Új Szó, 1987. június (40. évfolyam, 125-150. szám)
1987-06-19 / 141. szám, péntek
ÚJ szú 3 1987. VI. 19. Október forradalmi hagyatéka a kommunisták békéért és társadalmi haladásért vívott harcában Michal Štefaňák, a CSKP KB nemzetközi politikai osztályának vezetője A nagy. októberi szocialista forradalom történelmi változást jelentett a nemzetközi kapcsolatokban is. Az emberiség történelmében először kapott új tartalmat a társadalmi haladás és a világbéke. Új forradalmi, politikai erő lépett a színtérre, amelyet a munkásosztály alkotott élcsapata, a kommunista párt vezetésével, amely az emberiség legsajátabb érdekeinek - a háborúnak a társadalom életéből való végleges kiiktatásának, az igazságos és tartós béke létrehozásának - egyetlen következetes védelmezője. Ezerkilencszáztizenhét októberében a nemzetközi kapcsolatok átalakítása valóban emberi alapokon kezdődött meg, a függetlenség, a szuverenitás, a más országok belügyeibe való be nem avatkozás tiszteletben tartása és egyben a mély, kölcsönös megértés, szolidaritás, egyenjogú és kölcsönösen előnyös együttműködés és segítségnyújtás mellett valóban népi alapon létrejött az egyes független államok és népek szövetsége és testvérisége. Egyben új feltételek alakultak ki, a társadalmi haladásnak a világbéke és a nemzetközi biztonság megszilárdításával való szerves kapcsolatát biztosító politikai erők új elosztása jött létre. KÜZDELEM A MAI FELTÉTELEK KÖZÖTT A világ mai fejlődését meghatározza a két társadalmi rendszer, a szocializmus és a kapitalizmus közti harc, az egyik oldalon a béke és a haladás erőivel, a másik oldalon a reakcióval, a militariz- mussal és a visszahúzó erőkkel. Emellett ez a küzdelem a szociális, tudományos-műszaki forradalmak fejlődésével és kölcsönös összefüggéseivel teremtett teljesen új feltételek között folyik. A felszabadító forradalmak következtében bekövetkezett az egész gyarmati rendszer széthullása és viszonylag rövid történelmi időszak alatt lényeges változások álltak be a világ fejlődésében. Ma a világ kétharmadát éppen azok az országok alkotják, melyek a gyarmati rendszer széthullásával jöttek létre. Ezek aktívan bekapcsolódnak a világméretű problémák haladó megoldásáért, a békéért, a nukleáris háború és a hegemonizmus ellen folytatott harcba. Néhány ország ezek közül bonyolult belső és nemzetközi feltételek mellett lépett a szocialista építés megvalósításának útjára. Óriási nyomásnak vannak kitéve az imperializmus által támogatott legre- akciósabb belső és nemzetközi erők részéről mind anyagi, mind pénzügyi, mind katonai szempontból. Sokszínűsége szempontjából a mai világ összehasonlíthatatlan bármely korábbi történelmi fejlődési szakasszal. Létezik az erős, fejlett szocialista világ, továbbá a kapitalista országok, de mellettük fennállnak még a kapitalizmus előtti formációk maradványai is. Emellett ez a világ ugyancsak kölcsönösen összefonódó - minden korábbinál egységesebb. A legfontosabb, ami egyesíti, hogy kivétel nélkül minden ország előtt felmerül a népeknek a nukleáris pusztulástól való megmentése kérdése. A nagy októberi szocialista forradalom utáni legjelentősebb változás a népek szocialista közösségének létrehozása volt. A szocializmus betetőzte világrendszerré válásának szakaszát. így kialakult nemcsak a békéért vívott harc anyagi bázisa, hanem a világban végbemenő mélyreható társadalmi változások platformja is. Mint folyamatot értelmezzük a szocializmust, nem pedig mint egy lezárt rendszert. A világ kölcsönösen összefonódott. A kapitalizmussal együtt részesei vagyunk a világméretű folyamatoknak. Tudatosan kell befolyásolni ezt a folyamatot és olyan mechanizmussokat létrehozni - beleértve az ENSZ-et is amelyek garantálnák a békét és a biztonságot és véglegesen kizárnák a nukleáris fegyverek alkalmazásának lehetőségét. Reálisan tekintünk a dolgokra. A túlélésért és a társadalmi haladásért vívott harc egyben harcot jelent az antimilitarista élű demokráciáért. A túlélés elsősorban a „rakétanukleáris militarizmus“ megállítását jelenti. Ez megköveteli az új összefüggések és kompromisszumok keresését. A világméretű forradalmi folyamat fő stratégiája, hogy ne engedje meg a nukleáris konfliktus kirobbanását. ÚJ POLITIKA, ÚJ ESZMÉK Korunkban a szocialista világ a háborús veszély elleni hatalmas erőként lép fel. Új nemzetközi politikát, új eszméket képvisel, amelyek megfelelnek korunk realitásainak, ami megteremti a feltételeket az emberiség egy minőségileg új, békés korszakához, melyben nincsenek nukleáris és más tömegpusztító fegyverek, megszűnik a nukleáris katasztrófa fenyegetése. Az erőviszonyok megváltozása a világban ahhoz vezetett, hogy napjainkban az atomháborúval lehetetlen elérni a kívánt politikai célokat. Ez egyben azt jelenti, hogy az atomháború nem lehet a politika más eszközökkel való folytatása, hiszen ekkor már az emberi civilizációnak a puszta létéről van szó. Korunk nemzetközi életének politikai panorámáját nemcsak az egyes országok és érdekeik alkotják, kialakításában különböző politikai és társadalmi erők vesznek részt. Ezek közé tartoznak a kommunista, forradalmi demokratikus, szocialista és szociáldemokrata mozgalmak, a szakszervezeti szövetségek, a különböző demokratikus, békeharcos, háborúellenes vallási és a háborús veszély elhárításáért küzdő más mozgalmak. A béke nemcsak a háború kiiktatását jelenti. Ahhoz, hogy tartós legyen, a garanciák egész rendszerét kell létrehozni. Érvényre kell juttatni az államok közti civilizált kapcsolatokat, ki kell bontakoztatni a népek közti lehető legszélesebb sokoldalú együttműködést mindenki javára. El kell érni, hogy az eltérő társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése a nemzetközi kapcsolatok legfelső univerzális elve legyen. Ebből következik a békés egymás mellett élésnek mint az államok közti kapcsolatok civilizált formája létrehozása szükségességének értelmezése. Nem formája és nem eszköze az osztályharcnak, hanem az az alap, amelyen az osztályharc folyik. A kommunistáknak harcolniuk kell mind a békéért, mind a társadalmi haladásért. Mi azonban realisták vagyunk. Látjuk, hogy ehhez az ideális állapothoz, a harmonikus világhoz vezető úton - mely világban az ellentéteket és problémákat erőszak nélkül oldanák meg - komoly akadályok vannak, s ezeket nem lesz egyszerű áthidalni. Az akadályok legnagyobbika a folytatódó fegyverkezés - az imperializmusnak ez a jellemző vonása, a társadalom egy kis csoportja önző érdekeinek megnyilvánulása. Mint kommunisták azonban sosem helyezkedünk fatális álláspontra a társadalmi fejlődés negatív irányvonalaival kapcsolatosan. Kötelességünk minden jelenség elemzése és az elfogadható alternatívák meghatározása a fejlődés objektív feltételeinek megértése alapján. Ilyen kiindulópont a Szovjetunió és más szocialista országok javaslatainak és kezdeményezéseinek egész komplexuma. Ezekben szervesen összefonódnak a nukleáris és az űrfegyverkezés kérdése a fegyveres