Új Szó, 1963. szeptember (16. évfolyam, 241-270.szám)

1963-09-01 / 241. szám, vasárnap

Pártunk és kormányunk sokoldalúan gondoskodik néphadseregünkről '(Folytatás az 1. oldalról) feszültség fokozatos enyhülését, ak­kor Németország egyesítésének a bon­ni recept szerinti megvalósíthatatlan követelményeit állítják előtérbe. Ar­ra számítanak, hogy így bekebelez­nék a békeszerető Német Demokrati­kus Köztársaságot és megváltoztathat­nák a viszonyokat Közép-Európában. Ez az Irányzat újból megmutatja, hogy a nyugatnémet imperialisták a békés megegyezés legfőbb akadályozói Eu­rópában, és csak az alkalmas pilla­natra várnak, hogy leplezetlenül meg­mutathassák ragadozó karmaikat. Sajnos, emelett meg kell állapítanunk, hogy Nyugaton támogatják a nyugatné­met reakciósok törekvéseit. Ez mutatta például McNamara amorlkai nemzetvé­delmi miniszter bonni tárgyalása, ami­kor röviddel a moszkvai egyezmény aláírása előtt szorosabb katonai együtt­működésben állapodtak meg az Egyesült Államok és a Német Szövetségi Köztár­saság között a NATO úgynevezett előre­tolt stratégiája keretében. Megállapodtak továbbá abban, hngy az NSZK részt vesz a NATO sokoldalú atomerejének építé­sében. Ma már azonban tény, hogy az USA, Anglia, Franciaország és más or­szágok kormányképviselőinek szüntelen bizonygatása ellenére a Bundeswehr fo­kozatosan elsajátítja a katonai atom­technikát és egész szervezete és straté­giája ezen alapul. A több mint félmillió főnyi Bnndeswehr ma az európai kapita­lista országok legnagyobb katonai ereje. A katonai potenciálnak e tudatos elő­segítését és a paktálást joggal tekint­jük a müncheni politika visszatérésé­nek, amely már a múltban megrendítő bizonyítékait adta annak, hová vezet a német imperializmus telhetetlen terjesz­kedési vágyának támogatása. München szelleme hatja át a De Gaulle-rendszer és ez Adenauer-féle Németország közöt­ti reakciós szövetséget is, amely a Né­met Szövetségi Köztársaság revansistái számára ugródeszkaként szolgál az eu­rópai országok békés egyetértése elleni akciójuk fokozására. De Gaulle elutasító álláspontja a moszkvai egyezménnyel szemben elsősorban Franciaországot ká­rosítja meg, mert ez a militaristák mal­mára hajtja a vizet. Az európai viszonyok békés rendezése megköveteli, hogy mielőbb sor kerüljön a NATO és a Varsói Szerződés országai közötti megnemtámadási szerződés meg­kötésére, ami bizonyára közelebb hozná a már régen megérett kérdések megol­dását. közöttük első helyen a második világháború maradványainak felszámolá­sát a német békeszerződés aláírásával és a nyugat-berlini probléma békés ren­dezését. E célok eléréséért a Szovjetunió ol­dalán a mi külpolitikánk is következe­tesen fog harcolni és minden erőfeszí­tést megtesz, hogy békés, a nemzetek barátságát szorgalmazó politikánk előse­gítse a nyugatnémet nép iránti kapcso­lataink Javulását is. A Német Szövetségi Köztársaság dolgozó népével szemben nem táplálunk ellenséges érzelmeket, ellenkezőleg, baráti Jobbunkat nyújtjuk neki, mert a béke megőrzésében közösek az érdekeink. Felhívjuk a Német Szö­vetségi Köztársaság valamennyi dolgo­zóját, valamennyi békés és demokrati­kus erejét: Közös erűvel tegyünk pon­tot a múlt után, küzdjük le mindazt, ami elválaszt bennünket, fogjunk össze közös békeharcra, az összes revansista tervek meghiúsításáért, amelyek Európa békéjét és elsősorban a nyuganémet né­pet veszélyeztetik. Elvtársak, Csehszlovákia Kommunista Pártja mint a nemzetközi