Új Szó, 1977. október (30. évfolyam, 271-301. szám)

1977-10-01 / 271. szám, szombat

A Szocialista Ifjúsági Szövetség és a Pionírszervezet sikerei összefüggnek szocialista társadalmunk fejlődésével /Folytatás az í. oldalról'1 aktív szervezete, különböző formákban vesz részt közéle­tönkben, hatást gyakorol köz­ségeink, városaink, járásaink kerületeink és az egész állam irányítására. Jelentős alkotó és közösen döntő tényező egész Csehszlovákiában. Természetesen örülünk á SZISZ eredményeinek, amelyek javítják és gazdagítják ifjúsá­gunk életét, és egyúttal hozzá­járulnak egész társadalmunk előrehaladásához. Különösen fontos, hogy a SZISZ-ben és a Pionírszervezet­ben új emberek nőnek fel, sze­reznek politikai és szakmai ta­pasztalatokat, olyan emberek, akik jól érvényesülnek társa­dalmunkban. Ez törvényszerű feladat, amely rendkívül fon­tos a szocialista társadalom fejlődésében éppen úgy, mint a fiatalok formálásában. A SZISZ-ben és a Pionírszer­vezetben kifejtett munkát fele­lősségteljes politikai tevékeny­ségnek, az emberekkel végzett munkának tartjuk, olyan mun­kának, amely nem könnyű, tü­relmet, áldozatkészséget köve­tel, gyakran a személyes kénye­lem vagy kedvtelések rovásá­ra is. Az egész társadalom szempontjából azonban rendkí­vül fontos és hasznos ez a te­vékenység. Értékeljük a SZISZ­funkcionáriusok áldozatos mun­káját az alapszervezetektől egészen a legfelsőbb szerveze­tekig, akik ily módon segítik szocialista társadalhninkat a nagy humánus eszmék és konk­rét célok megvalósításában. Arra törekszünk, hogy egész társadalmunk figyelmet szen­teljen az ifjúság és a gyerme­kek körében végzett munká­nak. Néha talán nem tulajdo­nítunk megfelelő jelentőséget ennek a területnek. Pedig ez a tevékenység nemcsak jelenün­ket, hanem nemzeteink és ál­lamunk jövőjét is érinti. Ezért a prágai várban a SZISZ és a Pionírszervezet több dolgozójá­nak állami kitüntetéseket ad­tunk át, így is kifejezve a tár­sadalom elismerését a Szocia­lista Ifjúsági Szövetség és a Pionírszervezet áldozatos mun­kájáért. \ Engedjék meg, elvtársak, hogy köszönetet mondjak a Szocialista Ifjúsági Szövetség és a Pionírszervezet összes tisztségviselőjének, szervezeté­nek és tagjának az utóbbi évek­ben kifejtett áldozatos munká­jukért, köszönetet mondjak mindazoknak, akik nem tagjai ugyan ezeknek a szervezetek­nek, de nagy türelemmel és jóakarattal foglalkoznak ifjúsá­gunkkal és gyermekeinkkel. A Szocialista Ifjúsági Szövet­ség és a Pionírszervezet sike­rei összefüggnek szocialista társadalmunk fejlődésének egész irányvonalával. Nagyon jó, hogy ifjúságunk lépést tart ezzel a fejlődéssel és jelentős tényezőjét alkotja. Mintegy másfél év telt el pártunk XV. kongresszusa óta. A mostani ötéves tervidőszak második évének végéhez közeledünk, és általánosságban megállapíthat­juk, hogy politikai, gazdasági, szociális és kulturális fejlődé­sünk haladó irányvonala, ame­lyet a XIV. kongresszus után indítottunk el, a XV. kongresz­szus után is sikeresen folyta­tódik a kitűzött célok megva­lósítása során. Röviden leszögezhetjük, hogy minden területen folytatódik szocialista társadalmunk pozi­tív fejlődése. A népgazdaság gyarapodása biztosltja a szük­séges források kialakítását a