Új Szó, 1991. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-02 / 1. szám, szerda

Václav Havel köztársasági elnök újévi beszéde (Folytatás az 1. oldalról) sa csak közösségi háttérrel vagy a közösséghez kapcsolódva képzel­hető el. Tehát abban a kellemetlen meglepe­, tésben völt részünk 1990-ben, hogy elég­gé kételkedő, mi több, az év vége felé nyomasztó,légkör alakult ki. • E légkör hatására mindannyian hajla­mosak vagyunk megfeledkezni a jó érte­lemben vett nagy meglepetésekről, ame­lyekben az év folyamán a totalitárius rendszer leépítése során részünk volt. Úgy gondolom, hogy most kötelességem ezekre is figyelmeztetni. Figyelmeztetni mindarra, ami megtörtént és amit egy éve még el sem tudtunk képzelni. 1. A hazánkat 22 éve megszálló szov­jet hadsereg utolsó egységei is rövidesen elhagyják az országot. 2. Eredményesen lebonyolítottuk az első szabad választásokat, így 42 év után először saját akaratunk szerint minden szinten megválasztottuk a képviseleti tes­tületeket. 3. Parlamentjeink több tucat új törvényt fogadtak el, amelyek a valódi jogállam, a demokratikus és decentralizált állam alapjait alkotják. , 4. Elértük, hogy hosszú évtizedek után az egész világ újból független és demok­ratikus államnak tekint bennünket, és hogy államunk általános tekintélynek ör­vend; a világ legjelentősebb államférfiúi látogatnak el hozzánk, ós nagyra értékelik kezdeményező külpolitikánkat, amely az új és békés Európa felépítésére irányul. .5. Hazánkban teljes mértékben meg­valósult a szólás- és véleménynyilvánítási szabadság, és szavatoljuk a gyülekezési és társulási jog érvényesülését. 6. Lebontottuk a köztársaságunkat kö­rülvevő drótakadályokat, amelyek egyet­len nagy koncentrációs táborrá tettek bennünket; bármelyikünk bárhova utaz­hat, és bárki meglátogathatja hazánkat. 7. Az országban felújítottuk a vallás­szabadságot, minden egyházkerületbe püspököt neveztek ki, hazánkba látoga­tott a pápa, és diplomáciai kapcsolatokat létesítettünk a Vatikánnal. 8. Bonyolult viták után sikerült kidol­gozni a gazdasági reform forgatókönyvét, és több fontos gazdasági törvényt fogad­tak el, megteremtve ezzel a reform legisz­latív feltételeit. Gazdasági reformunk a mai nappal kezd a gyakorlatban is megvalósulni. 9. Hozzáfogtunk az igazi és életképes föderáció kialakításához. E folyamat első és valószínűleg legdrámaibb fázisa a jog­köröket szabályozó alkotmánytörvény el­fogadásával érte el csúcspontját. A jogkö­röket felosztották a két köztársaság és a föderáció között. Ahogy látjuk, egyetlen év alatt többet sikerült elvégezni, mint korábban 41 esz­tendő alatt együttvéve. Tudom, hogy ez még mindig kevés, és a fő feladatok teljesítése még hátra van. Én úgy jellemezném a helyzetet, hogy lezártuk az előkészítés és a feltételterem­tés esztendejét. Magutik mögött hagytuk a térkialakítás évét. Az új évben most tartalommal igyek­szünk megtölteni ezt a teret. Az általunk kialakított feltételek talaján reálisan hoz­záfogunk új demokratikus államunk építé­séhez és új gazdasági rendszerünk meg­teremtéséhez. Nem is tagadom, hogy az 1991-es esztendő próbára tesz bennünket. Hoz­záfogunk a tavaly kidolgozott tervek meg­valósításához, ós megállapíthatjuk, hogy valóban képesek leszünk-e a gyakorlat­ban azoknak az áldozatoknak a vállalásá­ra, amelyekről mindeddig csak elmélet­ben volt szó, és amelyek vállalása nélkül nem leszünk képesek az ország nagy átalakítására. Államunk új vezetői közül senki sem azért igényli e áldozatok vállalását, mert szenvedéseket akar okozni. Mindannyian vizsgáljuk, hogyan lehetne az áldozatokat korlátok közé szorítani, a lehető legki­sebbre csökkenteni. Mindazonáltal vala­mennyien tudjuk, hogy az áldozatvállalás­ra szükség van, és nélküle nem boldogu­lunk. Kedves polgártársaim, tisztelt barátaim, engedjék meg, hogy végül kísérletet tegyek fö ^ladataink összegzésére, és ez évi teendőink időrendjének legalább hoz­závetőleges kijelölésére. 1. Ügy vélem, hogy legkésőbb az év végéig parlamentjeinknek el kellene fo­gadniuk a két köztársaság alkotmányát és a szövetségi alkotmányt. E három alkot­mánynak logikai háromszöget kellene al­kotnia. Ez lenne új jogrendünk szilárd és ' tartós alapja. Amennyiben e feladatot a törvényhozó testületeknek sikerül vég­rehajtaniuk, teljesítik azt a fö feladatot, amelyet a választóktól a jelenlegi kétéves megbízatási időszakra kaptak. Ezekkel az alkotmányokkal végleges formát kapna az egész államjogi elrendezésünk. Arra az időre, amíg hatályba lépnek az új alkotmányok, véleményem szerint, né­hány ideiglenes törvényt kell elfogadni, amelyek révén szavatolni tudjuk a legkü­1 lönbözöbb válságos helyzetekben a kér­dések alkotmányos megoldását. 2. Már ebben a hónapban meg kellene kezdeni a kisprivatizációs törvény értel­mében végrehajtandó árveréseket. Ahogy én látom, a jövő évben lényegében be kellene fejezni mind a kisprivatizációs törvény, mind a restitúciós törvény végre­hajtását. A szolgáltatási, kereskedelmi és kistermelési szférában működő nagy, me­rev és bürokratikus szervezeteket fel kel­lene oszlatni, és helyükbe magánkézben levő és teljesen önállósult részlegek sűrű hálózatát lesz célszerű létrehoznia 3. A kisprivatizálással egyidöben a nagyprivatizáció folyamatának is el kel­lene kezdődnie. Ez majd nyilvánvalóan több évig tart, és befejezése után minden­nemű vagyonnak, tehát a földnek, az ingatlanoknak és a termelőeszközöknek konkrét, egyértelműen és teljesen szuve­rén tulajdonosok kezébe kell kerülniük. 4. Mint tudjuk, a mai nappal kezdetét veszi nálunk a viszonylag szabad árkép­zés, ami egyik feltétele az igazi piaci környezet kialakulásának. Valószínű, hogy az árak felszabadítása gyors árnö­vekedést idéz elő. A szakemberek véle­ménye szerint az év közepén kellene nyugodtabb állapotba kerülnie az árszín­vonalnak. Az árliberalizálással az úgyne­vezett belső konvertibilitás is összefügg, amelynek megvalósításához szintén hoz­záfogunk, és ez jelentené az elsó lépést a valódi és teljes konvertibilitás felé veze­tő hosszú és göröngyös úton. Az év első felében - noha számos inflációellenes intézkedést foganatosítunk - számolnunk kell az infláció növekedésével. - 5. Gazdasági reformunknak e lépései­vel párhuzamosan kormányszinten két területen is világos stratégiai koncep­ciót kellene kidolgozni. Az elsó terület a szociális ügy, ahol a szakszervezetek­.. kel együttműködve gyors ütemben ki kell építeni a gazdasági reform igazságtalan és humanizmust nélkülöző következmé­nyei mérséklésének jogi és közigazgatási biztosítékait. A másik terület az energeti­ka és a nagyipar struktúrájának és irány­zatának formálása. E tpren még nem tisztáztuk álláspontjainkat, és nem szá­molhatunk azzal, hogy a kialakulóban levő piaci rendszer majd minden kérdést megold a kormányok helyett. A kidolgo­zandó koncepciónak figyelembe kell vén­nie az összes alapvető környezetvédelmi követelményt. 6. Szilárdan hiszem, hogy 1991-ben a Szövetségi Gyűlés olyan jó és igaz­ságos törvényeket vitat meg és fogad el, amelyek világosan szabályozzák a föld­művesek és általában a földtulajdonosok helyzetét és jövőjét. 