kommunista moz­galom szilárd alkotórésze és szocia­lista köztársaságunk népe a kommu­nista erők egységének szüntelen szi­lárdítását, a szocialista országok együttműködésének állandó fejleszté­sét és elmélyítését szocialista, inter­nacionalista politikája fő alapelvé­nek tekinti. Ugyancsak korunk fő kérdésének tartom a béke megőrzé­sét, a különböző társadalmi rendsze­rű országok békés együttélése" leni­ni politikájának érvényesítését. E törekvésünkben szilárdan a Szov­jetunió Kommunista Pártjának és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének oldalán, az összes for­radalmi pártok és a marxizmus—le­ninizmus pozícióin álló szocialista országok oldalán haladunk, amelyek a kommunista és munkáspártok kép­viselőinek 195/. és 1960. évi tanács­kozásain közösen jóváhagyott elvek­kel teljes összhangban Járnak el és következetesen az SZKP XXII. kong­resszusa lenini határozataihoz, a Szovjetunió Kommunista Pártjának a XXII. kongresszuson jóváhagyott programja eszméihez igazodnak. Nemrégen tanúi voltunk egy újabb meggyőző bizonyítéknak arra vonat­kozóan, hogy a legbonyolultabb nem­zetközi problémákat ís meg lehet tárgyalásokkal oldani. Az egész világ népei joggal üdvözölték a Szovjet­unió, az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia közötti egyez­ményt az atomfegyverekkel végzett légköri világűrbéli és víz alatti kí­sérletek betiltásáról. E szerződés — melyhez az elsők között csatlakozott a Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság — a Szovjetunió által követett békés együttélés politikájának élet­erejét bizonyltja. Ha nemcsak a Szov­jetunió, hanem a többi fél is jóaka­ratot tanúsít, e szerződés kezdete le­het a nemzetközi helyzet megjavítá­sában a további előrehaladásnak, fo­kozatosan megteremtheti valamennyi tömegpusztító fegyver betiltásának, az általános és teljes leszerelésnek feltételeit. Önök, mint katonák bizonyára jól tudják, mit Jelentene az emberiség számára ma a rakéta- és nukleáris háború. A modern fegyverek pusztító hatása, e háború olyan következmé­nyekkel járna, amit még elképzelni ls nehéz. Ezért a háború kérdését ma nem lehet a régi t elavult sablo­nok szerint értékelni. Ma valamennyi kommunista párt előtt az a sürgős feladat áll, hogy az imperlalistaellenes széles világ­front egyesítő tényezőivé váljanak a termonukleáris világháború elhárí­tásáért és a békés együttélés elvei­nek győzelméért folyó küzdelemben, E követelmény a szocializmus és a béke erőinek az imperializmus és a háború erői feletti növekvő fölénye mellett teljesen reális és teljesíthető, ha minden téren mozgósítják és min­dennap szilárdítják a szocialista or­szágok akcióegyességét, a munkás­osztály, a nemzeti felszabadító moz­galom és a világ valamennyi békés és demokratikus erejének nemzetközi egységét. Ezért mindent megteszünk, hogy ez az internacionális kötelék, mely­nek élén a szocialista országok és a nemzetközi kommunista mozgalom áll, szüntelenül erősítse sorainak tö­mörségét és harcképességét, s éle­sen szembeszállunk az egység meg­bontatására irányuló minden kísér­lettel. Sajnálattal kell azonban megállapítanunk, hogy a háború és a béke kérdésben a nemzetközi kom­munista mozgalom közös marxi—leni­ni irányvonalával szemben a kínai elvtársak saját platformjukkal lépnek fel, amely a proletár világforradalom nevében a békés együttélésért vívott harcot tévesen az imperializmus előt­ti kapitulációnak nevezi, amely eltér a forradalmi