társadalom általános fejlődésé­hez. Az ötéves tervidőszak el­ső évében és 1977 kilenc hó­napja alatt általában jól telje­sítettük a népgazdasági terv feladatait az iparban, az épí­tőiparban, a mezőgazdaságban és más ágazatokban is. A fejlődés nem igazolja" "azo­kat a hamis jövendőmondó­kat, akik aszerint jósolgatnak, hogy mi történik a kapitalista világban. A fejlődés pártunk és a XV. pártkongresszus hatá­rozatainak igazát bizonyltja. Megőrizzük és az adott lehe­tőségek szerint tovább javít­jnk lakosságunk életszínvona­lát. Növekedik a lakosság reáljövedelme és bevétele, álta­lában jő a piac élelmiszerrel és ipari áruval való ellátása, habár időnként problémák is felmerülnek, sokszor az ellá­tás szervezésének fölösleges hibái miatt. Az ellátás javítá­sára törekszünk, miközben megőrizzük a kiskereskedelmi árszintet az alapvető életszük­ségleti árucikkeknél. A vilá­gon ez nem mindenütt termé­szetes, államunk jelentős esz­közöket fordít erre, de mi ezt párt- és állami politikánk ré­szének tekintjük. Sikeresen teljesítjük a kong­resszusi határozatokat a fel­építmény területén is, az okta­tásügyben, a tudományban, a kultúrában, a művészetben stb. A kongresszusi beszámoló fel­sorolta, mit teszünk az ifjúsá­gért, és hasonló fellendülés ta­pasztalható a többi szakaszon is. Fontos, hogy megszilárdul és elmélyül szocialista demokrá­ciánk egész rendszere. Nemze­ti bizottsági és törvényhozó testületi választások voltak, a Nemzeti Front nagy társadalmi szervezetei — a szakszerveze­tek és most az ifjúsági szerve­zet kongresszust, a Nemzeti Front többi politikai pártja konferenciákat tartott. Az egész Nemzeti Front politikai rendszere megszilárdult, egyre nagyobb teret biztosít ahhoz, hogy az emberek a mindennapi gyakorlatban részt vehessenek a problémák megoldásában, a községek, a járások, a kerüle­tek és az egész állam irányítá­sában. Nemcsak az egyes szer­vezetek belső életét, hanem a gazdasági és más társadalmi kérdéseket illetően- is. Ha figyelembe vesszük kong­resszusuk előkészítését, vagy a IX. szakszervezeti kongresz­szus előkészítését és lefolyá­sát, a szervek és szervezetek mindennapi gyakorlatát, látjuk, hogy az emberek beleszólhat­nak mindenbe, alkalmuk és le­hetőségük nyílik, jogukban áll, hogy hozzászóljalak, elmond­ják nézetüket, véleményüket. A mi szocialista demokráciánk a burzsoá demokráciához vi­szonyítva összehasonlíthatatla­nul és lényegesen több jogot biztosít a népnek. Az egyre szi­lárdabb szocialista demokrácia mindennapi érvényesítése je­lenti a nép támogatásán és bi­zalmán alapuló szocialista rendszerünk erőforrását. Ez nem jelenti, hogy minden ideá­lis, és nincs mit tökéletesíte­nünk. .Egész társadalmunk és a szocialista demokrácia is fej­lődik, ezt részletesen megtár­gyalta a párt XV. kongresszu­sa. Nagy figyelmet szentelünk a szocialista demokrácia fej­lődésének és megállapíthatjuk, hogy vitathatatlanul állandóan elmélyül. A dolgozók, a munkások, a szövetkezeti földművesek, az értelmiség, a többi szociális réteg óriási többsége és ifjúsá­gunk zöme bizalommal támo­gatja kommunista pártunk po­litikáját, a Nemzeti Front és szocialista államunk politiká­ját. Politikai munkájával, vagy munkahelyén aktívan hozzájá­rul