott minden tagország gazdasá­gi növekedése és fellendülése érdekében. Az EU széles körű gazdasági lehetőségei jelentős beruházási ösztönzést kínálnak a kisebb tagállamok számára is. A tagországokban csökkentik és fokozatosan megszüntetik a ke­reskedelmi akadályokat, a vá­mokat, a határokon pedig az el­lenőrzéseket. A tagság előnye minden EU-országban távlato­san az alacsonyabb árakban, a nagyobb bérekben és az egyre szélesebb körű gazdasági lehe­tőségekben nyilvánul meg. Ha a Szlovák Köztársaság nem lesz már az első szakaszban az Európai Unió tagja, hanem csak valamikor a következő évtized vége felé, akkor jóval lassúbb fejlődés, továbbá a szomszédos OLVASÓI LEVELIK Folyamatos mellébeszélés A „bársonyos forradalom" óta fokozott figyelemmel kísérem a körülöttünk zajló politikai, tár­sadalmi és egyéb létfontosságú fejleményeket. Sajnos azonban azt az utat, amelyet a politikai szabadságra vágyók az ifjúság­gal együtt kulcscsörgetéssel és egyéb kulturált magatartással kitisztítottak, és amelyen jár­nunk kellene, a jelenlegi hatal­mi erők igyekeznek göröngyök­kel eltorlaszolni és járhatatlan­ná tenni. A kormány egyes tag­jainak szájából gyakran hangza­nak el olyan kijelentések, hogy a szlovákiai magyarok normán felüli jogokat élveznek - ami nem igaz -, és hozzáteszik, hogy a magyarországi szlová­koknak távolról sincsenek meg az őket megillető kisebbségi jo­gaik, és reciprocitást, azaz köl­csönös alapon adandó jogokat követelnek számukra. Szomo­rú, hogy az illetékesek a nor­mán felüli jogokról papolnak ahelyett, hogy a kultúrállamok­hoz hasonlóan arra törekedné­nek, hogy egyenjogúságot hir­országoktól való lemaradás fe­nyeget bennünket, s mindez a lakosság valamennyi csoportjá­ra károsan hatna. Azok a szlová­kiai polgárok, akik Nyugat-Eu­rópában munkát vagy tanulmá­nyi lehetőséget keresnének, sokkal nagyobb akadályokba ütköznének, mint a szomszédos országok lakosai. A szlovák ex­portőrök a gazdasági verseny­ben hátrányt szenvednének a lengyelországi, a magyarországi és a csehországi termelőkkel 1988-ban több milli­árd koronás támoga­tástól esünk el szemben. A szlovák fogyasztó pedig magasabb árat lenne kénytelen fizetni az EU­tagállamokból behozott áru­kért. Minden tagország számára nagy jelentőségű az EU-alapokból nyújtott anyagi támogatás, amellyel az infrastruktúra fej­lesztését segítik. Már 1998-tól kezdve jelentős anyagi támoga­tástól, összességében több milli­árd koronától esünk el, ha nem sorolnak be bennünket a továb­bi EU-tagságra esélyes első je­löltek közé. S ehhez hasonlóan a külföldi beruházások elsősor­ban azokba az országokba fog­nak irányulni, amelyek meg­nyerték az Európai Unió bizal­mát. Nem engedhetjük meg, hogy kikerüljünk ezekből az in­tegrációs folyamatokból, mert mindez gazdasági és életszínvo­nalbeli tengődést jelentene Szlovákia számára, s egyúttal azt is, hogy az európai történé­sek perifériájára kerülnénk. (A levél befejező részét hol­nap közöljük.) dessenek és valósítsanak meg az ország területén élő vala­mennyi kisebbség és etnikum számára, özv. Petőcz Kálmánné Komárom Pénzzel jóvátenni? Az Új Szó november 26-i tudósí­tásában olvastam, hogy Michal Martikán olimpiai és világbaj­nok képviselője nagy összegű anyagi kártérítést ajánlott fel a Martikán által halálra gázolt Ľudovít Dúbravec özvegyének. SME Juraj Švec, a Demokratikus Unió államfőjelöltjének neve és személyi adatai megegyeznek a 22 009-es nyilvántartási számú és Richard fedőnevű ŠtB.­ügynök adataival, amelyeket 1992-ben a Necenzurované noviny című lap jelentetett meg. Svec a SME rendelkezésé­re bocsátotta pozitív lusztrációs igazolását, illetve azt a levelet, amelyben Václav Havel akkori államfő számára kijelentette: soha nem írt alá együttműködé­si szerződést az állambiztonsági szervezettel. Švec neve azért is meglepetést keltett, mert 1993 elején egyszer már szerepelt az egész ellenzék közös jelöltje­ként, de később azt követelte, hogy ezt támogassa a DSZM is, végül pedig a végső nevezési határidő előtt egy órával vissza­lépett. PRAVDA A legalacsonyabb kategóriájú kocsmák vendégei közül a múlt hét óta sokan sértődöttek. A szlovák kormányfő megsértette a köreiket, és a legintimebb környezetükben szokásos stí­lust bevitte a nagypolitikába. Ez olyan számukra, mintha a néhány féldeci rum kíséretében lenyomott sörök után azt köve­telnék, hogy engedjék őket a parlamenti vagy a nagygyűlési mikrofonhoz. Mečiar ismert absztinens, éppen ezért kellene különbséget tennie az említett kocsmázók és a politikai élet között. Ismeretes, hogy a most szervezett új cseh kormányt is puccsistának titulálta. Ebben nyilvánvalóan saját meggyőző­désére támaszkodik, amelynek alapján a másféle nézet egyen­lő az ellenséges összeesküvés­sel. PRÁCA A jövő évi állami költségvetés javaslata a Szlovák Nemzeti Banknak előírná, hogy az ál­lamnak legfeljebb tizenkét szá­zalékos kamattal hitelezhet. Az államkötvények vásárlásáról tudni kell, hogy a jegybank ez­zel növeli a forgalomban lévő pénz mennyiségét, vagyis inflá­ciót vált ki. Ez ellen úgy védeke­zik, hogy a megszerzett állam­kötvényeket felkínálja a keres­kedelmi bankoknak, így a for­galomban lévő pénz mennyisé­ge változatlan marad. Az egészre a magángazdaság fi­zet rá, mivel így kevesebb ma­rad a hitelekre. A jegybank kénytelen nagyobb kamatot fel­ajánlani az államkötvényeket tőle megvásárló bankoknak - ez az idei év második felében meg­haladta a húsz százalékot. Az új költségvetési szabályok így biz­tos veszteséget jelentenének a számára. Amikor ez ellen a jegybank ál­lásfoglalásban tiltakozott, Miroslav Maxon, a parlament költségvetési bizottságának el­nöke, akit Kozlík pénzügymi­niszter utódjaként tartanak szá­mon, kijelentette: ez a legrosz­szabb dolog, amit valaha is ki­adott a kezei közül. Hát már idejutottunk? Pénzzel már a súlyos bűnt is meg lehet fizetni, jóvá lehet tenni? Talán azért, mert az áldozat „csak" éj­jeliőr volt? Ebből arra következ­tetek, hogy az egyes emberek élete a társadalmi pozíciója és az anyagi helyzete alapján más és más kategóriába tartozik. És abban az esetben mi volna, ha történetesen az éjjeliőr gázolta volna el a neves sportolót? Az éjjeliőr évekig vezekelne gyors­hajtása miatt, méghozzá jogo­san. Ugyanis az életnek nincs pénzzel kifejezhető ára. Téglás Ferenc Sárkány-Köbölkút kWWWW^WÁ^ - :

Next

/
Thumbnails
Contents