erők és a hagyományos fegyverzet problémáival. Ezek a javaslatok magukba foglalják a fegyverkezés minden területét és a világ valamennyi földrajzi térségét. Céljuk a tömegpusztító fegyverek felszámolása és a többi fegyverkészlet lényeges csökkentése. A bizalom és a biztonság megszilárdítását szolgáló intézkedések egész széles skáláját tartalmazzák. Messzemenő ellenőrzési intézkedéseket feltételeznek, összhangban a javasolt nemzetközi megállapodásokkal és a garanciák kidolgozott rendszerével. A Szovjetunió és a többi szocialista ország az erő politikájával a politika erejét helyezte szembe. A ,,keresztes hadjáratok“ és a „neoglobalizmus“ doktrínáival szembe a béke és az együttműködés világának koncepcióját szorgalmazzuk. Az SZKP XXVII. kongresszusán kitűzött átfogó nemzetközi biztonsági rendszer válasz mindazoknak, akiket nyugtalanít a világ helyzete és őszintén szorgalmazzák az erőszakmentes világ létrehozását. Ez a rendszer nemcsak az elvek, hanem a konkrét akciók összefoglalása is. A nemzetközi biztonság átfogó rendszere nyitott, megvitatható. Ezért Csehszlovákia javasolja a biztonsági rendszer kibővítését az ökológiai kérdésekkel. így egy egységes és hosszú távú koncepciót hoz létre, amelyet előterjesztett a nemzetközi közösség elé. Az ENSZ talaján, úgyszintén a többi sokoldalú fórumon, valamint más nemzetközi tanácskozásokon szövetségeseinkkel együtt tovább fogjuk fejleszteni ezt a koncepciót és érvényesítjük politikánkat. A leszerelés kérdése szorosan összefügg a biztonsággal, s a kölcsönösség alapján kell megoldani. Csak így alakulhat ki a bizalom, a népek közti együttműködés fejlesztésének alapvető feltétele. Gondolataink és tetteink ereje abból fakad, hogy mentesek az elavult elképzelésektől és megcsontosodott koncepcióktól, megfelelnek az atom- és űrkorszak realitásainak, valamennyi ország és nép érdekeinek. Az „új gondolkodásmód“ - ahogyan gyakran nevezik - filozófiája emellett számunkra nemcsak elmélkedés arról, milyen a világ, és milyennek kellene lennie. E filozófia marxista krédója az a küldetés, hogy a világot meg kell változtatni a boldog békés élet javára. A társadalmi folyamatok mélyreható elemzésének, az erők megoszlása, valamint az osztályok és csoportok érdekei megértésének alapján fogalmazódnak meg a jelentős elméleti következtetések, amelyekből a még fontosabb politikai intézkedések erednek. A BÉKEERÖK AKTIVIZÁLÓDÁSA Az új gondolatok növekvő erejének és népszerűségének bizonyítéka az a szó szoros értelmében vett harc, amely a nemzetközi színtéren, és számos országban belpolitikai téren is beindult a szovjet javaslatok körül. A Szovjetunió javaslatai és előterjesztésük rugalmas stílusa, valamint a konkrét intézkedések, beleértve az egyoldalú moratóriumok elfogadását, dinamikát adnak a tárgyalásoknak és minden korábbinál jobban aktivizálják a békeerőket. Egyben széles teret nyitnak a közös és párhuzamos akciókhoz a béke javára a kormányok, parlamentek, politikai pártok, társadalmi szervezetek, mozgalmak és kiemelkedő személyiségek szintjén. Megmutatkozott, hogy a nukleáris és vegyi fegyverektől mentes világ már nem utópia. A népek számára vonzó az az elképzelés, amely valósággá válhat, ha a kormányok elég politikai bátorságot és akaratot tanúsítanak ahhoz, hogy a tömegpusztító fegyverek csökkentésének, végső soron teljes felszámolásuknak útjára lépjenek. Ezt az utat mutatja a nukleáris és vegyi fegyverek 2000-ig való leszerelésének programja, melyet Mihail Gorbacsov elvtárs, az SZKP KB főtitkára terjesztett elő nyilatkozatában 1986. január 15-én. A program teljesen logikusan feltételezi, hogy az atomfegyverek megsemmisítése a földön többek között megakadályozza a fegyverkezési verseny átvitelét a világűrbe. A békéért, a túlélésért folytatott küzdelem előterébe került a két koncepció - a „csillagbéke“ és a „csillagháborúk“ koncepciója. Megengedhqtétlen szorgalmazni az űrfegyverkezés kimerítő programját, melynek politikai, katonai, műszaki, gazdasági, nemzetközi jogi és más vonatkozásai már ma komoly kétségeket keltenek, nem is beszélve azokról a következményekről, melyeket ma még meg sem érthetünk. Általánosan elismert tény, hogy a békét nem lehet csúcsszintű technológiákkal biztosítani, s hogy illuzórikus és a béke számára mérhetetlenül veszélyes az a politika, amely mindenekelőtt egy ilyen technológiában bízik. A Challenger űrrepülőgép 1986 januárjában bekövetkezett katasztrófája ennek egyik legvilágosabb bizonyítéka. Figyelmeztetés azok számára, akik elhitték a kozmikus „hadászati védelem“ illúzióját, akiket elvakított az abszurd elképzelés arról, hogy tartós katonai fölényre tehetnek szert az ellenféllel szemben, figyelmeztetés azoknak, akik a „csillagháborúkat“ a hadiipari monopóliumok tartósan biztosított jövedelmei szemszögéből értékelik. SÜRGET AZ IDŐ A szocialista országok által elfogadott közös intézkedések a békéért és a biztonságért vívott harc fokozódását, minden testvéri ország nemzetközi aktivitásának megerősödését és a szocialista országok nemzetközi aktivitásának növekedését eredményezték. Ma megállapíthatjuk, hogy sikerült megállítani a feszültség fokozódását és létrehozni a kedvezőbb feltételeket a biztonság és a leszerelés kulcsfontosságú problémáinak megoldásához. Ma a közepes hatótávolságú rakéták felszámolásának kérdése került előtérbe. Az USA és a Szovjetunió eddigi tárgyalásai azt mutatják, hogy a Reykjavíkban megvitatott kérdések egész komplexumából ezen a téren a legközelebbiek álláspontjai és a legnagyobb a gyakorlati megállapodások elérésének lehetősége. Egy ilyen megállapodás elfogadása az első jelentős fegyverzetkorlátozást jelentené a háború utáni időszakban. Meggyőződésünk, hogy egy ilyen lépés kedvező légkört teremtene a stratégiai vonatkozású problémák megoldásához, megerősítené az embereknek a nukleáris leszerelés lehetőségébe vetett bizalmát. Emellett már ma is megmutatkozik, további fontos momentum az, hogy az európai leszerelési folyamat összefügg az ázsiai leszerelési folyamattal, ami törvényszerűen elvezet a háborús veszéllyel, a globális mértékű erőviszonyok kiegyensúlyozottságával kapcsolatos kérdések átértékeléséhez. Ugyanakkor, ami a közepes ható- távolságú rakéták felszámolását illeti, tekintetbe kell venni a politikai erők megoszlását a Nyugaton. Az Amerikai Egyesült Államok a múltban mindig a militarista eljárások élvonalában haladt, az európai kapitalista országok viszonylag mérsékeltebb pozíciókat foglaltak el, s most mintha kicserélték volna szerepeiket. Az USA-ban kifejezésre jut a közepes hatótávolságú rakéták felszámolásával való egyetéités, ezzel szemben a nyugat-európai államok - Franciaország, az NSZK, Anglia - az ilyen döntést különböző feltételekhez kötik. Felszínre kerülnek Nyugat-Európa összes ellentétei, amelyek eddig megbújtak a szovjet-amerikai konfrontáció árnyékában.. Pozitív jelenség, hogy a széles közvélemény tovább fokozza aktivitását a tárgyalásokon való elmozdulás érdekében. A legfelsőbb politikai körök realisztikusan gondolkodó képviselői is aktivizálódnak, főleg a szocialista, szociáldemokrata és munkáspártok, vallási mozgalmak, stb. soraiban. Európa konzervatív részében továbbra is a „nukleáris feltartóztatás“ politikája maradt az alfa és omega. Különösen tipikus ez a mai Franciaország és Nagy-Britannia kormányzó köreiben. Valamilyen félelem uralkodik itt attól, hogy a Szovjetunió és az USA nukleáris fegyverzete korlátozásának folyamata előbb-utóbb kérdésessé teszi az ő „nukleáris statútumukat“. Ragaszkodnak ahhoz az elképzelésükhöz, hogy az atomfegyver megőrzi számukra nagyhatalmi pozíciójukat. Nagy-Britannia és Franciaország konzervatív erőinek segítségére siet a bonni kormány kereszténydemokrata szárnya, amely a közepes ható- távolságú rakéták felszámolásában azon régi kívánságának az akadályát látja, hogy megszerezze a Bundeswehr számára a nukleáris fegyvert, a Németország egyesítését óhajtó revansista politikáját is akadályozza. Abbeli igyekezetükben, hogy lehetetlenné tegyék a közepes hatótávolságú rakétákról a megállapodást, az USA és Nyugat-Európa e probléma ázsiai vonatkozásával állt elő. A Szovjetunió azt válaszolta, nem ellenzi a globális nullamegoldást, természetesen figyelembe véve a távol-keleti katonai-stratégiai helyzetet. A hadászati támadófegyverek terén a szovjet javaslatok változatlanok. A stratégiai eszközök 50 százalékos csökkentéséről van szó az USA és a Szovjetunió között, és arról a megállapodásról, hogy az elkövetkező tíz évben nem érvényesítik jogukat a rakétaelhárító rendszerekről korlátlan időre kötött szerződés felmondására. Ide tartozik továbbá a kezdeményezés, hogy az évszázad végéig teljes mértékben számolják fel a nukleáris és más tömegpusztító fegyvereket. Vonatkozik ez az atomfegyver-kísérletek fokozatos, szakaszonként történő korlátozására -, mind a mennyiség szempontjából, mind pedig a nagyságrendet tekintve - egészen az összes nukleáris kísérlet teljes betiltásáig. A „nukleáris elrettentés" híveinél az utóbbi években az érdeklődés középpontjába kerültek a nukleáris és hagyományos fegyverkezés csökkentésének kérdései. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének budapesti ülésén terjesztették elő a hagyományos fegyverzet lényeges csökkentésének- az Atlanti-óceántól az Uraiig- programját. S bár a NATO részéről vonakodtak, végül mégis csak bele kellett egyezniük a tárgyalások megkezdésébe. Bécsben folynak ezek a konzultációk, amit a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testüle- te Berlinben jelentős lépésként értékelt Olyan légkör alakult ki, amely lehetővé teszi a konkrét pozitív lépések elérését. A meglepetésszerú támadásra alkalmas fegyverekkel kapcsolatos aggodalmakra való tekintettel - ezekből a NATO szerint a Varsói Szerződésnek fölénye van- tárgyalásokat lehet folytatni, mégpedig Csehszlovákia és az NDK javaslatainak kihasználásával az atomfegyverektől mentes övezet létrehozásáról. Ebből az övezetből ki lehetne vonni a támadófegyverek legveszélyesebb fajtáit. Külön kérdés maradt a taktikai atomfegyverek ügye, beleértve az 500 kilométernél kisebb hatótávolságú rakétákat. Abból indulunk ki, hogy itt összefüggés van az atom- és a hagyományos fegyverek között Ezért javasoljuk a komplex, egységes tárgyalásokat mind a hagyományos, mind pedig a harcászati nukleáris fegyverekről. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete Berlinben (Folytatás a 4. oldalon)