megvalósításához — és ez társadalmi fejlődésünk fő mozgatóereje. Terveinkben, el­képzeléseinkben erre a legna­gyobb erőre támaszkodunk. A kedvező fejlődés következ­tében megszilárdult államunk nemzetközi helyzete. Megálla­píthatjuk, hogy Csehszlovákia fejlődő szocialista állam, amelyben szilárd a munkásosz­tály és a dolgozó nép hatalma, amelyben minden problémát a munkásosztály és a dolgozók szükségleteinek és érdekeinek figyelembevételével oldanak meg, s amelyben egyúttal na­gyon kedvező eredményeket érünk el. A röviden vázolt sikerek az emberek milliói, idősebbek és fiatalok becsületes munkájá­nak eredménye, pártunk, a Nemzeti Front és szocialista államunk koncepciós és elvhű politikájának eredménye. Az eredményekhez a Szocia­lista Ifjúsági Szövetség, a fia­talok is hozzájárultak. Hozzá­járulnak az anyagi termelés, a politikai nevelő, a kulturális és más tevékenység fejlesztésé­hez. Ezért jogosan büszkék le­hetnek ezekre. az eredmények­re, amelyek az önök munkájá­nak eredményei is. A CSKP XV. kongresszusa után elért eredmények rövid mérlege azt mutatja, hogy a XV. kongresszuson és az ötéves tervben jóváhagyott határoza­tok és célok reálisak, és álta­lában sikeresen teljesítik őket. Céljaink igényesek, sőt azt mondhatnám, hogy nagyon igé­nyesek, és a következő évek­ben is nagyon felelősségteljes munkát követelnek meg tő­lünk. A fejlődés nálunk sem prob­lémamentes. A XV. kongresszus programjának megvalósításáért folytatott küzdelemben gondok léma, hanem tegnap is az volt, nem hagyhatjuk figyelmen kí­vül. Természetesen, figyelembe kell venni a külső, a kapitalis­ta világ hatását. Nagy meny­nyiségü nyersanyagot, anyagot és berendezést kell behoznunk, és ezért exportálnunk is kell. A behozott nyersanyagok és anyagok ára jelentősen emelke­dett. Ez rendkívül igényes fel­adatok elé állítja a külkereske­delmet, de ezek természetesen nemcsak a külkereskedelmi válallatokat érintik, hanem a termelést is. A XV. pártkongresszus ezek­ből a problémákból és felada­tokból azt az ismert következ­tetést vonta le, hogy nagyobb igényeket kell támasztanunk midennemű munka minőségével és problémák is felmerülnek. Az emberek néha azt kérdezik, miért tűzünk ki egyre nagyobb feladatokat. Kényelmesebb len­ne, különösen a népgazdaság­ban, ha íftegelégednénk a ki­sebb, könnyebben teljesíthető feladatokkal. Mindnyájan tud­juk azonban, hogy az emberek igényei minden területen nö­vekednék és ez jogos. Az emberek igényei nagyob­bak. És mi nem mondhatjuk, hogy „álljunk le", ne akarjunk gazdagabb, kulturáltabb életet, ne akarjunk jobban lakni stb. Természeteseri a társadalom szükségletei is nagyobbak. Ha ki akarjuk elégíteni ezeket a szükségleteket és igényeket, egyre magasabb célokat kell kitűznünk, és nagy feladatokat kell vállalnunk a termelésben is, s arra törekedni, hogy eze­ket teljesítsük is. A termelés és a szükségletek kielégítése két elválaszthatatlanul össze­függő dolog. Egyének vagy em­bercsoportok élősködhetnek a társadalmon, de az egész tár­sadalom nem lehet élőskö.