harc pozícióitól. Sze­rintük a forradalmi harcban bármi­lyen áldozat, a nukleáris háború százmilliós áldozata ls meghozható. A szocializmus és a kommunizmus érdekei szempontjából semmi sem lehetne károsabb, mint e koncepció elfogadása, amely a békeharcot ki­békíthetetlen ellentétbe állítja a for­radalom fejlesztésére irányuló erő­feszítéssel, másrészt pedig kijelenti, hogy a termonukleáris háború bor­zalmait ellensúlyozná az emberiség­nek a régi világ roncsain és rom­jain épülő boldog kommunista jövő­je. Az ilyen koncepció nagy kárt okozhatna ügyünknek, megrendíthet­né a széles néptömegek és a nem­zetek bizalmát, amelyeket a Szovjet­unió és a szocialista országok béke­politikája vonzza a legerősebben a szocializmusért és a kommunizmusért küzdő harcosok oldalára. Ezért ko­molyan nyugtalanít bennünket az a tény, hogy a kínai képviselők a moszk­vai atomcsendegyezmény elutasítá­sával egy síkba kerültek a békés együttélésnek az Amerikai Egyesült Államokban, a Német Szövetségi Köz­társaságban, Franciaországban és más kapitalista országokban levő köz­ismert ellenzőivel, ami csorbítja a Kí­nai Népköztársaságnak — mint szo­cialista államnak — tekintélyét. Csak sajnálhatjuk, hogy a kínai képviselők a kommunista mozgalom nemzetközi egységének és a szocia­lista országok egysége megbontásá­nak útján haladnak. Fellépésük és tetteik azt mutatják, hogy eltérnek a marxi-lenini pozícióktól, s a nacio­nalizmus, a nagyzási hóbort, a szek­tarianizmus és a kockázat pozícióira kerülnek. Gazdasági kapcsolatainkban magunk ls megéreztük ezt a politi­kát, amely igen érzékenyen érintette gazdaságunkat. Szilárd meggyőződésünk, bogy a kom­munizmus győzelméhez vezető út az egyedül helyes út. Ezen az úton hala­dunk a Szovjetunióval és a szocialista országok többségével együtt mi is. Ezt fejezi ki pártunk XII. kongresszusának határozata is, amelyben magunkévá tesz­szUk a nemzetközi kommunista mozga­lom 1957. és 198D. évi dokumentumaiban kitűzött összes kötelezettségeket és fel­adatokat. A kongresszusi határozatokból elsősor­ban az a feladat következik, hogy min­den téren intenzíven fejlesszük gazda­ságunkat úgy, hogy sokoldalúan kielé­gítse szocialista társadalmunk növekvő szükségleteit. Az adott pillanatban erő­feszítésünk egyes nehézségek leküz­désére s országunk 1970-ig terjedő to­vábbfejlesztése reális előfeltételeinek megteremtésére összpontosul. A dolgozók teljes megértésére talált a Központi Bizottság ez év májusában tett felhívása, hogy keressük a terme­lés hatékonyabbá tételének lehetőségeit és az idén legalább egymilliárd korona é: :ékö gyártmányt termeltünk terven fe­lül. Az utóbbi hónapok megerősítették, hogy a dolgozóknak valóban szívügyük társadalmunk sikeres fejlesztése, s le tudják küzdeni a nehézségeket. A döntő fordulat elérése azonban még előttünk áll. Minden erőnket latba kell vetnünk, hogy mér az Idén, főként pedig hét éves tervünk első két évi tervének előkészítése és teljesítése folyamán a XII. kongresszus határozatai értelmében feltétlenül biztosftsnk szocialista gazda­ságunk arányos fejlődését, ipari terme­lésünk összetételének megváltoztatását és növeljük minőségi színvonalát. Ha iparunkban meg akarjuk teremteni a legújabb tudományos és műszaki is­meretek érvényesítésének legkedvezőbb feltételeit, akkor még bátrabban kell haladnunk a termelés összpontosításá­nak és szakosításának útján. Ha magas fokú termelékenységet akarunk elérni — és ez az ország fejlődésének és a lakosság magas életszínvonala biztosítá­sának alapvetó feltétele —, az egyes ágazatok alapján a termelést U igen hatékonyan kell megszerveznünk. Rövi­den úgy kell eljárnunk, hogy biztosít­suk a termelés felelősségteljes és szak­s: erű irányítását, teljes mértékben ér­vényesítsük a legkorszerűbb és leg­újabb technikát, s olcsó, kiváló minő­ségű termékeket gyártsunk. Csak így álljuk meg helyünket a nemzetközi pia­con. Nekünk el kell adnunk termékein­ket a külföldi piacon, hogy biztosítsuk országunk fejlődését. Minden igyekeze­tünknek arra kell tehát irányulnia, hogy a lehető legjobban gazdálkodjunk, a legjobb eredményeket érjük el a ter­melésben, s hogy szocialista rendsze­rünk egész állami gazdasági és kulturá­lis részét a legrugalmasabban s a lehető legkisebb költséggel szervezzük meg. Ezért a leghatározottabban el kell uta­sítanunk az állami és gazdasági szerve­zetek adminisztratív apparátusának nö­velésére Irányuló bármilyen törekvést, sőt vissza kell térnünk legalábbis az 1358-as állapothoz. Sajnos, az idén növekedett az admi­nisztratív apparátus azzal az indnkolás­sal, hogy növekedtek a nemzeti bizott­ságok és az alacsonyabb fokú gazdasági szervezetek kötelességei. Ma, amikor fo­kozzak a központi szervek felelősségét az egész népgazdaság menetéért és hangsúlyozzuk az alacsonyabb gazdasá­gi szervek és nemzeti bizottságok köte­lességeit — ami nem Jelenti államunk életében betöltött politikai szerepük csökkenését —, a központi hivatalok ad­minisztratív apparátusának növelését ké­rik. Emellett az állami és gazdasági apparátus alacsonyabb fokú szervezetei­ben az elburjánzott apparátust érintet­lenül hagynák. Nem tudom, hova jut­nánk, ha minden változás az adminiszt­ratív erők gyarapodását jelentené, s a pillanatnyi szükségletekkel indokolnák, tekintet nélkül a társadalom szükség­leteire és nem keresnének tartalékokat elsősorban a munkaszervezésben. Az 1964—1965. évi terv előkészítésével kapcsolatban újból emlékeztetni kell a vezető gazdasági dolgozókat nagy fele­lősségükre a népgazdasági tervben kitű­zött valamennyi feladat teljesítéséért. A népgazdasági terv feladatainak telje­sítéséért az egyes minisztériumok köz­vetlenül a kormánynak és a CSKP Köz­ponti Bizottságának felelősek. Novotný elvtárs ezután a felelősség kérdését boncolgatta, majd a politi­kai perek felülvizsgálásáról beszélt. A főállamügyészség és a legfelsőbb bíróság 1949—1954. évi, a politikai perek felülvizsgálásáról szóló közle­ményének közzétételével kapcsolat­ban újból hangsúlyozni kell, hogy szi­gorúan gondoskodni fogunk a szocia­lista törvényesség betartásáról éle­tünk minden területén. Minden fele­lős dolgozó és funkcionárius szemé­lyesen felel azért, hogy sehol se ke­rüljön sor szocialista törvényeink megsértésére. Ezért, mrnt tudják, elvtársak, most gazdasági és közéletünk minden sza­kaszán kiépítjük az ellenőrzés egysé­ges rendszerét. Az ellenőrzés fő meg­valósítói — s ezt újból hangsúlyo­zom — a választott ellenőrző szervek. Ez semmi esetre sem Jelenti azt, hogy most eggyel több új ellenőrző intéz­ményünk lesz. Ellenkezőleg, az egysé­ges ellenőrző és statisztikai rendszer bevezetésével leegyszerűsítjük és ha­tékonyabbá tesszük az egész ügyvi­telt. Mint tudják, elvtársak, július vé­gén Moszkvában tanácskozást tartot­tak a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagállamai pártjainak és kor­mányainak képviselői. Az eszmecsere fö célja a nemzetközi szocialista mun­kamegosztás kérdéseinek megoldása volt. A tanácskozáson továbbá konk­rét Intézkedéseket dolgoztak ki a nemzetközi szocialista munkamegosz­tás tökéletesítésére és elmélyítésére 1970-ig. Az intézkedések fő célja sok­kal szorosabban összehangolni az ál­lami népgazdasági terveket, hatéko­nyan elosztani az erőforrásokat a beruházási politikában és a termelés szakosításában. Egy lépéssel ismét előrehaladtunk abban a törekvésünk­ben, hogy országaink áttérhessenek a nagy sorozatú termelésre, ezáltal ér­vényesíthessék a haladó technikát, csökkenthessék a termelési költséget, jobban kihasználhassák a meglevő nyersanyaglehetőségeket, s az egyes szocialista országok természeti fel­tételeit. Mindez természetesen arra kötelez, hogy magunknak is sokat kell ten­nünk gazdaságunkban, egész gazda­ságpolitikánkban, hogy kiharcoljuk mindazt, ami haladó, ami lehetővé teszi a nemzetközi szocialista mun­kamegosztás előnyelnek felhasználá­sát. Iparunk és mezőgazdaságunk fej­lesztése folyamán erősíteni fogjuk a többi szocialista országhoz fűződő gazdasági kapcsolatainkat, s elsősor­ban még jobban megszilárdítjuk kö­telékeinket a Szovjetunió gazdaságá­val. Egyedül ezen az úton segíthet­jük a történelmi feladat megoldását — a kapitalizmus túlszárnyalását a gazdasági versenyben s a szocialista gazdaság minden előnyének teljes ki­bontakozását nemcsak szocialista tár­sadalmunk, hanem az egész szocia­lista világrendszer keretében. Ugyanakkor külkereskedelmi politi­kánkban nem feledkezünk meg az egyes tőkés országokhoz fűződő régi kereskedelmi kapcsolatainkról sem, amelyek mindkét fél számára kölcsö­nösen előnyösek, s amelyek lehetővé teszik a hosszú tartamú gazdasági együttműködést. Az újonnan alakult fiatal nemzeti államokkal ls meg kell keresnünk a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés fejlesztésé­nek legjobb útjait. Egyúttal lehetősé­geket kell találnunk arra, hogy még hatékonyabban segítsük nehéz felté­telek között végbemenő fejlődésüket. Természetes, hogy ezen a téren le­hetőségeinkből és szükségleteinkből indulunk ki. Novotný elvtárs beszéde további ré szében az ideológiai nevelőmnnka kér déseivel foglalkozott. A gazdaság és az Ideológia ma egyetlen közös csatatér — mondotta —, amelyre pártunk fö fi gyelme összpontosul. Az eszmei nevelő munkában most" elsősorban arra törek­szünk, hogy a népben s főként az Ifjú ságban — amely más feltételek között él és dolgozik, mint a kapitalizmusban — megszilárdítsuk a szocialista manka erkölcsöt, harmonikus, helyes kapcsola­tot alakítsunk kl egyéni érdekei és a társadalom érdekel között. Ehhez az elv­hez kell igazodnia a tanuló ifjúság ne­velésének is. Az Iskolának jól fel kell készíteni őket az új társadalomban való életre. Ez a követelmény nemcsak a közép- és ffiis kólákra vonatkozik, hanem az összes szaktanonciskolára is, amelyek teljesen egyenértékűek az előbbiekkel, s amelyek­nek szintén szakmailag képzett, igényes és nagy felelősségtudaté embereket kell nevelniük. Ezt a célt kell követnie vala mennyi neveléssel és oktatással foglal kozó intézmény tevékenységének. Erre Irányuljon az egész kulturális és pub­licisztikai tevékenység is, amelynek a pártpolitika alapelveiből kell kiindulnia & nem szabad, hogy helyet adjon az elvtelcnségnek, vagy a kispolgári libe­ralizmusnak. Örülünk, hogy az utóbbi években a párt intenciói értelmében széles körűen kibontakozik a bírálat és az ellenőr­zés. Mind a párttagok, mind a párton­kívüliek figyelemmel kísérik az éle­tet, bírálják a fogyatékosságokat és azok kijavítására törekszenek. Ebben a szellemben )ár el sa)tónk, rádiónk és televízlónk is. Igaz, hogy az ntúbbi Idő­ben egyes helytelen irányzatok Is mu­tatkoznak, amikor az elhangzott bírálat nem felelős, nem alkotó, ellaposodott, sőt egyes esetekben lebecsüli a párt munkáját és dolgozóink építő erőfeszí­tését. Akadnak egyének, akik felsőbb­rendű tekintélynek tartják magukat, fennhé|ázóan akarnak kioktatni másokat, vagy rá akarják kényszeríteni dolgo­zóinkra negatív szempontjukat szocia­lista jelenünkkel kapcsolatban. Nyíltan mag kell mondani, hogy az ilyen ese­teknek és jelenségeknek semmi közUU sincs a párt Irányvonalához, nem segí­tenek sem a pártnak, sem dolgozóink határozott erőfeszítésének, amellyel a fogyatékosságok leküzdésére és szocia­lista társadalmunk fejlesztésére törek­szenek. Csehszlovákia Kommunista Pártja XII. kongresszusán kitűzött feladatok teljesítése nagyban emeli szocialista hazánk tekintélyét és erejét, fokozza, védelmi erejét és megnyilvánul a fegyveres erőink tagjaival szemben támasztott egyre fokozódó igényekben is. Pártunk és kormányunk gondosko­dik arról, hogy a hadsereg megkapja mindazt, amire az ország védelméhez szüksége van. Ezek nem csekély esz­közök. Szükséges, hogy a hadsereg minden tagja gazdaságosan bánjon velük, hogy ahol csak lehetséges, csökkenthessük a költségeket. Itt-ott különböző nézetek hangza­nak el, miképpen járulhatnának hozzá legjobban a katonák és a parancsno­kok a hatékonyság, a takarékosság és a gazdaságosság kérdéseinek meg­oldáséhoz. Ügy vélem, meg kell vi­lágosan mondani, hogy a hadsereg saját tevékenységének területén — vagyis a kiképzés, a csapatok harci felkészültsége és készenléte biztosí­tásának terén. Itt elsősorban sokolda­lúan s hatékonyan kell felhasználni az összes rájuk bízott eszközt, de nem a kiképzés és a harci felkészülés minőségének rovására. Egy másik terület, amelyen a had­seregtől segítséget várunk, a hadse­reg egyes tagjainak részvétele nép­gazdaságunk fő feladatainak megol­dásában. A Központi Bizottság és a köztársaság kormánya újból nagyra értékeli a katonáknak a közlekedés­ben nyújtót segítségét az idei nehéz téli helyzetben, főként Ostrava vi­dékén. Emellett a hadsereg az eddi­ginél még Jobban hozzájárulhat köz­lekedésünk helyzetének megjavításá­hoz, főként a vasúti katonaság segít­ségével. Nagy munkát végzett a had­sereg és a határőrök a széna begyűj­tésében és az aratásban. Dicséretet érdemel a mezőgazdaságból jött ka­tonák szakképzettségének növelése tényleges katonai szolgálatuk folya­mán. Novotný elvtárs ezután a fegyveres erők fő küldetéséről beszélt. Ezzel kapcsolatban újból hangsúlyozta fő­ként az ifjúság honvédelemre való nevelését még a katonai szolgálat megkezdése előtt. Annak érdekében, hogy ifjúságunk a katonai szolgálatot becsületbeli állampolgári kötelessé­gének tekintse, még sokat tehetnek iskoláink, társadalmi szervezeteink, főként a HESZ, a Csehszlovák Ifjúsá­gi Szövetség és a Csehszlovák Test­nevelési Szövetség, s az eddiginél na­gyobb segítséget nyújthatnának a hi­vatásos tisztek. Novotný elvtárs beszéde végén a tiszti hivatás jelentőségéről beszélt. A katonai főiskolák végzett növen­dékeit arra intette, ne feledkezze­nek meg róla, hogy az emberekkel és az emberek körében végzett türel­mes munka a nevelőmunka sikerének fő kulcsa, elősegíti az egészséges kez­deményezés kibontakozását, a katonai fegyelem megszilárdulását. Pártunknak a hadseregben uralkodó fegyelem kérdéseiről hozott határozata óta már csaknem 5 év telt el — mon­dotta. Magamnak Is alkalmam nyílott több ízben beszélni e kérdésekről. Cgy tűnik azonban, hogy e téren még nem 1 haladunk úgy előre, ahogy szeretnénk. Véleményem szerint ezért újból hangsú­lyozni kell, hogy törekvéseink csak ak^ kor járnak jó eredménnyel, ha a fegye­lem növelésének kérdése valamennyi pa­rancsnok, politikai dolgozó, párt- és CSISZ-szervezet ügyévé válik, ha min­denkivel szemben fent és lent egyaránt — sokkal szigorúbb igényeket támasz­tunk. Ez szükségessé teszi, hogy a fe­gyelem kérdését egészében, valamennyi összefüggésében bíráljuk el, s ne csak a fegyelmezetlenség egyes eseteit old­juk meg. Minden parancsnoknak, min­den párt- és ifjúsági szervezetnek fon­tolóra kell vennie munkamódszereit és konkrétan kell foglalkoznia mindazzal, ami egységében vagy alakulatában a fegyelmet szilárdítja vagy megzavarja. A fö súlyt arra kell helyeznünk, hogy a katonák életét, szabad idejét és neve­lését úgy szervezzük meg, hogy meg­előzzük a fegyelemsértéseket. Érthető, hogy nem lehet liberális álláspontra helyezkedni a büntetések kiszabásánál olyan esetekben, amikor a katonai sza­bályzatot megsértik. De mindnyájan szüntelenül tartsák szem előtt, hogy a parancsnok és a nevelő személyes jó példája a siker döntő feltétele a ka­tonai fegyelem megszilárdításában. Hadseregünk a hitleri fasizmus ellen, nemzeteink szabadságának visszaszerzé­séért, a Csehszlovák Köztársaságért ví­vott harcokban született. E napokban, amikor megemlékezünk München 25. év­fordulójáról és a Szlovák Nemzeti Fel­kelés 19. évfordulójáról, megemléke­zünk mindazokról, akik a fasisztaelle­nes frontokon harcoltak és sokan közü­lük életüket áldozták e harcban. E har­cosok a hősiesség és az elszántság ál­landó példaképeiként álljanak tisztjeink ós katonáink előtt. Különösen most nem feledkezhetünk meg interbrigádosaink­ról, akik a spanyol nép fasizmus elleni harcában már akkor köztársaságunk sza­badságáért és a müncheni politika ellen harcoltak, A Szovjetunióhoz fűződő szövetségünk megtestesítőivé és néphadseregünk alap­jaivá azok a katonai egységek váltak, amelyek a Nagy Honvédő Háború évei­ben a szovjet hadsereg oldalán harcolva hőstetteikkel bevésték nevüket szivünk­be és a szovjet nép szivébe. Ez a közös harc az örök csehszlovák—szovjet barát­ság egyik legfontosabb s örökké élő ha­gyománya. Nem szabad megfeledkeznünk azokról sem, akik más frontokon vettek részt a nácizmus elleni harcban, mert nagy többségük azzal a tudattal harcolt, hogy az új, haladó, szabad Csehszlovák Köztársaságért küzd. Novotný elvtárs befejezésül a követ­kezőket mondotta: — A feladatok, ame­lyek önökre várnak, komoly, szilárd aka­ratot és szorgalmas munkát köve­telnek. A katonai iskolákon elért ta­nulmányi eredményeik feljogosítanak bennünket arra a meggyőződésre, hogy önök erősíteni fogják hadseregünk pa­rancsnoki karát, s az alakulatoknál vég­zett tevékenységük eredményes lesz. JA munkájuk és Ismereteik egyben a leg­jobb bizonyítványt állítják ki katonai fő­iskoláink tanítóinak és parancsnokainak )ö és felelősségteljes munkájáról. Ds tartsák szüntelenül szem előtt, hogy munkájukban fő segítőtársuk a kommu­nista párt annak marxi-lenini tanítása legyen, melyhez a szocialista társada­lom építésében igazodunk. ÜJ SZÖ 2 * 1963. szeptember t

Next

/
Thumbnails
Contents