7. Az ország egy év múlva lassan már megkezdi az új parlamenti választásokra való készülődést. Erősen hiszem, hogy ez év folyamán stabilizálódik a társadal­munkban működő politikai erők spektru­ma, és erősen hiszem, hogy a legköze­lebbi választásokon már jobb választási törvény szerint választhatjuk meg képvi­selőinket. Remélem, hogy kisebb és prak­tikusabb lesz a törvényhozó testületek struktúrája, amelyet majd az új alkotmá­nyok határoznak meg. 8. Ami külpolitikánkat illeti, ebben meg kellene tartanunk az eddigi kezdeménye­zőkészséget. Fontosnak tartom, hogy le­hetőleg még januárban üljön össze ta­nácskozásra a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete, amely megszün­tetné a szervezet eddigi katonai struktúrá­it, az egyesített parancsnokságot is bele­értve. Ebben a tagországok már előzete­sen megegyeztek. A Párizsi Charta szel­lemében új minőséget kívánunk adni a helsinki folyamatnak. Már-az a körül­mény is erre ihlet bennünket, hogy Prága lett a székhelye az Európai Bizton­sági és Együttműködési Konferencia ál­landó titkárságának. Miközben bekapcso­lódunk a meglevő és újonnan létrejövő európai struktúrákba, tevékenységünket elsősorban Lengyelországgal és Magyar­országgal kívánjúk összehangolni. Re­méljük, hogy Csehszlovákia már január­ban vagy februárban rendes tagja lesz az Európa Tanácsnak. Azt is reméljük, hogy ez év folyamán sikerül előnyös tár­sulási szerződéseket kötnünk az Európai Közösségekkel. Nyíltan kimondjuk, hogy a jövőben szeretnénk ezek teljesjogú tag­jává válni. Az Észak-Atlanti Szerződéssel is szorosabb együttműködésre törek­szünk, noha egyelőre még nincs szándé­kunkban tagjává válni. Kedves polgártársaim, bizonyára nem mondok azzal újat, amikor bejelentem: nehéz idők várnak reánk. Nyilván az éppen most megkezdett esz­tendő lesz a legnehezebb. Azt tartom a legfontosabbnak, hogy az elkövetkező megpróbáltatások - idején, bármennyire súlyosak is legyenek, ne veszítsük el a reményt. Ha elveszítenénk, teljesen értelmetlenné válnának törekvéseink, és a folyamat puszta nélkülözéssé válna. Szilárdan hiszem, hogy képesek leszünk helytállni. Ezért mindannyiukat arra kérem, hogy környezetükben és önmagukban mint a szemük fényét védelmezzék a reményt. Kérem, tudatosítsák, hogy a rossz há­ziurat már eltávolítottuk, és basáskodása alatt e ház bármennyire is megrongáló­dott, most már mégis a miénk ez a ház, és csak rajtunk múlik, hogy mivé fejlesztjük. Ezért arra kérem mindannyiukat, csehe­ket, szlovákokat és a nemzetiségeket, hogy becsüljék meg új államunkat, és valóban sajátjuknak tekintsék. Törődje­nek a fejlődésével. Nemzeteink együttélé­sének első terhelési próbája már lezajlott, és mind a csehek, mind a szlováKok helytálltak. Valamennyi szlováknak azt kívánom, hogy minél jobb eredményeket érjenek el gazdaságilag önálló köztársaságuk építé­sében. Remélem, hogy a szeretet és a büszkeség köztársasága lesz ez vala­mennyi állampolgár számára. Ugyanezt kívánom a cseheknek is. Hiszem, hogy köztársaságuk a bölcses­ség és a tolerancia köztársasága lesz valamennyi állampolgár számára. Valamennyi külföldön élő cseh és szlo­vák honfitársamnak minden jót kívánok. Befejeződött a diaszpóra időszaka. Akár hazatérnek, akár új hazájukban marad­nak, mindannyiukat szívesen látjuk, érté­kes tapasztalataikat és vállalkozókészsé­güket pedig felbecsülhetetlen értéknek tekintjük. Azokhoz fordulok, akik munkájukkai értéket teremtenek egész társadalmunk javára. Hosszú idő után ezek újból olyan értékek lesznek, amelyek bennünket szolgálnak, illetve a hozzánk közelállókat, nem pedig egy elvont és utópikus ideoló­giát.. Mindazokhoz fordulok, akiknek az új gazdasági rendszerben gyorsan sikerül megtalálni a helyüket. Arra kérem őket, érezzenek együtt azokkal, akiknek kez­detben nem lesz ilyen szerencséjük. Arra kérem őket, lehetőségeikhez mérten nyújtsanak segítséget a szerényebb kö­rülmények között élőknek. Mindazokhoz fordulok, akik földmüve­léssel foglalkoznak. Eredményes munkát kívánok e legősibb emberi tevékenységet folytatóknak. Kívánom, hogy gyorsan vál­janak ismét büszke gazdákká. Nagymér­tékben törekvéseik eredményességén múlik, hogy mennyire leszünk elégedettek és jómódúak mindannyian. Mindazokhoz szólok, akik úgy döntöt­tek, hogy a magánvállalkozás eddig még járatlan útjára lépnek. Sok szerencsét kívánok a munkájukhoz. Arra kérem őket, ne feledkezzenek meg arról, hogy a profit nem végső cél, hanem a társadalom to­vábbi gyarapításának, a méltó és teljes emberi élet feltételei formálásának az eszköze. A tanulókhoz, a diákokhoz és az összes fiatalhoz fordulok szavaimmal. Ar­ra kérem őket, összpontosítva vegyék figyelembe az előttünk megnyíló távlato­kat, azokat a lehetőségeket, amelyekről még egy évvel ezelőtt is legfeljebb csak álmodhattunk. A fiatalok tudásvágyán, er­kölcsi értékein és vállalkozókészségén áll vagy bukik társadalmunk jövője. Hadd szóljak azokhoz is, akik jórészt már befejezték a társadalom javára vég­zett munkát. Azt kívánom nekik, hogy a hosszú időn keresztül várt és munkájuk­kal előkészített változások örömet és elé­gedettséget hozzanak az életükbe. Szük­ségünk van az idősebbek tapasztalataira, bölcsességére és szeretetére. Kedves polgártársaim, tisztelt bará­taim, véglegesen befejeződött az az időszak, amikor minden évben ugyanolyan újévi beszédek hangzottak el. Szilárdan hi­szem, hogy már egy év múlva is több kellemes meglepetést tartalmaz a kö­szöntő, mint kellemetlent. Remélem, már arról számolhatok be, hogy már megkez­dődött házunk eredményes újjáépítése, és hogy alapjai újból megszilárdultak leg­jobb hagyományaink szellemében. , Tavaly ilyenkor Komenský egyik mon­datának parafrázisával fejeztem be újévi köszöntőmet: „Visszatért, ember, a te uralmad!" Ma e mondathoz kapcsolódva így fejezem be köszöntőmet: „Rajtad mú­lik, ember, hogy mennyire tudod bebizo­nyítani, értelmes tett volt uralmad vissza­szerzése". Boldog új évet! Husszeinnel csak a fegyverek nyelvén lehet szót érteni? (Folytatás az 1. oldalról) niszter közölte, hogy az ország hadsere­ge befejezte az előkészületeket és kész válaszolni bármilyen agresszióra. Tarik Aziz külügyminiszter ugyanakkor azt szö­gezte le, hogy nincs előrelépés a Bagdad és Washington közötti párbeszédben, s még mindig nem tudni, mikor látogat az amerikai külügyminiszter Irakba. Was­hington ragaszkodott ahhoz, hogy erre legkésőbb január 3-ig sor kerüljön, ami azonban már lehetetlen, viszont Irak leg­hamarább január 12-én hajlandó James Baker fogadására. A. Fehér Ház ezt az időpontot túl későinek tartja. A Fehér Házban ennek kapcsán teg­nap bejelentették, hogy Baker még a ja­nuár 15-i ultimátum lejárta előtt a Perzsa­öbölbe utazhatna konzultációkra az arab szövetségesekkel. A végső döntés erről csak akkor születik meg, ha nyilvánvalóvá válik, hogy sikerül nyélbe ütni a Baker­Husszein találkozót. Egyébként az iraki háborús előkészü­letekre utal az a tegnapi hír, hogy behív­ták a hadseregbe a 17 éves fiúkat is, s ha Nehéz esztendő elé nézünk (Folytatás az 1. oldalról) ben. Úgy vélte, hogy az egész világ nevében üdvözölheti azokat a hatá­rozott akciókat, amelyekkel Moszk­va a Szaddam Husszein agressziója elleni lépéseket támogatta. Méltatta azt is, hogy Gorbacsov szerinte nagy határozottsággal hajtja végre a fájdalmas politikai és gazdasági reformokat. BERLIN - Helmut Kohl német kan­cellár üzenetében reményét fejezte ki, hogy a kilencvenes években sikerül lerak­ni az „Egyesült Európai Államok" alapjait. Úgy vélte, hogy Németország újraegyesí­tése elősegítette földrészünkön a kölcsö­nös közeledést. Annak a véleményének adott hangot, hogy a Kelet és Nyugat országaiban tapasztalható életszínvonal­beli különbségeket át kell hidalni, mivel ellenkező esetben új korlátok alakulnak ki. Az egységes Németország távlatait elemezve leszögezte, hogy a négy évtize­des szocialista diktatúra áldatlan gazda­sági következményeit nem lehet néhány nap alatt felszámolni. TOKIÓ - Japán kész sürgős gazdasá­gi segítséget nyújtani Moszkvának, ha az viszonzásképp baráti ajánlatokat tesz To­kiónak, szögezte le újévi sajtóértekezle­tén a japán kormányfő. Kaifu Tosiki pon­tosította, mire gondol: mi támogatni akar­juk a peresztrojkát, azonban nem vehető le a napirendről a háború után a Szovjet : unióhoz került négy sziget visszaszolgál­tatásának és a két ország közötti béke­szerződés megkötésének a kérdése. BUDAPEST - A magyarok többsége szempontjából 1991 nagyon nehéz idő­szak lesz, jelentette ki éjfél után elhang­zott újévi üzenetében Göncz Árpád ál­lamfő. Úgy vélte, a Nyugat saját magát is segíti azzal, ha könnyít a közép-európai országok súlyos helyzetén. nem tesznek eleget ennek a parancsnak, akkor bíróság elé állítják őket. A megme­revedett bagdadi álláspontot jelzi az is, hogy az iraki forradalmi vezetőség ta­nácskozásáról kiadott közlemény mege­rősíti: Irak továbbra is 19. tartományának tekinti Kuvaitot, s ezért szó sem lehet az iraki egységek kivonásáról. A közle­mény cáfolja azokat a híresztelésket is, hogy a kormányzó Baath-párt vezetősé­gének egyes tagjai tüntetésen akarják követelni a kivonulást. A békés rendezés esélyeit borúlátóan ítélte meg Szaad Abdallah Szalem Sza­bah sejk, a száműzetésben lévő kuvaiti kormányfő, aki csak minimálisan kevés reményt lát erre. Nyugat-Európa is min­dent megtesz, hógy elősegítse a békés megoldást, s ezt szolgálta a nyugatnémet külügyminiszternek az a javaslata, hogy haladéktalanul üljenek össze a Közös Piac külügyminiszterei. Döntés született arról, hogy január 4-én Luxemburgban tanácskozást tartanak a Perzsa-öbölben kialakult legújabb helyzetről; Párizsi és bonni diplomáciai források szerint az ösz­szejövetelen megerősítik az öbölválság ügyében tanúsított amerikai és nyugat­európai politika azonosságát. Szaddam Husszein az ünnepek alatt vészjósló üzenetet intézett Fahd szaúdi királyhoz, amelyben arra figyelmeztette őt, hogy a háború kirobbanása esetén Szaúd-Arábia Izrael után az iraki támadás második célpontja lesz. Rendkívül inge­rülten reagált Mubarak egyiptomi állam­főnek arra az újévi kijelentésére, hogy ,,a béke kulcsa Szaddam Husszein kezében van", s az iszlám elárulójának nevezte a kairói politikust. Washingtonból keltezett hírek szerint folytatódik az amerikai katonák oltása arra az esetre, ha Irak beváltja fenyegeté­sét és vegyi- vagy biológiai fegyvereket vet be. A brit hadügyminiszter ezzel ösz­szefüggésben a BBC-nek nyilatkozva ar­ra figyelmeztette Irakot, kemény válaszra számíthat, ha erre vetemedik. Londoni vélemény szerint azonban kevés az érte­sülés az iraki harci anyagok jellegéről, s ezért nem eléggé hatékony a védőoltási akció. Ennek, kapcsán Izrael washingtoni nagykövete arra hívta fel a figyelmet, hogy Irak esetleges kivonulása Kuvaitból sem oldaná meg az öbölhelyzetet, mivel a birtokában lévő biológiai és vegyi fegyverek veszélyt jelentetnének a szom­szédos országokra nézve. NÉHÁNY A SZOVJETUNIÓBAN nagyon nép­szerű Vélemény című péntekenként vetí­tett műsor keretében a héten sem sugá­rozzák azt a beszélgetést, amelyet Eduard Sevarnadze külügyminiszter le­mondásának okairól készítettek, s