úő. Állandóan új értékeket kell elő­állítania, hogy az élet tovább­fejlődhessen. A szocialista tár­sadalom progresszíven akar fejlődni, progresszíven kell fej­lődnie — ez az értelme és tör­vényszerűsége. Az említett igé­nyes célok szempontjából nem lehetünk azonban elégedették számos dologgal. Nem csak a nyilvánosság előtt beszélünk így, foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel elsősorban a párt­szervekben, a kormányban, a Nemzeti Frontban. És nemcsak a legfelsőbb szervek, hanem a munkahelyek is foglalkoznak megoldásukkal. Sok régi prob­lémával küszködünk az energe­tikában, mivel a villanenergia fogyasztása gyorsabban növek­szik, mint a rendelkezésünkre álló források. Az iparban je­lentős problémák keletkeznek a struktúra tökéletesítésével kapcsolatban, a közlekedésben, a beruházásokban pedig főleg a kulcsfontosságú építkezése­ken. Egyelőre nem jutnak el elég gyorsan és hatékonyan a tudományos technikai haladás eredményei a termelésbe. Nem vagyunk elégedettek ezzel az ütemmel. Közismert, hogy ke­vés a munkaerőnk, nagyon kö­rültekintően kell velük gaz­dálkodni. Ez nemcsak ma prob­és hatékonyságával szemben — de nem csak a gazdaságban. Ez a követelmény a politikára és minden más területre, min­den szervre is vonatkozik. Na­gyobb gondot kell fordítanunk az irányítás megjavítására, a központi állami szervektől egé­szen az üzemekig és községe­kig, s nagyobb felelősségválla­lást kell megkövetelnünk első­sorban a kulcsfontosságú posz­tokon. Ezen a téren nem teljesítik mindenütt megfelelően a CSKP XV. kongresszusának határoza­tait, nem hatják át mindenütt teljes mértékben a mindenna­pi gyakorlatot. Ez óriási tar­talékot jelent, amelyet ki kell aknáznunk. Ez nem követel meg különösebb erőfeszítést, de szükséges, hogy mindenki becsületesen végezze munkáját. Ez nem sok, de nem is kevés. Ezen a téren sok helyen ja­vítani kell a helyzeten, újból el kell gondolkozni afölött, mit jelent a gyakorlatban a haté­kony, igényes, jó irányítás és munka. El kell érnünk, hogy ne csak ismételgessük ezeket a követelményeket, hanem kö­vetkezetesen életbe is léptes­sük a mindennapi gyakorlat­ban. Ez nemcsak pillanatnyi követelmény, hanem törvény a ma és társadalmunk jövője szá­mára is. Azt akarjuk, hogy tár­sadalmunk távlatilag is prog­resszíven fejlődjön. Az olyan fejlett országban, mint Cseh­szlovákia, ez mindig azt jelen­ti, hogy nagyobb igényeket kell támasztanunk a munkával, az irányítással, a szervezéssel és természetesen a tudománnyal és a technikával szemben, s ezért a felelősségteljes, jó mi­nőségű, igényes munka elvének mélyebben, következetesebben kell áthatnia egész társadal­munkat. Miért beszélek erről a SZISZ kongresszusán? Először is: meg kell javítanunk a fia­tal nemzedék felkészítését, a fiatalok szakmai, politikai és sokoldalú képzését az iskolák­ban, a munkahelyeken és min­denütt. Frázisnak tűnhet, ha azt mondjuk, hogy „ami teg­nap elegendő volt, ma már nem elég és holnap már kevés lesz". Az emberek felkészítésé­ben azonban ez vitathatatlanul érvényes. A ma 20-25—30—35­éveseknek megvan a lehetősé­gük ahhoz, hogy élni és dol­gozni fognak 2000 után is, ab­ban az időszakban, amikor a társadalom mércéi sokkal ma­gasabbak lesznek. Ahhoz, hogy lépést tarthassunk a világgal a tudományban, a technikában, az életfeltételek kialakításá­ban, ahhoz mindnyájunk becsü­letes szellemi és fizikai mun­kája kell. Másodszor