a múlt héten betiltották a közreadását. LECH WALESA lengyel elnök úgy döntött, hogy a gdanszki liberális közgaz­dászt, Jan Krzysztof Bieleckit javasolja a kormányfői tisztségre. A 39 éves Bielec­ki jelöléséről a szejm pénteken kezdődő ülésén döntenek. Békét, búzát, önbecsülést I |j -évet kezdünk ismét. Alkal­UI mas időpont ez számvetés­re és a jövő céljainak kitűzésére egyaránt. Az elmúlt, 1990-es évet értékelve, legtömörebben talán úgy fogalmaz­hatunk, hogy az a nagy reményke­dések és a nagy kijózanodások éve volt. Azt hiszem, nem járok messze az igazságtól, ha leírom, 1990-től valamilyen módon mindannyian vár­tunk valamit. Változást a politikai mechanizmusok, az ügykezelés te­rületén, változásokat az állampolgári és a kisebbségi jogok területén, a gazdaságban, de a kultúra ós az oktatásügy berkeiben is. Egyszóval, rendkívülinek, kiemelkedő fontossá­gúnak éreztük az elmúlt évet az 1989-es változások után, így érthe­tő, hogy az elvárásaink is nagyob­bak voltak, mint egy „sima" évvel szemben." Én a legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy nemzeti kisebbsé­günk ismét bebizonyította, együtt tud és akar lépni a kelet-európai változásokkal, képes sikeresen megszervezni önmagát. Félreértés ne essék, nem a politika elsődleges­ségét akarom itt hirdetni, mert mint az alábbiakból kiderül majd, én a kultúra, a kulturáltság, a civilizált­ság elsődlegességére voksolok. A világban azonban senki sem mo­zog légüres térben, s a közeg által diktált szabályokat mindenkinek - saját érdekében - respektálnia kell. Mindannyiunknak el kell ismer­nünk, hogy régiónkban 1990 a polti­ka éve volt. Ennek megfelelően lét­rejöttek a mi politikai mozgalmaink is és bizonyos tévelygések, zsákutcás energiapazarlások mellett elfogad­ható álternatívákat tudtak nyújtani közösségünknek. 1990 egyszersmind a nagy hőbör­gések éve is volt - elsősorban a bel­politikában. Itt mindenekelőtt a nyelvtörvény körüli hercehurcákra gondolok, de az év eleji megalapo­zatlan, rózsaszínű gazdasági prog­nózisokra is. Az 1990-es év megmu­tatta, hogy ezeken a területeken ne­héz utak várnak még ránk. Ugyan­akkor azonban azt is megmutatta, hogy - hál' Istennek - indokolatlan volt sokak félelme attól, hogy megis­métlődhetnek a '46-os, '47-es ki­sebbségkezelési módszerek. A szá­zadvégre Európa alapjaiban válto­zott meg, s ha egy világkatasztrófa romba nem dönti a nyugat-európai civilizációt, nyilvánvaló, hogy ez az Európa nem fogja többé hagyni a falhoz szorítani magát, mi több: a feltételeket, a demokratizálódás, az emberi - és benne a kisebbségi - jogok tiszteletben tartásának felté­teleit ő fogja diktálni másoknak. G azdagabbak lettünk hát az el­múlt évben? A kérdés elke­rülhetetlen, és én nem merek rá igennel válaszolni. Nemzetiségünk alapvető problémái a kétségkívül szabadabb politikai klíma ellenére megmaradtak, sőt, némelyek tovább mélyültek. Sok tehetséges embe­rünk politizálásra kellett, hogy fecsé­relje idejét, ezáltal más fontos terüle­tek - elsősorban a kultúfa szférái - estek vissza, holott mindannyian tudjuk, hogy hosszú távon csakis kulturáltságunk, civilizáltságunk tart­hat meg minket és tehet elfogadha­tóvá Európa számára is. Továbbra is erős a nemzetiségi erózió, kultú­ránk, iskolarendszerünk számos, megoldásra váró problémáját kénytelenek vagyunk tovább görget­ni magunk előtt. Mindehhez hozzá­jönnek a gazdaság újabb problémái, a föld, a privatizáció, a rehabilitációk körüli újabb gondok, amelyek már most előrevetítik az eljövendő hóna­pok feladatait. Mit kívánjunk hát magunknak az új évre, hogy a siker reményében í ÚJ szil 2 1991. I. 2.

Next

/
Thumbnails
Contents