azért beszélek er­ről, mert fokoznunk kell a fia­talok részvételét a társadalmi életben, a gazdaságban és min­den más területen, egyre na­gyob teret kell biztosítanunk érvényesülésükhöz. Sokat tet­tünk ezért. Nem egy helyen azonban valamilyen meg nem értésbe ütközünk, mintha fél­nénk attól, hogy egy fiatalabb, akár 35 éves szakképzett, fia­talos lelkesedéssel és energiá­val rendelkező embert felelős­ségteljes posztra helyezzünk, pedig ez az ember energiku­sabban küzdene nagy céljain­kért. Harmadszor pedig — szün­telenül küzdenünk kell a CSKP XV. kongresszusa határo­zatainak és az ötéves tervnek következetes megvalósításáért. Magától semmi sem valósul meg. Szüntelenül harcolnunk kell a konzervatív elképzelé­sek, a kényelemszeretet, a ru­tin, a fogyatékosságok, a rend­ellenesség és mindaz ellen, ami fékezi előrehaladásunkat. Nem állítom, hogy néha nin­csenek objektív okok, de na­gyon sok a szubjektív tényező. Meg kell különböztetnünk, ki teljesíti becsületesen felada­tait, és ki végez csak látszat­munkát. Ez a küzdelem nemcsak a fiatal nemzedék, hanem az egész társadalom feladata. Nél­küle nehezen beszélhetnénk a további igényes feladatokról és teljesítésükről. A pártban, a Nemzeti Front­ban, az állami szervekben már néhány éve nagy figyelmet szentelünk a fiatal nemzedék­nek. Az érzelmeken - kívül ezt a racionális megfontolások ala­pozzák meg. A szocialista tár­sadalom nem gondolhat csak a mára vagy a következő fél év­re, gondolnia kell a távlatokra is. Ezért, rendkívüli figyelmet szenielünk a fiatalok sokolda­lú felkészítésének, az életbe lépésüknek és munkahelyi ér­vényesülésüknek. Néhány ada­tot szeretnék erről megemlíte­ni. Nálunk a gyermekek és a 29 évesnél fiatalabbak alkotják a lakosság csaknem felét. Ha még hozzáadjuk a 34 évnél fia­talabbakat, akkor 8 millió em­berről, vagyis lakosságunk ab­szolút többségéről van szó. Ez a fiatal nemzedék dönt ma ter­veink nagy részének megvaló­sításáról, és a jövőben fokoza­tosan magára vállalja a fele­lősséget nemzeteink, rendsze­rünk, egész államunk sorsáért és fejlődéséért. Az iparban a dolgozók 38 százaléka, az épí- ( tőiparban több mint 40 száza­léka 15—29 éves fiatal. Egész társadalmunknak el kell gondolkoznia azon, milyen figyelmet fogunk szentelni en­nek a fiatal nemzedéknek, mi­lyen munkát végzünk a fiata­lok között. Pártunk, a Nemzeti Front, a kormány és a többi szerv éppen ezért tárgyal olyan gyakran ezekről a kér­désekről, tudatosítja, hogy tár­sadalmunk jövőjéről van szó. Társadalmunk rendkívüli fel­adata, hogy a fiatal nemzedé­ket jól felkészítse az életre és a munkára, megfelelő élet- és munkafeltételeket teremtsen számára. Nagyon fontos szere­pe van a családnak is. Örülök, hogy erről a kongresszusi be­számoló is említést tett, mivel kevesen ejtenek szót a szülők­ről, akik oly sokat vesződnek gyermekeikkel. Rendkívül fon­tos szerepe van az iskolának, a munkahelyeknek, a Nemzeti Front szervezeteinek, a szocia- ___ lista állam valamennyi szervé- fjfg nek. Nagyon sok függ attól, ho­gyan fogadják, hogyan dolgoz- 1977. nak, hogyan tanítják, hogyan adják át a tapasztalatokat, mi- x- 1 lyen lehetőségeket nyújtanak a ^^ [Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents